1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Vidéki nagyvárosban - egyáltalán városban- élni kutyával, több mint kihívás. Egy Kalkuttai Szent Teréz nyugalmával megáldott kutyatartónak is. Hát még nekem, aki gyűlöli a tömeget, utálja a zajt és a fennhangon való állandó visítást, a kioktatásokról nem is szólva. Nagyítóval kell keresni a helyeket, ahová kutyával mehetek. Nem elég, hogy az időjárás miatt folyamatosan nagyon kell figyelnem, - ha vihar van amiatt, ha hőség van azért- de mindehhez hozzáadódik a gyerekesekhez, más kutyásokhoz, futókhoz stb. való állandó alkalmazkodás. Nem jó ez sem Spy-nak, sem nekem. Biztosan ezért is csatangolunk állandóan, erdőben, réten, tóparton. Szabadon. Minden kötöttség és póráz nélkül.</p> [caption id="attachment_2344" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/03/DSC02192.jpg"><img class="size-medium wp-image-2344" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/03/DSC02192-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a> Egy közparkban, szabadon... Ausztriában.[/caption] [caption id="attachment_2340" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/03/DSC02381.jpg"><img class="size-medium wp-image-2340" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/03/DSC02381-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a> És itthon, az erdőben...[/caption] [caption id="attachment_1931" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/07/20160703_181015.jpg"><img class="size-medium wp-image-1931" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/07/20160703_181015-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a> A rét is a miénk, ameddig csak ellátunk..[/caption] <p>Egy őszi napon azonban meglehetősen szokatlan kezdeményezésre bukkantam a városban. Nem igazán szoktak fellelkesíteni a közös kutyás programok, de ezúttal kivételesen érdekelt a dolog. Történt ugyanis, hogy az egyik pécsi Főiskola szabadtéri medencéjébe, kutyás, szezonzáró bulit hirdettek. Ez arról szólt, hogy utolsó nap, még mielőtt leengedik a medencéből a vizet, várnak minden kutyást egy jó kis pancsolásra. Nem járunk túl gyakran ilyen helyekre, - kutyafuttatóba sem megyünk- de annyira megtetszett az ötlet, ráadásul a kis PRT akkora vízicsibe, hogy ezt is ki akartam próbálni vele. Ha már a tó, folyó, patak, mocsár és szökőkút megvolt. :-D</p> [caption id="attachment_433" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01127.jpg"><img class="size-medium wp-image-433" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01127-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></a> Szökőkútban...[/caption] <p>Gondoltam, úszás közben csak nem gyilkolják egymást halálra a medencében a kutyák. Ismerem Spy-t, ő maximum morog mikor úszik, és valaki ránéz eközben a botjára, játékára. :-D</p> [caption id="attachment_1189" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/08/DSC02156.jpg"><img class="size-medium wp-image-1189" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/08/DSC02156-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a> Erdei tóban...[/caption] <p>Azért, hogy legalább még egy terrier legyen rajta kívül, rögtön hívtam is Dezsőkét meg a Gazdiját. Jó volt az időzítés, mert éppen hazatértek a tengerparti kutyás nyaralásukról, és már hiányzott egy kiadós úszás, nekik is. Ilyenkor ugyanis, a Gazdik szintén bemennek a medencébe a kutyákkal együtt. Jó volt újra beszélni velük, és megosztani a nyári élményeket, kutyás tapasztalatokat.</p> [caption id="attachment_417" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01121.jpg"><img class="size-medium wp-image-417" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01121-225x300.jpg" alt="" width="225" height="300" /></a> Nyaraláson...[/caption] <p>Vágtuk hát a centit, és vártuk, hogy eljöjjön a medencés buli napja. Utánanéztem, hogy 7 órától vihetők be a kutyák, tehát egy laza délelőtti, és egy esti villanyfényes úszásra gondoltam. Azon a napon, bár még csak szeptember elejét írtunk, esett az eső, és kb. 8-10 fok lehetett napközben. Ilyen apróságokon azonban sem mi, sem Dezsőék nem akadnak fenn, tehát ha csak a két terrier is lesz ott, de mi biztosan menni fogunk. </p> <p>Szerencsére, mi közel lakunk a Főiskolához, így már reggel 10-kor, szemerkélő esőben útra keltünk. Mondanom sem kell, hogy egy teremtett lélek nem járt a környéken kutyával. Annál inkább gyerekkel, mert légvonalban 500, gyalogosan kb. 7-800 méterre a medencétől van egy fedett medence is, ahol történetesen babaúszás zajlik vasárnap délelőtt. Udvariasan átengedtük nekik a parkolót, és kitolattunk a Főiskola területéről, nehogy szegények rommá ázzanak a szemerkélő esőben, mi pedig pórázra vettük a kis PRT-t és elindultunk a medencéhez.</p> <p>Spy csóválva sietett előre. Egyszer csak egy vérfagyasztó, rémes sikító hang, ránk rivallt. </p> <p>- Ide nem lehet kutyát behozni! - üvöltötte az anyaszörny, kezében a kisdeddel.</p> <p>Éreztem, hogy megemelkedik a vérnyomásom, de elszámoltam százig.</p> <p>- Önnek is Jó napot! Ma be lehet hozni a kutyákat, mert szezonzáró medencés party lesz számukra.</p> <p>- Az csak este hétkor kezdődik.- replikázott. Addig még jönnek a strandolók!</p> <p>Sok abszurd marhaságot hallottam már, de ez mindenen túltett.</p> <p>- Ne idegesítsen hölgyem. Ha csak nem grönlandi turistákat várnak, maga szerint hányan pancsikolnak majd esőben és 8 fokban a medencénél?</p> <p>- Akkor sem lehet!- hangzott el az újabb észérv.</p> <p>Gazdi megfogta a kezem, visszafordította Spy-t és annyit mondott.</p> <p>- Hagyd csak! Menjünk haza!</p> <p>Ilyenkor azonban nagyon nehezem tolerálom, hogy páriaként kezelnek, csak azért mert kutyám van. Egy kutyám, akit itthon nem vihetek be a legtöbb étterembe, holott az ő taknya nem folyik bele a levesbe, és nem hisztériázik órákig.</p> <p>Egy kutyám, aki nem mehet be szinte sehová, pedig tisztább és okosabb mint  pl. a nagy magyar internetező átlag. Egy kutyám, aki biztosan nem fog belepisilni és kakilni a medencébe. Érdekes, hogy ugyanezen típus, egyáltalán nem zavartatja magát, vagy hisztériázik akkor, ha azt a langymeleg, leváló felhámtól, bőr és körömgombáktól hemzsegő medencét, amiben persze a jó sok vizelet is van, mondjuk wellness medencének nevezik. Abban vígan elvan. Akár egy egész hétvégét is. Akkor nincsenek közegészségügyi aggályai.</p> <p>Persze,  hogy belőlem is kijött az anyaszörny, és védtem tovább a kölköm.</p> <p>- Miért, Ön szerint mégis milyen szörnyűség történik, ha most bemegyünk a kutyával? - érdeklődtem.</p> <p>- Mindent összepisil. A füvet, bokrokat, virágokat.</p> <p>Érzetem, hogy ekkora szellemi fölénnyel nehéz lesz megbirkóznom, ezért aztán feltettem egy utolsó kérdést.</p> <p>- Ön szerint nem teljesen mindegy, hogy délelőtt tízkor, vagy este hétkor pisil össze mindent? Egyébként is miért számít ez, ha Önök egy zárt térben tartózkodnak? Talán beviszi a vizeletmolekulákat a szél?</p> <p>Nem jött válasz. Csak állt ott dacosan, és közben áztatta magát és a gyerekét is. Végül hátat fordítottam nekik, és kisétáltunk. Hazafelé még felhívtam Dezsőkééket, hogy elmondjam el ne induljanak, mert egy rémisztő rusnyaság őrzi a kapukat. Dezsi Gazdája rezignáltan csak annyit mondott:</p> <p>- A medencés buli miatt ne aggódjatok, ti is tudjátok, hogy mindannyian mehetünk bárhová kutyástól, legfeljebb nem itthon. De azért azt sajnálom, hogy erről a cicaharcról lemaradtam. :-D</p> <p>Így történt, hogy a két 10 pluszos terrierfiú végül nem jutott el az év egyetlen, legális, kutyás, medencés bulijára. Tudom, hogy valószínűleg én néztem el az időpontot. Igen, tévedtem. Mert a szabály, az szabály. :-D  Az élni és élni hagyni, pedig nem működik. Még. Vagy egyáltalán. Én pedig estére sem kerültem olyan hangulatba, hogy 7 után visszanézzünk. Helyette egy közös erdőkerülésre mentünk, ahol a legvadabb állat egy-két pocok volt. :-D</p> <p> </p> <p> </p>rich