Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Biztosan észrevettétek, hogy egyre ritkábban írok. Kicsit az időhiány is közrejátszik, de van egy teljesen tudatos döntés is emögött. Sosem voltam nagy kütyü rajongó, és a mostani internet befolyásolt létünk sem tetszik igazán. Elmesélek egy rám nagyon is jellemző történetet. A mobilszolgáltatóm hívott, nemrég. -Üdvözlöm, azért keresem, mert lassan lejár a hűségideje, és van pár… Tovább »

Nemrég egy kedves üzenetet kaptam, melyben arra kértek, hogy írjak össze pár tippet, ötletet amivel egy kezdő kutyás jól elboldogul, ha kint töltik a szabadidejüket, nem pedig a lakásban. Az üzenet írója, éppen kiskutyát készül vásárolni egy neves tenyészetből. Erről rögtön eszembe jutott, hogy hamarosan fenekestől fog felfordulni az életük, és tényleg minden tipp vagy… Tovább »

Néha a Vadász is téved. Nehezen ismeri el, és nehezen kér segítséget. De lám milyen furcsa dolgokat produkál az élet. Legutóbb az én éles nyelvem hatásosabbnak bizonyult minden fegyvernél. Az történt, hogy egy fontos vendég érkezett hozzájuk, aki lassanként már az őrületbe kergette. A nő egyébként a földtulajdonos felesége, akitől bérlik a területet és a… Tovább »

  Picit több mint tíz éve, nagyot fordult velem a világ. Megtanultam alkalmazkodni egy kis szőrős kutyához, aki még csak meg sem tud szólalni, és mégis képes mindent elmondani amit akar. Sokszor csak ránézek, és annyit mondok: – Mondd már Spy ! Gyerünk, szólalj meg! Tudom, hogy tudsz beszélni /is!/.  🙂 Hihetetlen, hogy mennyi mindenben… Tovább »

A legutóbbi írásomban csak a saját példámat meséltem el.  Most, azonban jöjjön egy másik történet, ugyanabból a városból, egy teljesen más végkifejlettel.  A történet itt is azzal kezdődik, hogy a 77 éves barátnőm és kutyusa békésen sétálgatnak, és a reggeli körükre igyekeznek az erdőbe. Az útjuk egy csendes kis utcában, lakóházak mellett halad el. A… Tovább »

Előfordul az is, hogy a 77 éves barátnőm, az én tudásomra szorul. Mikor megismerkedtünk, valami biciklicsengőre, villogóra emlékeztető cucc fityegett Picúr nyakörvén. Miután udvariasan rákérdeztem, mi az, kiderült, hogy egy ultrahangos kullancsriasztó. Nos, a vizuális típusok, már sejthetik, hogy ott rögvest égig szaladt a szemöldököm, majd utána elkezdett tikkelni a szemem is. Miiiiiii? Ultrahangos? Kullancsriasztó?… Tovább »

Amikor találkozom valakivel, aki nem tudja, hogy van egy kutyás életem is, általában mindig ugyanazt a kérdést teszi fel. Miért írom ezt a blogot? Mi a célom vele? Persze elmagyarázom, századszor is, türelmesen. De sokszor látom, hogy vagy nem értik, vagy nem hiszik el. Igen, tudom, hogy furcsa, de sem pénzt, sem hírnevet, sem like-okat… Tovább »

Kilenc évvel ezelőtt, azt hittem boldog vagyok. Miért is ne lettem volna az, mikor hosszú évek költözködései után, végre révbe értünk. Megtaláltuk az otthonunkat, amit mindig is kerestünk. A lakásunk, kíváncsi tekintetektől elzárt hely, a természet közelében. Csak egy kis tetőtéri lakás, de nekünk a mindenünk. Minimális szomszéddal, pontosan 2 db emberrel, bár néha nekem… Tovább »

Mint nemrég értesültem róla, tahó lettem. Elmesélem, hogyan. Közöny. Káröröm. Gonoszkodás. Előítélet. “Csodálatos” emberi tulajdonságok, egytől egyig. Félreértés ne essék, nem vagyok szent. Jó sem. De! Igyekszem fejlődni, és nem azonnal ítélni, fél mondatokból. Nem próbálok megnevelni senkit. Egy biztos, olyan sem vagyok, mint a következő történet főszereplője. Szerencsére. 😀 Hogy kerül mindez egy kutyás blogba?… Tovább »

El sem tudom mondani, hányszor hallottam már azt, hogy Spy csak egy kutya, mióta kutyás lettem. Ilyenkor mindig elszomorít, hogy miért kell elmagyarázni valakinek, hogy Spyke nem csak egy kutya. A családunk tagja. Akiért felelősséggel tartozunk, és megvédjük őt, akiről gondoskodunk. Aztán rájöttem, hogy az ilyen primitív létformáknak, kár bármit megmagyarázni. 🙂 Ezért, abba már… Tovább »