Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

A nyaralás előtti pénteken, a szabadságom első napján történt. Már javában listáztam a tenni és csomagolni valókat, mikor reggel váratlanul felhívott a Vadász. Nimróddal orvosnál voltak – csak a szokásos kötelező körön – és már épp indult, hogy hazavigye, de kiderült, hogy valami extra sürgős tennivalója akadt a városban, így nem maradt idejük hazamenni. Arra… Tovább »

Sosem felejtem el, – nyilván azért sem, mert a Vadász előszeretettel emlékeztet rá mind a mai napig- hogy milyen, szerinte ostoba, női kérdések foglalkoztattak mikor Spyke hozzánk került. Ott álltam, szemtől szemben a nagy Vadásszal, akiről mindössze annyit tudtam, amit Gazditól hallottam, pár nappal korábban. Úgy mint: ” jó ember, hatalmas kutyás tapasztalata van, nyilván… Tovább »

Azon a hétvégén annyira fáradt voltam, hogy lefeküdtem egy jó kis regeneráló alvásra, szombat délután.  Szigorúan a terrierrel. 😀 A tervem, miszerint szépre alszom magam – a lehetőségekhez mérten persze 😀 – nyomban dugába dőlt, amikor békés szendergésemet a telefon csörgése szakította meg. A Vadász hívott. Ne már! Micsoda időzítés. – Szia! Nincs kedvetek kijönni… Tovább »

Mindig sejtettem, hogy a Vadásszal csak baj van. Ez a gyanúm nemrég újra bebizonyosodott. De ahhoz, hogy megértsük mi vezetett idáig, ugorjunk kicsit vissza az időben. Az, hogy én nem eszem húst, nem jelenti azt, hogy Gazdi és Spyke fűszálakat rágcsálnak naphosszat. Főzök nekik, mi több Spy-nak külön is. Igyekszem olyan húst beszerezni, ami bizonyítottan… Tovább »

Ezt  a történetet, én is csak a szereplők elbeszéléseiből ismerem. Nem meglepő módon, mindenki máshogy emlékszik rá. A Vadász legalább olyan hiteles forrás lehet, mint Vadászné, vagy a történet másik főszereplője, a furcsa páros Gazdija, nevezzük itt Pótvadásznak. Egy azonban biztos, a sztori már önmagában annyira abszurd, hogy F. Kafka a nyomába sem ér. Ha… Tovább »

Eddigi írásaimban méltatlanul kevés szó esett Vadásznéról. Néhányszor említettem ugyan, de most Ő lesz az egyik főszereplőnk. Karácsony előtt történt. A nagy sürgés-forgás kellős közepén állítottam be hozzájuk, hogy feltöltsem az éléskamránkat bio élelmiszerekkel. Mint kiderült, két okból is remekül időzítettem, hiszen egyrészt, éppen kisült a kedvenc túrós sütim, aminek ugyan megkaptam már a receptjét,… Tovább »

Múlt éjjel rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy Spyke éjszaka lerágta a lábfejem, bokából. Mindössze két logikus magyarázatom van a tekintetben, hogy miért is történhetett mindez. 1. Túl sok volt a nasi, lefekvés előtt. / Ami meg, természetesen a hűtőgépgyártók hibája, mert ha nem szeretnénk, hogy lefekvés előtt még nassoljunk, minek szereltek bele világítást./ 2. A… Tovább »

Végre hazafelé robogtam. Közben, fejben gyorsan végigpörgettem a tennivalókat. Egy őrülten hosszú – és rengeteg hülyével terhelt-  nap után, csak egy dologra vágytam. A családomra, és nyugalomra.  Előbb még beadtam gyorsan szervizbe a kocsit, felvettem a csereautót és pár perc múlva, tényleg az utcánkba kanyarodtam. Gyorsan felhívtam a Vadászt, hogy ma réteznénk. Azt mondta, lehet,… Tovább »

Az első, elviselhető nyári nap köszöntött be múlt vasárnap. Este hat körül, épphogy 18- 20 fok volt. Nem volt idő hosszú szervezkedésre, azonnal indulni kellett. Spy-al célba vettük a rétet, hiszen tavasz óta nem voltunk kint.  Gyorsan tárcsáztam is a Vadászt, hogy áldását adja a túrára. 🙂 Legnagyobb meglepetésemre, azonban nem csak jóváhagyta a sétát, hanem… Tovább »

Induláskor, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ma végre, eltöltünk Spy-al egy remek délutánt, ami nem túl meleg számára, és mind a ketten jól fogunk szórakozni. Elvégre, a legjobb helyet választottam.   Magasan a legjobbat. Azt, ahol a domboldalban legelésznek a tehenek, közel vannak a tavak,  és vadban igen gazdag terület. 🙂 A Vadász áldását adta a… Tovább »