1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Eddigi írásaimban méltatlanul kevés szó esett Vadásznéról. Néhányszor említettem ugyan, de most Ő lesz az egyik főszereplőnk.</p> <p>Karácsony előtt történt. A nagy sürgés-forgás kellős közepén állítottam be hozzájuk, hogy feltöltsem az éléskamránkat bio élelmiszerekkel. Mint kiderült, két okból is remekül időzítettem, hiszen egyrészt, éppen kisült a kedvenc túrós sütim, aminek ugyan megkaptam már a receptjét, de még sosem sikerült akár csak közelítően hasonlót reprodukálnom, másrészt, a Vadász pont nem volt otthon. :-D</p> <p>Volt hát időnk beszélgetni, ajándékokon ötletelni, és csomagolni is. Vadászné egy nagyon kedves, csendes, kifinomult teremtés, aki sosem beszél csúnyán, ritkán emeli fel a hangját, és ha kedve, ideje engedi, néha zongorázik. Remek humorával, és pengeéles meglátásaival képes, akár több vadászt is semlegesíteni egyszerre. :-D </p> <p>Már vagy fél órája teáztunk, sütiztünk, dögönyöztük Spy-t, amikor eszembe jutott, hogy még meg kellene beszélnem a réthasználatunkat az Ünnepek idejére, mert azt biztosan tudtam, hogy nem fogunk kutyástól otthon üldögélni három napig, és több folyóméternyi bejglit tömni magunkba, Karácsony címszó alatt.</p> <p>- Tényleg hol a Vadász? Érdemes megvárnom?</p> <p>- Csak átmentek a lovastanyára, mert segíteni kell valamit. Ennek már jó ideje, szerintem jönnek hamarosan. Várjátok meg!</p> <p>- Mi ez a többesszám?</p> <p>- Amint szedelőzködni kezdett Forest-tel, fejvesztve rohant utánuk Nimi is.</p> <p>- Jaj! Ők ketten, biztosan sokat fognak tudni segíteni. :-D Mi baj van a lovakkal?</p> <p>- Nem tudok semmit, de a kedvenceteket pont ma láttam. Szóval nyugi! Pacibarátnak nincs baja. </p> [caption id="attachment_2273" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161214_153823.jpg"><img class="size-medium wp-image-2273" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161214_153823-300x169.jpg" alt="Pacibarát..." width="300" height="169" /></a> Pacibarát és társai...[/caption] <p>Spyke fülelni kezdett, és megindult az ajtó felé. Mintegy végszóra, megérkezett a Vadász. Nyílt az ajtó, és Nimi szaladt a kosara felé, rettentő büszkén. Spyke, miután csóvált egy sort a Vadásznak, gyorsan kisurrant, hogy Forest-tel kedvenc sportjukba, egy újabb menet cirokseprű húzogatásba kezdjenek, a baromfik legnagyobb örömére. :-D Persze furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy milyen fontos elintéznivalójuk volt, így kutyástól, szóval gyorsan rá is kérdeztem.</p> <p>- Nincs baj a lovakkal, ugye?</p> <p>- Dehogy! Semmi bajuk. Csak elszaporodtak a rágcsálók, és megkértek, hogy segítsünk kicsit. Szóval vittem Forest-et és Nimródot. Megbolygattam nekik az istállóban lévő dolgokat, és csak úgy futottak, meg  ugráltak elő az egerek a bálák alól. A srácok meg elkapták őket. Vagy 10-15-öt biztosan.- büszkélkedett a Vadász.</p> <p>Vadászné felsikoltott, a szája elé kapta a kezét, és ránézett az Ő kis kedvencére, és csak annyit mondott.</p> <p>- Mit csináltál Nimikém? Nem szabad!</p> <p>Szemmel láthatóan Nimikémet nem hatotta meg a dolog, tovább lapított a kosarában, háttal nekünk. :-D</p> <p>Azért, hogy örüljön a Vadász, hogy mennyit fejlődtem az elmúlt hetekben, és milyen remekül használom a frissen tanult terminológiát, én is rákontráztam.</p> <p>- Szép kis teríték lehetett. Remélem, legalább ezek a jó oldalon feküdtek! :-D</p> <p>A Vadász halántékán kidudorodott egy ér, és láttam, hogy most kapni fogunk. De álltunk elébe. Mi ketten, csajok. :-D A tiráda, valahogy így kezdődött.</p> <p>- Ezerszer elmondtam, hogy nem Nimi, Nimike, hanem Nimród. Vadászkutya. Terrier. Úgy mégis, szerintetek mit csinál, ha kijön velünk a rétre? Zongorázik? Hát nem! Képzeljétek! Dolgozik. Mint minden más, normális vadászkutya. Hiába akartok Mami kedvencét nevelni belőle! Nem engedem. Azt már nem. Soha!</p> <p>- De azt mondtad, az én kutyám. - szontyolodott el Vadászné.</p> <p>- A tiéd is. De ha igazi szobakutyát akarsz, hozok neked is egy törpe pincher-t. -Utalt finoman a Vadász egy másik vadásztársára, aki vizslával vadászik ugyan, de a feleségének egy pincher-e van. :-D </p> <p>Itt kibukott belőlem a nevetés, mert történetesen jól ismerem a furcsa párost. Nemrég együtt sétáltak velünk.  :-D</p> [caption id="attachment_2266" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/barney.png"><img class="size-medium wp-image-2266" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/barney-300x100.png" alt="A furcsa pár..." width="300" height="100" /></a> A furcsa pár...[/caption] [caption id="attachment_2267" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161227_151510.jpg"><img class="size-medium wp-image-2267" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161227_151510-300x169.jpg" alt="Kőkemény a kicsike..." width="300" height="169" /></a> Kőkemény a kicsike...[/caption] [caption id="attachment_2268" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161227_151518.jpg"><img class="size-medium wp-image-2268" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161227_151518-300x169.jpg" alt="Kimondottan szemtelen..." width="300" height="169" /></a> Kimondottan szemtelen...[/caption] [caption id="attachment_2269" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161227_151519.jpg"><img class="size-medium wp-image-2269" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161227_151519-300x169.jpg" alt="Spy rendet tesz.." width="300" height="169" /></a> Spy rendet tesz..[/caption] <p>Nimi, aki eddig a fal felé fordulva pihent a kosarában, rám nézett, hogy mit zajongok. És akkor megláttam! Egy egér volt a szájában. Hazahozta a zsákmány egy részét!</p> <p>- Hát! Nimi ma biztosan nem zongorázott, bár meghallgattam volna a Bűvös Vadász című operát tőle. - mondtam. Csak szólok, hogy egy egér van a szájában. :-D</p> <p>Egy pillanatra megállt az idő. A Vadász büszkén nézett Nimire. Aztán üdvözült mosollyal a Vadászné felé fordult. Rögtön látta, hogy bajban vannak. Ő is. Nimike is. :-D Ezért, hogy mentse a menthetőt, mielőtt Vadászné kinyithatta volna a száját, a Vadász felmordult.</p> <p>- Nimród! Kifelé!- és gyorsan kinyitotta az ajtót. </p> <p>Nimi pedig repülőrajtot vett, és kirohant az egerével, maga mögött hagyva a viharzónát.</p> <p>- Miért engedted, hogy behozzon ide egy döglött egeret?- kérdezte Vadászné. Direkt csinálod? Nem elég, hogy megölte. Még haza is hozza? Be a házba? Tényleg engem akarsz bosszantani?</p> <p>- Nem is láttam. Egyébként meg, had hozza. Na jó, ne ide be - egyébként az is a Ti hibátok, hogy benti kutya lett- de mi a baj azzal ha hazahozza. Zsákmányos. Jó kutya! Majd elássa valahol. Mit izgulsz annyit? Nem is tette le sehova.</p> <p>Csak, hogy megnyugtassam Vadásznét, és érzékeltessem, hogy azért ennél lehet rosszabb is, gondoltam megosztom vele frissen szerzett egeres tapasztalataimat.</p> [caption id="attachment_2265" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/egér.png"><img class="size-medium wp-image-2265" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/egér-300x193.png" alt="Spyke és az egér..." width="300" height="193" /></a> Spyke és az egér a fatönkön...[/caption] <p>Komolyan mondom, remekül tudok időzíteni. :-D</p> <p>- Örülj neki, hogy csak hozta. Spyke, amikor megfogta az erdőben az egeret, a szemem láttára meg is ette. Egészben! Úgy, ahogy volt, hatalmas csámcsogás közepette. Esküszöm még vigyorgott is közben. </p> <p>- Na még csak az kéne! Meg ne merd tanítani neki! - emelte fel mutatóujját Vadászné, és fordult az Ő hites urához. :-D</p> <p>Vadász csak hüledezett, és nem értette, hogy neki mégis mi köze lehetne Spyke rémtettéhez. Végül valami olyasmit dörmögött:</p> <p>- Mégis, hogyan tanítanám meg neki?</p> <p>- Szerintem is, ez inkább ösztönös. Tuti nem a Vadász tanította. - védtem meg én is a ház urát.</p> <p>De mikor megláttam Vadászné villanó tekintetét, rögtön felmerült bennem a gyanú, mi van ha Vadászné most csak elszólta magát, és tényleg a Vadász tanította meg, még anno az én Spyke-mnak, hogy ne csak megfogja, hanem meg is egye a zsákmányt? De tényleg, hogyan csinálta? Lelki szemeim előtt megjelent a jelenet, amint a Vadász és Spy a lovastanyán egerésznek közösen, majd a Vadász leül az én kiskutyámmal szemben, szájában egy egérrel, és előbb alaposan megrágja, majd le is nyeli. </p> <p>Ez annyira abszurd volt, hogy kénytelen voltam elmesélni nekik. A Vadász rám nézett, és csak ennyit mondott.</p> <p>- Ebből most már elég!  Tudjátok, a Weber operában, a Bűvös Vadászban is, a hetedik golyó az ördögé! Melyikőtök szeretné?</p> <p>Tudtam. De nem vártam meg. Sem amíg Vadászné lejátssza a művet, sem amíg a Vadász eljátssza. Őrült egy délután volt. Nem akartam tovább feszíteni a húrt, és szerepelni este a Kékfényben. Inkább otthagytam a gerlepárt, és Spyke-val, átsétáltunk Pacibarátékhoz. Biztos lehettem abban, hogy tiszta a terep. Nincs mitől tartanom. Ma már senki nem eszik egeret. Sem Spy, sem Nimi, sem a Vadász. :-D</p> [caption id="attachment_2272" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161214_153900.jpg"><img class="size-medium wp-image-2272" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2017/01/20161214_153900-300x169.jpg" alt="Minden rendben. Egérnek nyoma sincs..." width="300" height="169" /></a> Minden rendben. Egérnek nyoma sincs...[/caption] <p> </p> <p>Ebben a történetben azonban van még egy csavar. :-) Folyt. köv. hamarosan... :-D</p> <p> </p> <p> </p>rich