Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Három a kislány. Mindig mosolyogtam rajtuk, amikor megláttam a csoportképüket. Az anyukával együtt négy. Mert így volt teljes a kis család. De kezdjük az elején. Van egy csodálatos barátnőm. Imádja a kutyáit, és mindenkinek segít. Legyen szó az én kis PRT-m  sétáltatásáról, vagy arról, hogy átmenetileg befogadjon néhány kutyát a kozmetikába, amikor már végképp nem… Tovább »

Ha késve is, de végre megérkezett a zord tél. Szibériai fagyos napok köszöntöttek be, amikor úgy döntöttem, hogy egy ilyen csodás napot nem is lehet máshol tölteni, mint a réten. Elindultunk Spy-al, hogy felderítsük a téli rétet. A legnagyobb körre vittem, ami úgy másfél, két órás lehet. Terrierfüggő. Tényleg elég hideg volt, amit mindketten nagyon… Tovább »

Januárban történt. Azokon a napokon nagyon hideg volt, és éjjel könnyen lehűlt -20 fokra is a levegő. Imádjuk a telet és igyekeztünk minél több időt kint tölteni, de a korai sötétedés “hazazavart” minket. Hosszú sétán voltunk túl. Spyke még felment a szokásos ellenőrző körútjára, a teraszunk feletti kis erdősávba, én pedig égve hagytam a kinti… Tovább »

Vasárnap történt. Éppen, Gyereknapon. 😀  Tipikus meleg hétvégi nap volt. Ilyenkor, elég korlátozottak a kirándulási lehetőségek, hacsak nem kedveli valaki a tömegtől nyüzsgő helyeket. Nos, mondanom sem kell, én nem kedvelem. Olyan nagy ívben kerülöm a bevásárló központokat, hogy lassan szinte már jubilálok, mert emlékezetem szerint az utóbbi 6-7 évben egybe sem tettem be a… Tovább »

Már szombaton sem éreztem túl jól magam. Bujkált bennem valami kór. A hétvégi teendőimet még elláttam- mivel két pasiról is gondoskodnom kell, nincs lazítás, nincs kibúvó, maximum ha vérzéses lázam van 🙂 – de vasárnapra lázas lettem. Mondjuk azért nem volt vérzéses láz. Felkelni sem bírtam. A reggeli sétát Gazdinak kellett -volna- megoldania. De a… Tovább »

Sosem tudod meg addig,  milyen fontos valójában számodra valaki, amíg el nem veszíted. Spyke eltűnése alatt, végig légüres térben éltünk. Vegetáltunk. Féltünk még egymással is megosztani a legsötétebb gondolatainkat. Ezért, inkább elmondtam a lányoknak. Mindenkinek aki hívott, és mindenkinek aki az utamba került. Nem lett könnyebb. Kisírtam ugyan magam, de a fájdalom nem enyhült. Rettegtünk… Tovább »

Már az előző blogbeírás után sejtettem, hogy a Vadász helyreigazítást kér majd. 🙂  Akkor jöjjön hát. Helyreigazítás: Az előző ” Így neveld a Vadászod…”  című írásomban tévesen állítottam, hogy Nimród benti kutya. Ő valójában csak a második védvonal. / Jó! A döglött ló, meg csak alszik. 🙂 /( A szerző.) Nos ez megtörtént, de nem… Tovább »

Szóval, ott ültünk az autóban Gazdival, amiben már gyakorlatilag négy napja berendezkedtünk a túlélésre, éjszakázásra,- a fejemben egyre hangosabban dübörög a zene- és úgy másfél órányira lehettünk Pécstől, amikor kiderült, hogy valóban Spyke van a kiskertben. Először Petrát láttam el mindenféle hasznos anyai tanáccsal, úgy mint “El ne engedd!” “Vidd haza magatokhoz, vagy ne is,… Tovább »

Kedd. Valamikor délidőben. A szokásos Facebook csekkolás, Hófehérkén, az igencsak szívemhez / kezemhez/ nőtt telefonon, akinek e történetben még szerepe lesz. Ismerős strandol, ismerős főz, ismerős kisgyereke járni tanul, eltűnt kutya. De cuki, egy terrier. Várjunk csak! De hiszen….! Á, biztosan nem ittam, meg a déli kávémat. Felhajtom, mint utóbb kiderül, a déli második eszpresszót…. Tovább »

ELSŐ NAP… Ez a kedd is csak egy átlagos nyári napnak indult. Tikkasztó hőség, esetleg néhol záporok. Emlékszem, ezt jósolták. Minden a szokásos hétköznap reggeli tempóban zajlik, azzal a kivétellel, hogy nem én, hanem Gazdi viszi sétálni Spy-t, majd át a szüleimhez, napközizni.  Szépen haladok a munkámmal, még van egy fél kettes időpontom, de utána… Tovább »