Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Az EU támogatásával, sok erdei létesítmény felújítása, szépítése- sétaút, esőbeállók, tavak kotrása- valósul meg mostanában a Mecsekben.  Miután elkészültek vele, szó szerint felfrissült a környezetünk. Szebb, élhetőbb mint valaha. Egyszerű erdőjáróként, pedig egy csomó érdekességet olvashatok, tanulhatok a tájékoztató táblákról. Mégis azt kell mondanom, hogy az EU valamint az erdészek hibája egyaránt, hogy ismét lebőgtem… Tovább »

A névnapomon történt. Hívott a Vadász, hogy csatlakozzam hozzájuk, egy jó kis vadetetésre. Kaptam magam és Spyke-t, autóba ültünk, és már robogtunk is a megbeszélt találka helyre.  Mivel kissé tartottam a tréfáitól, és az esetleges meglepetéseitől, a szokásos túlélő felszerelésem mellé, ezúttal kesztyűt, sapkát, – bár Evelin után szabadon, én usánkán gondolkoztam –  is csomagoltam…. Tovább »

Az első – és ezidáig a télen egyetlen-  nagy havazáskor történt. Reggelre, komoly hóréteg borította a teraszt. Mivel a reggeli séta soha nem maradhat ki, – talán csak  egy meteoritbecsapódás esetén – két választásom maradt. Vagy kiásom, a felismerhetetlenségig behavazódott kocsit, ami leginkább egy hatalmas buckára, vagy inkább dombra emlékeztetett, valamint lelapátolom feljárót, lépcsőket stb…. Tovább »

A dilemma, hogy legyen-e Spyke-nak télen kabátja, úgy fél éves korában kezdődött. Az volt az első tele. Igazi, jeges, havas, fagyos tél volt. Miután, már csak a szemem látszott ki a sétáltatásoknál, és úgy éreztem magam az erdőben egy-egy séta közben, mintha Nepálban élnénk, és a Himalájára járnék reggelente kutyát sétáltatni, elhatároztam, hogy nem hagyom… Tovább »