Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Sosem felejtem el, – nyilván azért sem, mert a Vadász előszeretettel emlékeztet rá mind a mai napig- hogy milyen, szerinte ostoba, női kérdések foglalkoztattak mikor Spyke hozzánk került. Ott álltam, szemtől szemben a nagy Vadásszal, akiről mindössze annyit tudtam, amit Gazditól hallottam, pár nappal korábban. Úgy mint: ” jó ember, hatalmas kutyás tapasztalata van, nyilván… Tovább »

Karácsony előtt két nappal, a rétre indultunk. Fontos küldetésem volt, fagyöngyöt szerettem volna szedni. Spyke-nak be is harangoztam a remek hírt, hogy megyünk a rétre, és autóba vágtuk magunkat. Szépen elkerülve a várost, magasan fent, egy erdei úton autóztunk. Spy, a szokott módon radarozott az anyósülésen, mikor meglátta az erdő felé baktató barátját. Azonnal nyugtalan… Tovább »

Emlékszem, abban az évben sokat gondolkoztunk a családbővítésen. Akinek van kutyája megérti miért. Ha több kutyája van, biztosan tudja is, miről beszélek. Néhány éve történt. Nyár volt. A nyaralás előtti utolsó hetekben jártunk. Mondhatni finisben voltunk. Azon gondolkoztunk, hová is kéne vinni Spy-t sétálni, ahol árnyék és víz is van. Ekkor ugrott be, hogy a… Tovább »

Fogalmam sincs, hogy Rockenbauer Pálnak volt-e kutyája. Azt azonban tudom, – bár nem számoltam 🙂 – , hogy én már tuti, hogy túl vagyok ezen a másfél millió lépésen. Lassan, vezethetek túrákat is az erdőben. 🙂  Nemrég egy nagy közös kiránduláson voltunk a barátnőmmel. Rengeteg jelzésen haladtunk végig, még mások, akik éppen teljesítmény túráztak, térképeztek…. Tovább »

A héten, már teljes lázban égtem. Két szó. Húsvéti készülődés. Biztosan tudom, hogy minden nagyobb ünnep előtt átélem ezt. A rohanást, a mindent a legutolsó pillanatra hagyást, a tolakodást. Ex-pedantomániásként  – szigorúan csak ex, mert mióta kutyánk van, azért kénytelen vagyok kisebb- nagyobb kompromisszumokat kötni, pl. a tisztaság területén- minden apró részletre figyelek, és imádom,… Tovább »

Tavasz van. 🙂 Egyre több időt – feltéve, ha az eddigieket lehet még tovább fokozni- töltünk, mi is a szabadban.  Ez, valamiért egyet jelent azzal, hogy mindenki, jó kutyatartó módjára sétálni és sétáltatni akar. Olyanok is, akik egyébként csak kertben tartanak kutyát, és  évente egyszer, kiruccannak velük. Nem is lenne ezzel semmi bajom, – én… Tovább »

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenhez, ami csak eszünkbe jut, szocializáljuk a kutyánkat. Így, simán elkerülhetők az olyan kínos esetek, amikor például megugat egy sérült embert. Igyekeztem én is. Megtettem minden tőlem telhetőt. Úgy látszik, ez nem sikerült maradéktalanul. Az, hogy egy erdei út mellett álló, szemetesben hagyott, nyitott esernyőt, amit éppen tépáz a szél, megugat,… Tovább »

 Ugorjunk egy kicsit vissza az időben! Oda, amikor még csak ketten voltunk. Mielőtt még kutyánk lett. Helyesebben, amikor még csak szó volt róla, úgy 8 évvel ezelőtt. Egészen pontosan, oda, ahol én még azt gondoltam, hogy ez egy elvi síkon folytatott diskurzus. Tét nélkül. 🙂 Én: – Ha jön, le kell fektetnünk néhány alapszabályt.  Gazdi:… Tovább »

A mai történetem  a szeretetről, aggódásról, összecsiszolódásról, gondoskodásról, változásról és a kutyás létről szól.  Emlékszem az első időszakra, a nem akarok kutyát, nem akarok felkelni hozzá, nem akarok pisit takarítani, vigyük vissza időszakra. Mert igen, volt néhány nagyon komoly mélypontom az elején. Ébren feküdtem, éjszaka az ágyban. Pontosabban az ágykereten. Mert a kezem mindig hozzá… Tovább »

Első kutyás vagyok. Gyerekként, nem tarthattam otthon négylábú állatot, de azért volt több papagájom, három is. Az is több mint a semmi. 🙂 Mindig reméltem, hogy valamelyik majd beszélni fog. Nem így alakult. Pedig, minden szakirodalmat elolvastam róluk. 🙂 Ez megmaradt. Mármint, a szakirodalom olvasása. Amikor megjött Spyke, felszerelkeztem egy csomó könyvvel. Volt köztük C…. Tovább »