Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Az első – és ezidáig a télen egyetlen-  nagy havazáskor történt. Reggelre, komoly hóréteg borította a teraszt. Mivel a reggeli séta soha nem maradhat ki, – talán csak  egy meteoritbecsapódás esetén – két választásom maradt. Vagy kiásom, a felismerhetetlenségig behavazódott kocsit, ami leginkább egy hatalmas buckára, vagy inkább dombra emlékeztetett, valamint lelapátolom feljárót, lépcsőket stb…. Tovább »

Karácsony előtt történt. Félelmetes gyorsasággal múltak a napok, és egyre nőtt a nyomás a drága városlakókon- köztük rajtam is- , hogy bevásároljanak az Ünnepre.  Én, aki nagy ívben kerülöm a tömeget, mégis minden lelkierőmet összeszedve elindultam – Aranyvasárnap, hát mikor máskor- hogy beszerezzem a menüm hozzávalóit. Ajándékot, kizárólag neten rendelek, mert így nem kell nyomulnom… Tovább »

Fogalmam sincs, hogy Rockenbauer Pálnak volt-e kutyája. Azt azonban tudom, – bár nem számoltam 🙂 – , hogy én már tuti, hogy túl vagyok ezen a másfél millió lépésen. Lassan, vezethetek túrákat is az erdőben. 🙂  Nemrég egy nagy közös kiránduláson voltunk a barátnőmmel. Rengeteg jelzésen haladtunk végig, még mások, akik éppen teljesítmény túráztak, térképeztek…. Tovább »

Szombat reggel, épphogy elállt kicsit az eső, hívott a Vadász. A kedvenc helyünkre indult a kutyáival. Mint megtudtam, az Asszony kirakta őt kutyástól, mert takarít. 🙂 Gondolta, ha már úgyis lemaradtunk a Csillagászos túráról, – megjegyzem miatta- menjünk ki közösen egy kicsit. Kocsiba ugrottunk és már robogtam is a találkozópontig.   Éppen pakoltam ki a… Tovább »

Nem tudtam hogy létezik. Gyermekkorom mesebeli erdeje. Kislányként, a kedvenc időtöltéseim egyike az olvasás volt. Amíg nem tudtam olvasni, addig olvasott Anyukám, a nagyszülők  – orrvérzésig-, de amint megtanultam olvasni, bevackoltam egy sarokba, és faltam a mesekönyveket. A tanítónénim szerint, mindig is túl élénk volt a fantáziám. Elképzeltem a helyeket, szereplőket, és ha valaki nem… Tovább »

Néha, mindenkinek szüksége van egy kis időre. Egyedül. Olyan időre, amit csak magában tölt el, a gondolatait rendezgetve, vagy éppen terveket szövögetve, esetleg lazán ejtőzve valahol egy réten. Most, hogy felgyülemlett bennem rengeteg hétköznapi nyűg, úgy gondoltam kiszabadulok egy pléddel, némi gyümölccsel, egy jó könyvvel – persze szigorúan Spyke-val, hiszen ő elengedhetetlen része a terápiának… Tovább »

Tavasz van. 🙂 Egyre több időt – feltéve, ha az eddigieket lehet még tovább fokozni- töltünk, mi is a szabadban.  Ez, valamiért egyet jelent azzal, hogy mindenki, jó kutyatartó módjára sétálni és sétáltatni akar. Olyanok is, akik egyébként csak kertben tartanak kutyát, és  évente egyszer, kiruccannak velük. Nem is lenne ezzel semmi bajom, – én… Tovább »

Minden tavasszal – családilag- átesünk egy komplex egészségügyi szűrésen. Ez alól Spyke sem kivétel. A legnagyobb örömére. 🙂 Ilyenkor felkeressük Kezelőt, és kérünk egy mindenre kiterjedő labort. Ezt, kiegészíti még a széklet és vizelet vizsgálat, valamint hasi ultrahang, és különféle fizikális vizsgálatok is. Öt éves kor felett, egyébként minden kutyusnak, évente javasolt egy ilyen szűrő… Tovább »

Az elmúlt héten -abban a kora tavaszi napos időben, februárban- minden nap láttam. Általában mi vagyunk az elsők az erdőben, így kimondottan furcsa volt, hogy mit keres egy férfi, teljesen egyedül, kora reggel ott. Kérdeztem a futókat, kutyásokat, de senki sem látta addig. Csak ült a tisztáson, egy padon, arcát a nap felé fordította. Nem… Tovább »

Mi lesz a kutyával a válás után? Sok megoldást látok. Sok rossz megoldást. Az egyik legelkeserítőbb, amikor egyik fél sem tart rá igényt, és menhelyre, utcára, sintértelepre kerül. A hétvégi láthatás, sem jó módszer. Meggyőződésem, hogy a veszekedés,- a harc a kutyáért- sem vezet semmi jóra. Az, amikor mindkét fél nagyon akarja. Mert az, valójában… Tovább »