Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Az új barátnőm 77 éves. 🙂 Csinos, fitt, rendszerint frissen fodrászolt. Sosem gondoltam volna, hogy van bennük bármi közös. Eltekintve attól, hogy mindkettőnknek van kutyája, és reggelente általában összefutunk, amikor sétálunk. Bár ha egy kicsit jobban végiggondolom, eszembe jut, hogy mostanában, mennyi keresetlen menopauza reklámmal bombáznak az interneten. Először sokkot kaptam. Aztán a jó oldalát… Tovább »

Az a szombat is úgy kezdődött mint a többi. Zoé és Mamija munkába mentek. Zoé, aki krónikus betegsége miatt, régóta 24 órás felügyelet alatt állt, a legjobb kezekben volt. Bár, a kiskutya ellátása rengeteg plusz feladatot jelentett, a Mamija mégis boldogan viselte gondját. Igaz, hogy így kevesebb idő jutott a többi kutyusára, de még ők… Tovább »

Avagy, mikor jár és hogyan igényelhetek rokkant igazolványt a kocsiba? Egy sportsérüléssel kezdődött minden. Gazdi, egy rossz mozdulat után, labrumszakadást szenvedett. / Magyarul, a csípőízületben található porcgyűrű leszakadt./ Tervezett műtéten esett át, és éppen 8! hetes rehabilitációját tölti. Már vágjuk a centit, és túl vagyunk az első két héten. 😀 Mit is jelentett ez a… Tovább »

Emlékszem, abban az évben sokat gondolkoztunk a családbővítésen. Akinek van kutyája megérti miért. Ha több kutyája van, biztosan tudja is, miről beszélek. Néhány éve történt. Nyár volt. A nyaralás előtti utolsó hetekben jártunk. Mondhatni finisben voltunk. Azon gondolkoztunk, hová is kéne vinni Spy-t sétálni, ahol árnyék és víz is van. Ekkor ugrott be, hogy a… Tovább »

Mint nemrég értesültem róla, tahó lettem. Elmesélem, hogyan. Közöny. Káröröm. Gonoszkodás. Előítélet. “Csodálatos” emberi tulajdonságok, egytől egyig. Félreértés ne essék, nem vagyok szent. Jó sem. De! Igyekszem fejlődni, és nem azonnal ítélni, fél mondatokból. Nem próbálok megnevelni senkit. Egy biztos, olyan sem vagyok, mint a következő történet főszereplője. Szerencsére. 😀 Hogy kerül mindez egy kutyás blogba?… Tovább »

Péntek este. 7 óra elmúlt. Tikkasztó a hőség. Nincs az a pénz, hogy én még egyszer kitegyem a lábam itthonról. Két séta, bőven elég volt. Spyke, a reggeli sétát utálta, de a délutáni, na az kimondottan tetszett neki. Persze, hiszen patakban hűsölt, miközben Gazdinak és nekem, kint a parton diszkréten csordogált az izzadság a gerincoszlopunkon…. Tovább »

Szóval, ott ültünk az autóban Gazdival, amiben már gyakorlatilag négy napja berendezkedtünk a túlélésre, éjszakázásra,- a fejemben egyre hangosabban dübörög a zene- és úgy másfél órányira lehettünk Pécstől, amikor kiderült, hogy valóban Spyke van a kiskertben. Először Petrát láttam el mindenféle hasznos anyai tanáccsal, úgy mint “El ne engedd!” “Vidd haza magatokhoz, vagy ne is,… Tovább »

Kedd. Valamikor délidőben. A szokásos Facebook csekkolás, Hófehérkén, az igencsak szívemhez / kezemhez/ nőtt telefonon, akinek e történetben még szerepe lesz. Ismerős strandol, ismerős főz, ismerős kisgyereke járni tanul, eltűnt kutya. De cuki, egy terrier. Várjunk csak! De hiszen….! Á, biztosan nem ittam, meg a déli kávémat. Felhajtom, mint utóbb kiderül, a déli második eszpresszót…. Tovább »

Hétköznap reggel. Korán kelünk, mert Spy sétájából nem engedünk, bármennyi programom, időpontom van is. Időben vagyunk, hiszen még csak reggel fél nyolc lesz, és mi már megjártuk az erdőt. Hazafelé tartunk, csak egy gyors átöltözés, és már indulhatok is dolgozni. A fejemben, már a napi teendők kavarognak. Közben csak araszolunk, mert megindult a terepjárós anyukák… Tovább »

Nyáron történt. Családilag kivonultunk a közeli állat menhelyre, hogy megsétáltassunk egy kutyust, és segítsünk egy kicsit. Kutya eledellel, gyógyszerrel.  Persze ezt sem bíztuk a véletlenre. Előtte, még itthon kiszemeltük a lányt, akit szerettünk volna sétálni vinni. Ki mást, mint egy terriert. 🙂 Egy hátizsáknyi cuccal készültem. És ez nem az adomány volt. Gondoltam, biztos nem… Tovább »