Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Egy éve kezdtem írni a blogot.  Egészen pontosan 2014. február 12.-én, született az első poszt. 🙂 Többé- kevésbé folyamatosan írtam. Ezzel, megleptem nemcsak magam, de Gazdit is. Nem jellemző rám, hogy valamiben ennyire kitartó vagyok. Amikor arról elmélkedem, hogy mennyire változtatott meg minket, engem Spyke, akkor biztos, hogy az első ami eszembe jut, hogy egy… Tovább »

Pár napja, találkozóm volt a Vadásszal. Volt egy közös rendelésünk, ami hozzám érkezett, és szerettem volna átadni neki, az ő részét. Mivel én vagyok kettőnk közül a rugalmasabb, házhoz szállítást is kapott. 🙂 Mint utólag kiderült, nem is érdemelte meg.  Éppen megálltam a ház előtt, amikor hívott, hogy késni fog, de mindenképpen várjam meg. A… Tovább »

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenhez, ami csak eszünkbe jut, szocializáljuk a kutyánkat. Így, simán elkerülhetők az olyan kínos esetek, amikor például megugat egy sérült embert. Igyekeztem én is. Megtettem minden tőlem telhetőt. Úgy látszik, ez nem sikerült maradéktalanul. Az, hogy egy erdei út mellett álló, szemetesben hagyott, nyitott esernyőt, amit éppen tépáz a szél, megugat,… Tovább »

 Ugorjunk egy kicsit vissza az időben! Oda, amikor még csak ketten voltunk. Mielőtt még kutyánk lett. Helyesebben, amikor még csak szó volt róla, úgy 8 évvel ezelőtt. Egészen pontosan, oda, ahol én még azt gondoltam, hogy ez egy elvi síkon folytatott diskurzus. Tét nélkül. 🙂 Én: – Ha jön, le kell fektetnünk néhány alapszabályt.  Gazdi:… Tovább »

 Ez jár a fejemben, folyamatosan a kutyatámadás óta. Ha megpróbálok esténként elaludni, még mindig, mozifilm szerűen újra és újra leperegnek előttem a történtek. Vívódom, újra gondolom, hogy mit kellett volna máshogy tennem. Lassan megnyugszom, főleg, hogy jobban van Spyke, de mégis azt  gondoltam, ha kiírom magamból, úgy könnyebb lesz túlesni az egészen. A történetet sokan… Tovább »

Első kutyás vagyok. Gyerekként, nem tarthattam otthon négylábú állatot, de azért volt több papagájom, három is. Az is több mint a semmi. 🙂 Mindig reméltem, hogy valamelyik majd beszélni fog. Nem így alakult. Pedig, minden szakirodalmat elolvastam róluk. 🙂 Ez megmaradt. Mármint, a szakirodalom olvasása. Amikor megjött Spyke, felszerelkeztem egy csomó könyvvel. Volt köztük C…. Tovább »

Sokszor láttam őket. A város forgalmas útján haladtak. Üzletek, hentes, családi házak- a kerítések mögött ugató, házőrzőkkel- sportpálya mellett vezetett az útjuk, naponta. Irigykedve néztem azt a harmóniát, ahogy együtt mozogtak. Egy vékony, filigrán lány, póráz nélkül sétált egy rottweilerrel, aki szigorúan egy vonalban haladt vele, semerre sem nézett, semmi sem zökkentette ki. Sem a… Tovább »

Előre elnézést kérek a férfi olvasóktól. A bejegyzés csakis Gazdiról, és egy ismerős – kutyás – férfiről szól. Ha valaki mégis magára ismer, az csak a véletlen műve lehet. 😀 Nálunk rendet tartani, és mindenki napjaiba rendszert csempészni az én dolgom. Gazdival sok mindenben hasonlítunk, de a különbözőségünk egyik kiváló példája az önmagunkról való gondoskodás… Tovább »

Spyke érkezése fenekestől felforgatott mindent. Átalakítottuk a lakást, rendszert vittünk a napjainkba, megtanultuk, hogy mi a felelősség, és a gondoskodás. Neki ugye mindig kell, hogy legyen otthon vacsora, ami a mi esetünkben nem mindig volt így, korábban. 🙂 Számomra, a legnagyobb kihívás a kutya tartásban, a rendszeres mozgás volt. Nem azért, mert én és a… Tovább »

Ha kutyás vagy, biztosan tudod, hogy vannak olyan napok, amikor elátkozod  a percet is, amikor egyáltalán a kutya tartás gondolata felmerült benned. Hogy miért? Mert a terrierek / kutyák/ állandóan feszegetik a határaikat, és a Gazdik idegeit. 🙂 Még, én magam sem tudom semmivel megmagyarázni azt a temérdek garázdaságot, ami a lakás felújítás kellős közepén… Tovább »