Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

A Vidámpark titokzatos lakói Annak ellenére, hogy viszonylag közel lakunk egymáshoz, ráadásul mindketten nagy erdőjárók vagyunk, csak ritkán futunk össze. Ebből is látszik, milyen rengeteg vesz minket körül, amit Mecseknek hívunk. Ha azonban találkozunk, bepótoljuk a kiesett időt, és elmeséljük egymásnak az összes kutyás történetünket. 🙂  Egy nagy fekete árny futott át, jóval előttünk a… Tovább »

Amikor találkozom valakivel, aki nem tudja, hogy van egy kutyás életem is, általában mindig ugyanazt a kérdést teszi fel. Miért írom ezt a blogot? Mi a célom vele? Persze elmagyarázom, századszor is, türelmesen. De sokszor látom, hogy vagy nem értik, vagy nem hiszik el. Igen, tudom, hogy furcsa, de sem pénzt, sem hírnevet, sem like-okat… Tovább »

Fotóblog. Itt, a blogok között, most először jön egy olyan bejegyzés, amiben inkább a képek dominálnak majd. Mindenkit megnyugtatok, ezúttal, nem a saját fotóimból. Azokról ugyanis gyakran lemaradnak dolgok. Egy láb, néha egy fülcsücsök, vagy esetleg egy komplett őz család. 😀 / Bár ez inkább Evelin műfaja./ Ezért, Sári Gazdi képeit használom most. 🙂 Azt,… Tovább »

Éppen csak kihevertük a Vidámparki rókás, sakálos, gyermeknapi kalandot, mikor másnap, hétfőn reggel úgy döntöttünk Petrával, hogy jár nekünk még egy kis lazítás munka előtt, szóval irány az erdő hajnalban, kutyástól.  Az emberek által sűrűn látogatott, kedvenc reggeli sétahelyünkre igyekeztünk, az erdei tornapályára. Oda, ahol évente egyszer-kétszer látunk őzeket,  néha-néha rókát, mivel azonban forgalmas a hely,… Tovább »

Az első, elviselhető nyári nap köszöntött be múlt vasárnap. Este hat körül, épphogy 18- 20 fok volt. Nem volt idő hosszú szervezkedésre, azonnal indulni kellett. Spy-al célba vettük a rétet, hiszen tavasz óta nem voltunk kint.  Gyorsan tárcsáztam is a Vadászt, hogy áldását adja a túrára. 🙂 Legnagyobb meglepetésemre, azonban nem csak jóváhagyta a sétát, hanem… Tovább »

Kilenc évvel ezelőtt, azt hittem boldog vagyok. Miért is ne lettem volna az, mikor hosszú évek költözködései után, végre révbe értünk. Megtaláltuk az otthonunkat, amit mindig is kerestünk. A lakásunk, kíváncsi tekintetektől elzárt hely, a természet közelében. Csak egy kis tetőtéri lakás, de nekünk a mindenünk. Minimális szomszéddal, pontosan 2 db emberrel, bár néha nekem… Tovább »

Csak, hogy a nagy klasszikus Steven Tyler-t idézzem, szó szerint. 🙂 De miért is citálom őt ide? Mert szeretném ha megnéznénk a múltkori sétánkat, a másik oldalról is.  Amikor megbeszéltük Evelinnel, hogy kiszabadulunk a városból egy kicsit, még nem sejtettük, milyen fergeteges – lehet, hogy az őrületes jobban illik ide?- délutánunk lesz, a vízparton. Való… Tovább »

Pár hete, még a nagy viharok, és mostani kánikula előtt történt. Az iskola még javában tartott, a nyaralók még nem vették birtokba a tóparti, kis füves területet. Csak a parti büfések dolgoztak, néhány kiránduló volt, és pár horgász. Ideális volt a hely és az idő is, hogy Spy ússzon néhány hosszt.   A feladatokat, mint… Tovább »

Vasárnap történt. Éppen, Gyereknapon. 😀  Tipikus meleg hétvégi nap volt. Ilyenkor, elég korlátozottak a kirándulási lehetőségek, hacsak nem kedveli valaki a tömegtől nyüzsgő helyeket. Nos, mondanom sem kell, én nem kedvelem. Olyan nagy ívben kerülöm a bevásárló központokat, hogy lassan szinte már jubilálok, mert emlékezetem szerint az utóbbi 6-7 évben egybe sem tettem be a… Tovább »

Azon a nyáron rettenetes meleg volt. Az az igazi kánikula, amikor levegőt venni sem volt kedvem, mert még az orrnyálkahártyámat is égette a hőség. Nem mondom, hogy hősiesen szenvedtem, inkább hol nyűglődtem, hol mérgelődtem, és közben annyira vártam vissza a telet, hogy még a napokat is számoltam. 🙂 Spyke, pedig egész nap csak dőlt egyik… Tovább »