1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Három a kislány. Mindig mosolyogtam rajtuk, amikor megláttam a csoportképüket. Az anyukával együtt négy. Mert így volt teljes a kis család. De kezdjük az elején.</p> <p>Van egy csodálatos barátnőm. Imádja a kutyáit, és mindenkinek segít. Legyen szó az én kis PRT-m  sétáltatásáról, vagy arról, hogy átmenetileg befogadjon néhány kutyát a kozmetikába, amikor már végképp nem tudják elhelyezni őket az állatvédők, vagy arról, hogy nyáron kimenjen egy menhelyre és a 40 fokban megnyírjon pár kutyát. Csak úgy. Mert imád adni. A jótettek sorát folytathatnám azzal is, hogy a négy saját kutyája mellé befogadott még kettőt. Csak a létszám változik néha. Amikor felfelé, akkor nagyon jó, de van úgy, hogy eléri minden kutyás gazdi rémálma, és a létszám csökken.</p> <p>Szóval, három a kislány. Mert ez a történet így kezdődött. Egy mopsz mamival, akinek három csodaszép kiskutyája született. Ennek már majdnem 14 éve. A történetben azért az még mindig nagyon csodás, hogy a mami kutyus elmúlt 16 és fél éves. Jelenleg is Kezelő legidősebb páciense, a rendelő referenciája, olyan vérképpel, hogy egy fiatal kutya is megirigyelhetné. A lányok, nagyon jó géneket örököltek. Csak hát az idő, a természet, és a biológia mind, mind olyan dolgok, amivel nehéz dacolni.</p> <p>2016.-ban, már egyszer átélték a legnehezebbet, amit csak kutyás gazdi el tud képzelni. Elveszítették a háromból az egyik pici lányt, Zoét. Róla, akkor itt írtam: <a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/2016/07/17/a-hid-tul-messze-van/">“A híd túl messze van”… </a></p> <p>Nem gondoltam volna, hogy még egyszer neki kell állnom, és elmesélnem egy szomorú történetet, úgy, hogy miközben írok, megállás nélkül potyognak a könnyeim a billentyűzetre. De a barátnőm megkért erre. Azért, mert itt szeretne üzenni mindenkinek, aki olvas minket, hogy gazdiként sokkal erősebbek vagyunk mint gondolnánk.</p> <p>Jöjjön hát, egy nem mindennapi csoda, keserédes története.</p> <p>Zoé elvesztése után, kicsit átalakult a falka szerkezete. Tücsike, az ikerház másik felében lakó nagymamához tette át a székhelyét, mert ott jóval nagyobb volt a nyugalom. Érthető, hiszen a két új jövevény - mindkettő mentett mopsz- kissé felforgatták a hétköznapokat. Szóval, a békére, csendre és pihenésre vágyó Tücsi, a nagyi szeme fénye lett. Ott ő kapott meg  mindent, amin a ház másik felében többen osztoztak. Okos volt ám a kislány. Igazi opportunista. :-D Ha társaságra vágyott, csak kikocogott a többiekhez a közös kertbe, ha pedig el akart vonulni, akkor pedig irány a nagyi. :-)</p> <p>Tücsike minden szempontból problémamentes volt, vele csak néhány alkalommal kellett a Kezelőhöz rohanni, mert ha baja volt, akkor az általában középsúlyos volt. Szóval, nem pont miatta van az én barátnőmnek törzskártyája Kezelőnél. :-) Arról, hogy egy hét ne múlhasson el a rendelőben anélkül, hogy ők megjelennének, felváltva gondoskodnak a többiek. Egy pár hónapja, Tücsinek fülgyulladása volt. Persze, hogy megkapta a legjobb ellátást. Mikor már úgy tűnt minden rendben, a kislány egyik percről a másikra szinte összeomlott. Csakis a barátnőm gyors helyzetfelismerése, és az, hogy Kezelő azonnal beavatkozott mentette meg a kis életét. Az történt, ugyanis, hogy a fertőzés újra fellángolt, és már a teljes szervezetét támadta. Szepszist kapott.</p> <p>Ha valaki olvasta amit a mikrobiológiáról írtam, akkor tudja, hogyan tekintek minden mikroorganizmusra. A szepszis az egyik legfélelmetesebb, mert rendkívül gyors lefolyású. Orosz rulettet játszott Kezelő, amikor megpróbálta eltalálni a hatásos antibiotikumot. Mert az, csak tízezerből kb. egyszer sikerülhet. Ugyanis a kezelés, versenyfutás az idővel. Mire kitenyésztenék,  mely antibiotikumra nem rezisztens a törzs, addigra a keringése rég összeomlott volna.</p> <p>Szóval nem maradt más hátra, mint infúzió, melegítés, és egy, azaz egy, választott antibiotikum. Délután értek a rendelőbe, és éjjel a kutyus még élt. Úgy adták haza, hogy ők már nem tudnak többet tenni. Készüljenek fel a legrosszabbra, de nem lesznek majd fájdalmai, csak szép sorban leállnak a szervei és el fog aludni. Semmit nem tehetnek már érte, csak tartsák melegen. A barátnőm hazavitte Tücsikét, és a nagyi ágyában helyezték el. Úgy 20 percenként szaladt át, hogy megnézze mi van a kutyusával. Tücsi pedig derekasan küzdött, és az antibiotikum hatott. Megtörtént az a csoda, amiben senki sem bízott. A kutyus túlélte az éjszakát, és legyőzte a szepszist. Mindenki boldog volt. Kezelő el sem akarta hinni másnap, hogy életben van a kutya.</p> <p>Teltek a hetek, én pedig éppen Spy, nyaki gerincsérvére vadásztam vasárnap gyógyszert, idén már másodszor, és senkit sem értem el, csak a barátnőm. Náluk is legalább akkora vegyi fegyver arzenál van, mint nálunk. Szóval, vasárnap este még átugrottam hozzájuk egy adag gyógyszerért, amit megígértem, hogy másnap vissza is adok, csak előbb megveszem belőle a vödrös kiszerelést, itthonra.</p> <p>Hétfőn reggel nem mentem dolgozni, mert Spy-t felügyeltem, figyeltem, hogyan hat a fájdalomcsillapító, - ami ugye csak mopsznyira volt dozírozva - és mentem a következő adagért. Berobogtam a rendelőbe, és a legnagyobb meglepetésemre ott találtam a barátnőm. Nem tűnt súlyosnak a dolog, legalábbis első látásra, de egy gyógyulni nem akaró seb jelent meg Tücsike testén, és azért jöttek, hogy a doki megnézze. Bementem velük, hogy ne kelljen kiülnöm a soromat, és elkértem a gyógyszerünket. Ők, pedig ott maradtak, hogy egy kis szövetmintát vehessenek a kutyustól. Akkor láttam utoljára Tücsit. Emlékszem, gyors gyógyulást kívántam nekik, kicsit megdögönyöztem, Tücsike buksiját, és szaladtam is haza Spy-hoz, hogy megemeljem a dózist.</p> [caption id="attachment_2830" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2018/12/20161018_104500.jpg"><img class="size-medium wp-image-2830" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2018/12/20161018_104500-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> Spyke otthon várt...[/caption] <p>Értem én, hogy az élet véges. Azt is tudom, hogy nincs nagyobb átalakulóművész a természetnél, a mikroorganizmusoknál. De miért kell, hogy egy valódi csodát, csak ennyire rövid ideig élvezhessünk? Hol van az megírva, hogy kinek, hány csoda jár az életben?</p> <p>Innentől, ugyanis felgyorsultak az események, és a kicsi lány testén elhatalmasodott valami nagyon szörnyű. Egy olyan betegség ami villámgyors lefolyású, rendkívül rosszindulatú, és a szövettant végző orvosok szerint, már két hét sem maradt már hátra. A sebek nem gyógyultak, csak egyre több lett belőlük, és a pici testből lassan elszállni készült az élet. Már nem tudott aludni, -csak ülve- és enni sem akart. Inni még tudott, de még egy végigszenvedett nap, vagy éjszaka már méltatlan lett volna hozzá.</p> <p>Ismét a Rendelőbe készültek. Ezúttal nem siettek, otthon még mindenki elbúcsúzott tőle. A mamija bebugyolálta a pici, fáradt testét, még megitatta utoljára, és elindultak a Rendelőbe. Érezte, tudta, hogy már nem fogja hazavinni. El sem tudom képzelni, milyen lehet az az érzés, amikor az idő, a közös időtök utolsó homokszemei peregnek végig a homokórán. Mekkora erő kell hozzá, hogy mindezt végigcsinálja valaki!</p> <p>Az én barátnőm, arra kért, hogy ezért írjam le a történetet. Azért, hogy mindenki tudja, jóval erősebb annál, mint azt valaha is gondolta volna. Mert ahhoz is nagyon sok szeretet, és persze önzetlenség kell, hogy azt tudja mondani, itt a vége. El kellett engednie, mert nincs értelme nézni a fájdalmat, és azt, hogy valami elemészti a kiskutyáját. Akkor is el kellett engednie, ha tudta, innentől már semmi sem maradhat a régi. Az elveszített kislányok körmeinek kopogását, még évekig hallani fogja.</p> <p>A Rendelőben még vártak egy kicsit. Karjában a bebugyolált kis Tücsikével, a barátnőm megvárta a dokit. Azért hogy végül Ő, aki egész életében a kislány gyógyulásáért küzdött, most végső álmot adjon neki. Mert más lehetőség már nem maradt. Ezerszer átbeszélték, végigvették, de nem volt már mód megállítani, vagy akár, csak lassítani a folyamatot. Tudta ezt mindenki, de kérdés, a kétely, hogy biztosan ezt kell -e tenniük, mindig elő-elő bukkant. Végül nem maradt más, mint az elengedés, és az a tudat, hogy mint mindig, most is csak a legjobbat adta a barátnőm, az ő imádott kutyusának. Egy fájdalom nélküli, könnyű álmot kapott Tücsike. A mamija, pedig olyan szívet, amiből ismét kitéptek egy darabot. A kislány, békésen elaludt. A barátnőm pedig, már nélküle ment haza. Oda ahol még négy kutyus várta. A három kislányból még egy, annak az anyukája, és a két kis mentettkéje.</p> <p>A természet végül, mint mindig, ezúttal is erősebb volt. A " lény" akit a mikroszkóp túloldalán láttak, végül győzött. Hatalmas hősnek tartok minden kutatót, aki naponta belenéz abba a két lencsébe, meglesi a csupasz természetet, és azon dolgozik, hogy nekünk, embereknek és persze a kisállatainknak egyszer valami csodásat adjon. Még több időt! Ha valakik, hát ők azok akik nálam szuperhősök.</p> <p>Néhány nap múlva, Tücsike is hazatért. Zoé mellé került a kis urnája. Egészen addig maradnak ott, amíg egyszer eljön majd a barátnőm ideje is, mert akkor összekeverik majd a hamvaikat, és a teljes falka, ismét egyesülve, közösen beutazza majd a világot a szél szárnyán.</p> <p>Van valami, amit nagyon szeretnék. Önző módon az, hogy soha ne kelljen kipróbálnom, mennyire vagyok erős. A barátnőtől pedig azt kérem, hogy még nagyon sokáig ne kelljen újra ilyen blogot írnom, amibe belefacsarodik a szívem. Nagyon- nagyon sokáig.</p> <p>Tücsike, januárban lett volna 14 éves. Ez pedig az utolsó kép róla.</p> [caption id="attachment_2829" align="aligncenter" width="166"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2018/12/46514441_509675822864125_954488286045274112_n.jpg"><img class="size-medium wp-image-2829" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2018/12/46514441_509675822864125_954488286045274112_n-166x300.jpg" alt="" width="166" height="300" /></a> Tücsi...[/caption] <p>Drága kicsi lány! El akartam mesélni, hogy a mamid már jobban van. De nélküled, és Zoé nélkül, soha, de soha nem lesz igazán jól.</p> <p> </p> <p> </p>rich