Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Spyke imád csomagokban turkálni. Főleg a bevásárlás nyűgözi le. Ilyenkor derékig benne van a zacskókban és keresgél. Mindig azok a munkakutyák jutnak eszembe róla, akiket Gazdi fényképezett még Chilében, a reptéren. Ők kábítószert kerestek. Spy csak kaját. Mindenhol. Papírtörlő gurigában, muffin tepsiben, plüss állatban. Csomagban. 🙂 Aznap, hosszú sétát terveztünk. Távol a civilizációtól, olyan több… Tovább »

Előfordul az is, hogy a 77 éves barátnőm, az én tudásomra szorul. Mikor megismerkedtünk, valami biciklicsengőre, villogóra emlékeztető cucc fityegett Picúr nyakörvén. Miután udvariasan rákérdeztem, mi az, kiderült, hogy egy ultrahangos kullancsriasztó. Nos, a vizuális típusok, már sejthetik, hogy ott rögvest égig szaladt a szemöldököm, majd utána elkezdett tikkelni a szemem is. Miiiiiii? Ultrahangos? Kullancsriasztó?… Tovább »

Avagy, mikor jár és hogyan igényelhetek rokkant igazolványt a kocsiba? Egy sportsérüléssel kezdődött minden. Gazdi, egy rossz mozdulat után, labrumszakadást szenvedett. / Magyarul, a csípőízületben található porcgyűrű leszakadt./ Tervezett műtéten esett át, és éppen 8! hetes rehabilitációját tölti. Már vágjuk a centit, és túl vagyunk az első két héten. 😀 Mit is jelentett ez a… Tovább »

Vasárnap történt. Éppen, Gyereknapon. 😀  Tipikus meleg hétvégi nap volt. Ilyenkor, elég korlátozottak a kirándulási lehetőségek, hacsak nem kedveli valaki a tömegtől nyüzsgő helyeket. Nos, mondanom sem kell, én nem kedvelem. Olyan nagy ívben kerülöm a bevásárló központokat, hogy lassan szinte már jubilálok, mert emlékezetem szerint az utóbbi 6-7 évben egybe sem tettem be a… Tovább »

Azon a nyáron rettenetes meleg volt. Az az igazi kánikula, amikor levegőt venni sem volt kedvem, mert még az orrnyálkahártyámat is égette a hőség. Nem mondom, hogy hősiesen szenvedtem, inkább hol nyűglődtem, hol mérgelődtem, és közben annyira vártam vissza a telet, hogy még a napokat is számoltam. 🙂 Spyke, pedig egész nap csak dőlt egyik… Tovább »

Leírom helyesen is, mert a címsorban nem sikerült.  🙂 E= mc². Köszönöm szépen Csilla! 🙂 Előre elnézést kérek azoktól akik hisznek mindenféle ezoterikus dolgokban, vajákosságokban, netán hókuszpókuszokban. Ez rólam nem mondható el, megrögzött materialista vagyok.  Persze meggyőzhető is, de kizárólag észérvekkel. De, mint korábban is írtam, attól, hogy egy tömeg követ valakit, hisz valamiben, esetleg… Tovább »

A héten, már teljes lázban égtem. Két szó. Húsvéti készülődés. Biztosan tudom, hogy minden nagyobb ünnep előtt átélem ezt. A rohanást, a mindent a legutolsó pillanatra hagyást, a tolakodást. Ex-pedantomániásként  – szigorúan csak ex, mert mióta kutyánk van, azért kénytelen vagyok kisebb- nagyobb kompromisszumokat kötni, pl. a tisztaság területén- minden apró részletre figyelek, és imádom,… Tovább »

 Ugorjunk egy kicsit vissza az időben! Oda, amikor még csak ketten voltunk. Mielőtt még kutyánk lett. Helyesebben, amikor még csak szó volt róla, úgy 8 évvel ezelőtt. Egészen pontosan, oda, ahol én még azt gondoltam, hogy ez egy elvi síkon folytatott diskurzus. Tét nélkül. 🙂 Én: – Ha jön, le kell fektetnünk néhány alapszabályt.  Gazdi:… Tovább »

Sokszor láttam őket. A város forgalmas útján haladtak. Üzletek, hentes, családi házak- a kerítések mögött ugató, házőrzőkkel- sportpálya mellett vezetett az útjuk, naponta. Irigykedve néztem azt a harmóniát, ahogy együtt mozogtak. Egy vékony, filigrán lány, póráz nélkül sétált egy rottweilerrel, aki szigorúan egy vonalban haladt vele, semerre sem nézett, semmi sem zökkentette ki. Sem a… Tovább »

Mielőtt bárki téves következtetésre jutna a cím alapján, fontos elmondanom, hogy nagyon szeretem anyukámat. 🙂 Ő valóban nem reagál túl jól az újdonságokra, tehát a reakciója -e tekintetben mindig borítékolható. De miután erősen beszűkültek a lehetőségek, hogy hová lehet vinni a kis törpét, úgy gondoltuk, hogy az egyetlen garantáltan kutyamentes 🙂 és így biztonságos hely… Tovább »