Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Már jó pár évvel ezelőtt történt. Egy végigrettegett viharos, kora nyári este után, úgy gondoltam, nem a szokásos sétakörre viszem reggel Spy-t, hanem teszünk egy jó kis eső utáni, erdei sétát. Játszunk kicsit, hogy feloldjam az éjszakai vihar után. Aznap, laza volt a délelőtti programom, szóval belefért, hogy nagy körre menjünk. Én kialvatlan voltam, mert… Tovább »

Nagyvárosi nőként, sosem volt erősségem a tücskök-bogarak, egyéb állatok vizsgálata, vagy felismerése. A Vadásszal is Gazdi találkozott első alkalommal. Talán jobb is, hogy így alakult. Gondolom, ha engem lát meg először, mert mondjuk, én keresek magunknak kutyát, még a környékről is elköltözik, nemhogy nekem adja Spy-t. Végül, Gazdi hozta el Tőle a pici Spyke-t. Az… Tovább »

Néhány esős nap múltán, délutánra, végül kisüt a nap. Rohanok haza a munkából, hogy Spy-t egy jó nagy körre ki tudjam vinni, mielőtt elér minket az újabb csapadékzóna.  A nagy sietségben, otthon, csak a legfontosabbakat veszem magamhoz. Kutya, póráz, egy zacskó jutalomfalat – nem akarok most adagolással szöszmötölni- , és már indulunk is. Hosszú sétát… Tovább »

 Hétköznap reggel. Már megint kicsit csúszásban vagyunk. Nem miattam, én mindig pontosan kelek, készítem a kávét, reggelit. Van egy lustaság – igen Spyke – aki mindig húzza még az időt. Ágyban lustálkodás közben,  minden reggel, gondosan megmossa a kezem, arcom, aztán visszaalszik, legtöbbször úgy hogy a vesémbe fekszik. 😀 Nehéz otthagyni, és indulni, de menni… Tovább »

Leírom helyesen is, mert a címsorban nem sikerült.  🙂 E= mc². Köszönöm szépen Csilla! 🙂 Előre elnézést kérek azoktól akik hisznek mindenféle ezoterikus dolgokban, vajákosságokban, netán hókuszpókuszokban. Ez rólam nem mondható el, megrögzött materialista vagyok.  Persze meggyőzhető is, de kizárólag észérvekkel. De, mint korábban is írtam, attól, hogy egy tömeg követ valakit, hisz valamiben, esetleg… Tovább »

Az első – és ezidáig a télen egyetlen-  nagy havazáskor történt. Reggelre, komoly hóréteg borította a teraszt. Mivel a reggeli séta soha nem maradhat ki, – talán csak  egy meteoritbecsapódás esetén – két választásom maradt. Vagy kiásom, a felismerhetetlenségig behavazódott kocsit, ami leginkább egy hatalmas buckára, vagy inkább dombra emlékeztetett, valamint lelapátolom feljárót, lépcsőket stb…. Tovább »

Karácsony előtt történt. Félelmetes gyorsasággal múltak a napok, és egyre nőtt a nyomás a drága városlakókon- köztük rajtam is- , hogy bevásároljanak az Ünnepre.  Én, aki nagy ívben kerülöm a tömeget, mégis minden lelkierőmet összeszedve elindultam – Aranyvasárnap, hát mikor máskor- hogy beszerezzem a menüm hozzávalóit. Ajándékot, kizárólag neten rendelek, mert így nem kell nyomulnom… Tovább »

Régóta készültem megírni ezt a történetet. Ígértem, hogy lesz egy ilyen írásom, de picit mindig halogattam. Talán azért mert Karácsonyra tartogattam. 🙂 A legfontosabb dolog, – és számomra nagyon fontos Ajándék-  amit a saját hűségén, szeretetén és bohócságán kívül adott nekem Spyke,  az, hogy kialakultak új – felnőttkori – barátságok. Nem vagyok igazán partiarc. 🙂… Tovább »

Sosem tudod meg addig,  milyen fontos valójában számodra valaki, amíg el nem veszíted. Spyke eltűnése alatt, végig légüres térben éltünk. Vegetáltunk. Féltünk még egymással is megosztani a legsötétebb gondolatainkat. Ezért, inkább elmondtam a lányoknak. Mindenkinek aki hívott, és mindenkinek aki az utamba került. Nem lett könnyebb. Kisírtam ugyan magam, de a fájdalom nem enyhült. Rettegtünk… Tovább »

Már az előző blogbeírás után sejtettem, hogy a Vadász helyreigazítást kér majd. 🙂  Akkor jöjjön hát. Helyreigazítás: Az előző ” Így neveld a Vadászod…”  című írásomban tévesen állítottam, hogy Nimród benti kutya. Ő valójában csak a második védvonal. / Jó! A döglött ló, meg csak alszik. 🙂 /( A szerző.) Nos ez megtörtént, de nem… Tovább »