1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>A nyaralás előtti pénteken, a szabadságom első napján történt. Már javában listáztam a tenni és csomagolni valókat, mikor reggel váratlanul felhívott a Vadász. Nimróddal orvosnál voltak - csak a szokásos kötelező körön - és már épp indult, hogy hazavigye, de kiderült, hogy valami extra sürgős tennivalója akadt a városban, így nem maradt idejük hazamenni. Arra gondolt, pár órára behozza hozzánk.</p> <p>- Rendben gyertek! Én már szabin vagyok. - biztattam, majd gondolatban újralistáztam a teendőimet. </p> <p>Ahogy megérkeztek, Spy átkapcsolt őrző-védőbe. Nimit megszagolta, és beengedte, aki elégedetten végigügetett a lakáson, de a Vadászt megugatta, már rögtön az ajtóban. :-D</p> <p>- Mi van törpeharcsa, mit keménykedsz? Én vagyok. </p> <p>- Nyugi, senkit nem enged be. Teljesen mindegy milyen régóta ismeri, mindenkit mindig megugat.</p> <p>- Jól is teszi! Védd meg Anyád, törpe! Egyébként tényleg maximum két-három óra! Sietek vissza.</p> <p>- Csináld csak a dolgod! Mi biztosan jól elleszünk. - lelkendeztem, hurráoptimistán.</p> <p>- Aztán nehogy Mami kedvencét csinálj belőle mire visszaérek. Komoly vadászkutya!</p> <p>Miután a Vadász elporzott, láttam, hogy Spyke, Nimi nyomában van, és egy háziúr akkurátusságával ellenőrzi, hogy nem csinál-e valami rosszat a kis haver, és ismerteti a házirendet. Nimród egyszer csak megállt, és feszes vigyázzban leült pontosan Spy szekrénye elé, és türelmesen várta, hogy a kincsesbányából valami finomság kerüljön elő. Spyke gyorsan melléült. :-D Opportunista a lelkem.</p> <p>- Jaj! Kicsim, te éppen most voltál oltáson. Biztosan egy jó szót sem kaptál, nemhogy jutalomfalatot. Na várjatok! Ezt mindjárt bepótoljuk.</p> <p>Figyelő szemek kereszttüzében, gyorsan nekiálltam papírtörlő gurigából bombákat gyártani, had játszanak egy jót a srácok. Miután egy atomvillanás sújtotta övezetté vált a lakás, mindössze két perc leforgása alatt, kitaláltam, hogy inkább kimegyünk a parkba.</p> [caption id="attachment_2489" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170716_062903.jpg"><img class="size-medium wp-image-2489" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170716_062903-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> Ezt Spy egyedül is tudja bármikor produkálni...[/caption] <p>Amíg a park és egyben kutya kompatibilis öltözetem magamra vettem, a fiúk kaptak egy-egy rágcsarudat, és ketten két szőnyegen aprítottak rendületlenül. A listámra gondolatban felvettem az ipari szőnyegtisztítást is.</p> <p>Azért a parkra, és nem az erdőre esett a választásom, mert Nimród tényleg élesre töltött fegyver, ha vadról van szó, és gondoltam a parkban nem lesz gond, ott simán kivárjuk, még megjön a Vadász. Nem könnyű két eltérő korú és igényű kutyával, és otthon biztosan nem tudtam volna lefárasztani őket. Mivel Spy-t úgy ismerem mint a tenyerem, így őt engedtem ki  elsőnek, és hagytam, had mutasson meg mindent Nimródnak. Gyönyörűen ment utána a "kicsi".</p> [caption id="attachment_2484" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105821.jpg"><img class="size-medium wp-image-2484" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105821-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> Erre Nimi![/caption] [caption id="attachment_2483" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105813.jpg"><img class="size-medium wp-image-2483" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105813-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> Gyere már![/caption] <p>A sorrend pedig így nézett ki. Spy rohant elől, utána Nimi, végül én, két pórázzal a táskámban, és Spy-t próbáltam irányítgatni. Teljesen jól ment a dolog. Szuper jót kukáztak közösen, mindent felül és lepisiltek, és az ásásban sem akadályozták egymást. Az idilli csendbe, egyszer csak belehasított egy gyerek visítása. A kutyák csak néztek.</p> [caption id="attachment_2485" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105900.jpg"><img class="size-medium wp-image-2485" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105900-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> Ennek vajon mi baja? Miért ordít?[/caption] [caption id="attachment_2486" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105907.jpg"><img class="size-medium wp-image-2486" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105907-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> A fiúk...[/caption] <p>- Apa! Milyen nézd! Kutyák. Milyen fajták?</p> <p>- Nem tudom, de megkérdezzük a nénit.</p> <p>Na ettől rögtön kivert a víz. Még hogy, a nénit! Jó, hogy nem a nyanyát. Azonnal hátat fordítottam nekik, és elindultam a kutyák felé, és közben rögtön  bele is kezdtem a számolásba. Ezerig szerettem volna eljutni, de kb. tíznél, utolértek. :-D</p> <p>- Elnézést! Ők milyen kutyák?</p> <p>- Parson Russell terrierek.</p> <p>- Mik?</p> <p>Gondoltam időm végül is van bőven, legalább egy rövid ismeretterjesztést tartok.</p> <p>- Vadászkutyák. Nagy-Britanniából. A vadászatokon segítették a gazdáikat. Úgy tenyésztette őket John Jack Russell tiszteletes, hogy gyorsak legyenek, és felhajtsák a vadat, pont akkorák legyenek, hogy beférjenek a rókalyukba, és a lovakkal is jól kijöjjenek. Kitűnő kotorék kutyák, profin fognak egeret, rágcsálót. Azért fehérek, hogy a Vadászaton kitűnjenek a környezetükből. És, azért rövid a farkuk, hogy a rókalyukból ki tudja húzni a vadász, ha éppen szükséges. - ekkor Nimire néztem, és láttam, hogy ez nem teljesen igaz, mert az ő farkát már nem csonkolták. Spy-ét a Vadász vágta le, személyesen. :-D</p> [caption id="attachment_2488" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105916.jpg"><img class="size-medium wp-image-2488" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105916-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> Farkincák...[/caption] <p>- Értem! És a másik, milyen?</p> <p>- ?????? Mindkettő PRT!</p> <p>- Ne vicceljen. Az a kis tehénfoltos is? Milyen füle van már! Az inkább olyan, mint egy korcs foxi.</p> <p>Nem láttam értelmét a további diskurzusnak, annak fényében, hogy épp akkor gyalázták meg Spy vér szerinti anyját, és történetesen Nimi nagyanyját. :-D , Inkább szóltam a srácoknak, hogy megyünk a patakhoz.</p> <p>- Megsimogathatja a kisgyerek?</p> <p>- Azt inkább ne! Az a kis tehénfoltos, tudja, a korcs foxi, az nagyon vad. Azért is Vlad Tepes a neve! Gyere Vlad! Menjünk! - kiáltottam, mire Spy, megfordult, és vidáman hozzám kocogott.</p> [caption id="attachment_2487" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105908.jpg"><img class="size-medium wp-image-2487" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170705_105908-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> Jön Vlad...[/caption] <p>Húzta magával Nimit is, én pedig elégedett mosollyal hagytam hátra az elkerekedett szemű tudálékost. Milyen jó, hogy Spy hallgat a beceneveire, úgy mint Vadász, Vad, Vadikám, vagy ha éppen úgy szükséges Vlad. :-D Meg a drakula bébire is, de az éppen nem illett a helyzethez.</p> <p>Miután továbbmentünk, hívott a Vadász, hogy kicsit tovább tart a programja, szóval csak délutánra tud jönni. Semmi gond, akkor hazamegyünk, becsomagolok még egy adag strandcuccot, és irány a tópart. </p> <p>Van egy szuper helyünk. A Vadász egyik barátjáé a ház, és közvetlenül a tóparton áll, saját partszakasszal. Idilli, vízbe dőlt fatörzzsel, kis erdőrésszel. A legnagyobb tömegben is nyugodtak lehetünk, mert mi egészen biztosan fogunk tudni úszni, és kutyát fürdetni.</p> <p>Amint leparkoltam szabadon engedtem a két PRT-t. A kacsák és a hattyú, akik addig háborítatlanul pihentek a parton, rögtön vízre szálltak. Spy benézett a nádasba, őt kimondottan a siklók érdekelték. A fatörzs mögött, takarásban azonban volt még egy komplett hattyú család, amit én sem vettem észre. Mama az öt picivel. Az élesre töltött Nimród, pedig azonnal elkezdte a leggyengébb kicsit "levadászni". </p> <p>A viharba! Ő nem immúnis a madarakra! Rohantam feléjük, hogy lefogjam Nimit, aki hátulról támadt, és próbálta elkapni a kismadár lábát.  Spy észlelte a felfordulást, és beszállt. Persze nem az én oldalamon! Szóval éppen a két PRT-t próbáltam jobb belátásra bírni, miközben a mama hattyú kiterjesztett szárnyakkal terelte a piciket a víz felé. A legnagyobb zűrzavar közepén, átverekedte magát a nádason az apa hattyú, és nekünk támadt. Épp annyi időre vonta el a kutyák figyelmét, hogy a kis család sértetlenül vízre szállt. Az apa nem akart leállni. Rohant felénk kiterjesztett szárnyakkal, -komolyan akkora volt mint én- és kegyetlenül rikácsolt. A kutyák ugatták, de a hattyú csak nem ment el. Egyenesen felém jött, és én pedig mindent hátrahagyva, sikítva szaladtam fel a házhoz. Spy rögtön utánam jött, megnézni, hogy mi a bajom, de Nimród maradt. Végül ő tette vízre a megvadult madarat. A hattyú még percekig ott csápolt, kb 1 m-re tőlünk, aztán a családja után ment.</p> <p>Miután megnyugodtak a kedélyek, jöhetett a kutyastrandoltatás. A mérleg a következő. Egy miszlikekbe tépett vízijáték, két nyakig kacsa vagy hattyúsz@ros kutya, rengeteg botdobálás, két vakondtúrás feltárása, és végül fűben törölközés. Még jó, hogy két strandlepedőt is vittem. :-D</p> <p>Késő délután, hívott a Vadász. Megegyeztünk, hogy házhoz szállítom Nimit. A kocsiban a két kutya kétfelé dőlve aludt.</p> [caption id="attachment_2482" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170702_093458.jpg"><img class="size-medium wp-image-2482" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/07/20170702_093458-300x169.jpg" alt="" width="300" height="169" /></a> Spy kidőlt, a váltócipőmön és a törölközőn alszik...[/caption] <p>Spy-t ki sem engedtem, mikor megérkeztünk. Amint hazaért, Nimród besétált a helyére és lefeküdt aludni a diófa alatti házikóba, úgy ahogy volt, büdösen, vacsora nélkül. A Vadász csak nézett, s megjegyezte.</p> <p>- Valamit jól csináltál!Eddig, csak vadászat után láttam ennyire fáradtnak a kutyám. Vigyázol rá máskor is?</p> <p>- Megőrültél!  Épp most éltem túl egy majdnem végzetes  hattyútámadást, a kutyád miatt. Ígérem, azonnal szólók, ha legközelebb sürgősségire akarok kerülni miattatok. </p> <p>Azóta, ez a Vadászék kedvenc története, mert nem minden nap kergeti meg a városi csajt a vérhattyú. :-D</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich