Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Avagy “tavaszi” nagytakarítás és felújítás a réten, Karácsonykor. Karácsony másnapja. Amikor a legtöbb ember otthon pihen, és a maradék sütit majszolva, lazul a kanapén. De semmiképpen sem térdig érő sárban cuppog egy réten. Csakis egy pici apróságon múlt, hogy nálunk is inkább az első  variáció valósulhasson meg, kiegészítve egy kis kutyasétával. De az élet nagy… Tovább »

Azon a hétvégén annyira fáradt voltam, hogy lefeküdtem egy jó kis regeneráló alvásra, szombat délután.  Szigorúan a terrierrel. 😀 A tervem, miszerint szépre alszom magam – a lehetőségekhez mérten persze 😀 – nyomban dugába dőlt, amikor békés szendergésemet a telefon csörgése szakította meg. A Vadász hívott. Ne már! Micsoda időzítés. – Szia! Nincs kedvetek kijönni… Tovább »

Spyke imád csomagokban turkálni. Főleg a bevásárlás nyűgözi le. Ilyenkor derékig benne van a zacskókban és keresgél. Mindig azok a munkakutyák jutnak eszembe róla, akiket Gazdi fényképezett még Chilében, a reptéren. Ők kábítószert kerestek. Spy csak kaját. Mindenhol. Papírtörlő gurigában, muffin tepsiben, plüss állatban. Csomagban. 🙂 Aznap, hosszú sétát terveztünk. Távol a civilizációtól, olyan több… Tovább »

Karácsony előtt két nappal, a rétre indultunk. Fontos küldetésem volt, fagyöngyöt szerettem volna szedni. Spyke-nak be is harangoztam a remek hírt, hogy megyünk a rétre, és autóba vágtuk magunkat. Szépen elkerülve a várost, magasan fent, egy erdei úton autóztunk. Spy, a szokott módon radarozott az anyósülésen, mikor meglátta az erdő felé baktató barátját. Azonnal nyugtalan… Tovább »

Múlt éjjel rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy Spyke éjszaka lerágta a lábfejem, bokából. Mindössze két logikus magyarázatom van a tekintetben, hogy miért is történhetett mindez. 1. Túl sok volt a nasi, lefekvés előtt. / Ami meg, természetesen a hűtőgépgyártók hibája, mert ha nem szeretnénk, hogy lefekvés előtt még nassoljunk, minek szereltek bele világítást./ 2. A… Tovább »

Előfordul az is, hogy a 77 éves barátnőm, az én tudásomra szorul. Mikor megismerkedtünk, valami biciklicsengőre, villogóra emlékeztető cucc fityegett Picúr nyakörvén. Miután udvariasan rákérdeztem, mi az, kiderült, hogy egy ultrahangos kullancsriasztó. Nos, a vizuális típusok, már sejthetik, hogy ott rögvest égig szaladt a szemöldököm, majd utána elkezdett tikkelni a szemem is. Miiiiiii? Ultrahangos? Kullancsriasztó?… Tovább »

Az új barátnőm 77 éves. 🙂 Csinos, fitt, rendszerint frissen fodrászolt. Sosem gondoltam volna, hogy van bennük bármi közös. Eltekintve attól, hogy mindkettőnknek van kutyája, és reggelente általában összefutunk, amikor sétálunk. Bár ha egy kicsit jobban végiggondolom, eszembe jut, hogy mostanában, mennyi keresetlen menopauza reklámmal bombáznak az interneten. Először sokkot kaptam. Aztán a jó oldalát… Tovább »

A Vidámpark titokzatos lakói Annak ellenére, hogy viszonylag közel lakunk egymáshoz, ráadásul mindketten nagy erdőjárók vagyunk, csak ritkán futunk össze. Ebből is látszik, milyen rengeteg vesz minket körül, amit Mecseknek hívunk. Ha azonban találkozunk, bepótoljuk a kiesett időt, és elmeséljük egymásnak az összes kutyás történetünket. 🙂  Egy nagy fekete árny futott át, jóval előttünk a… Tovább »

Fotóblog. Itt, a blogok között, most először jön egy olyan bejegyzés, amiben inkább a képek dominálnak majd. Mindenkit megnyugtatok, ezúttal, nem a saját fotóimból. Azokról ugyanis gyakran lemaradnak dolgok. Egy láb, néha egy fülcsücsök, vagy esetleg egy komplett őz család. 😀 / Bár ez inkább Evelin műfaja./ Ezért, Sári Gazdi képeit használom most. 🙂 Azt,… Tovább »

Éppen csak kihevertük a Vidámparki rókás, sakálos, gyermeknapi kalandot, mikor másnap, hétfőn reggel úgy döntöttünk Petrával, hogy jár nekünk még egy kis lazítás munka előtt, szóval irány az erdő hajnalban, kutyástól.  Az emberek által sűrűn látogatott, kedvenc reggeli sétahelyünkre igyekeztünk, az erdei tornapályára. Oda, ahol évente egyszer-kétszer látunk őzeket,  néha-néha rókát, mivel azonban forgalmas a hely,… Tovább »