Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Első kutyás vagyok. Gyerekként, nem tarthattam otthon négylábú állatot, de azért volt több papagájom, három is. Az is több mint a semmi. 🙂 Mindig reméltem, hogy valamelyik majd beszélni fog. Nem így alakult. Pedig, minden szakirodalmat elolvastam róluk. 🙂 Ez megmaradt. Mármint, a szakirodalom olvasása. Amikor megjött Spyke, felszerelkeztem egy csomó könyvvel. Volt köztük C…. Tovább »

Még bevallani is szégyellem, de bizony gyakran megfordult a fejemben annak idején, hogy mennyire fogom szeretni Spyke-t, ha már nem kis kölyök, hanem felnőtt kutya lesz. Nem akartam, hogy felnőjön! Gyakran kérdezgettem Gazdit erről, de csak nevetett rajtam. Utólag, persze az egész felvetés szánalmas, de akkoriban ez tényleg foglalkoztatott. Mert hát történhetett bármi is korábban,… Tovább »

Gazdinak néha el kell utaznia pár napra. Olyankor mindig egyedül maradok otthon. Mi tagadás, néha félek. Főleg a sötétben. Egyszer, még régebben, egy másik lakásunkban fogtam egy betörőt is. 🙂 Na azóta totál para vagyok, ha egyedüllétről van szó. Gazdi szerint, ez most megoldódik, hiszen itt van Spyke. Felhördültem, jaj de jó. Biztonságban leszek hiszen… Tovább »

Még nincs minden veszve, mert nem lehet azonnal elhozni a kicsit. Új terv kell, de gyorsan. Itt az idő, hogy bevessük a nehéztüzérséget. El kell mondanom anyukámnak, hogy mit tervezünk. Ahogy vártam, úgy is történt minden. Elmentünk hozzájuk / mellesleg kertes házban élnek, de anyukámat megharapta egy kutya még gyerekként /és a reakciója a következő… Tovább »