1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Azon a nyáron rettenetes meleg volt. Az az igazi kánikula, amikor levegőt venni sem volt kedvem, mert még az orrnyálkahártyámat is égette a hőség. Nem mondom, hogy hősiesen szenvedtem, inkább hol nyűglődtem, hol mérgelődtem, és közben annyira vártam vissza a telet, hogy még a napokat is számoltam. :-)</p> <p>Spyke, pedig egész nap csak dőlt egyik oldaláról a másikra, hol a hűvös kövön, hol a cool pet matracon hűsölve. Egy olyan matracot én is elfogadtam volna, mert az legalább pár fokkal leviszi a testhőt. De a kutyát mégsem lökdöshettem le róla. Maradt hát a sötétítés, és a klíma. </p> <p>Ez, azonban csak ideiglenes megoldás, és működik is úgy egy napig, mert ha az embernek egy aktív PRT a kuyája, akkor bizony,  hőség ide, hőség oda mozgatni kell, különben még nehezebb lesz vele, a "melegházban".</p> <p>Éjszakánként, bámulatosan lehűlt a levegő, -volt vagy 34 fok- és én a nyitott ablaknál szenvedve, tervet  kovácsoltam, - miközben diszkréten csordogált az izzadság a gerincemen- hogy meglegyen a kutyánk napi mozgása is, és mégse kapjon hőgutát sétakor. Nehéz ügy volt, hiszen javában tombolt a nyári szünet, a szabad strandokon egy zsebkendőt sem lehetett már leteríteni, és különben is, valami olyan megoldás kellett, amikor még csak miénk a vízpart, különben hallgathatom a strandolók jajveszékelését, hogy hű, rálépett a kutya a pokrócra, megszagolta a papucsot, stb. Maradt hát a kora reggel, és az éjszaka. Az éjszakát, mégis gyorsan kizártam, mert megfigyeltem, hogy a bulizók, bizony nem igen hagyják el a vízpartot, még sötétedéskor sem. :-(</p> <p>Akkor hát, legyen a reggel. Egy órával még korábban keltünk. Mondjuk észre sem vettem, mert abban a dögletes kánikulában úgysem tudtam aludni. Bevágódtunk a kocsiba, és irány a tópart. Az előző napi strandolásra és éjszakai bulira csak az eldobált ételmaradékok, sörös és cigis dobozok, pelenkák? , és egyéb, egyszer használatos dolgok emlékeztettek. Megállapítottam, hogy embernél mocskosabb lény nem létezik, és mekkora igénytelenségre vall, hogy másnap ugyanebbe újra belefekszenek a pokrócaikkal. Egy nádashoz közeli kis bejárót, azonban még elég tisztának találtam ahhoz, hogy ott úsztassam Spy-t.</p> [caption id="attachment_1727" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/20150403_155730.jpg"><img class="size-medium wp-image-1727" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/20150403_155730-300x180.jpg" alt="Csurom vizesen, hajnalban..." width="300" height="180" /></a> Csurom vizesen, hajnalban...[/caption] <p>Miután kimérgelődtem magam, előhalásztam az aqua toy-t és indult a móka. Tópart,</p> [caption id="attachment_1733" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/20150413_162011.jpg"><img class="size-medium wp-image-1733" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/20150413_162011-300x180.jpg" alt="Napkelte, a stégen..." width="300" height="180" /></a> Napkelte, a stégen...[/caption] <p>úszás, futás, irigykedés, ásás. Így ment ez napokig, és a jutalmam egy ázott, fáradt kis kutya volt, aki békésen szuszogott otthon a kánikulában, és cserébe, beérte egy sötétedés utáni erdőzéssel esténként. </p> <p>Amikor elmeséltem Petrának, hogyan fárasztom le Spyke-t, nagyon fellelkesedett. Érthető is, hiszen neki is egy vásott terrier mozgásigényét kellett kielégítenie.</p> [caption id="attachment_1726" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/Kari-ęs-Szpajki3.jpg"><img class="size-medium wp-image-1726" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/Kari-ęs-Szpajki3-300x224.jpg" alt="Erdőben..." width="300" height="224" /></a> Erdőben könnyebb...[/caption] <p>Mivel, ő korán járt dolgozni, és nem tudott hajnalban jönni, anyukájának jutott a hálás feladat, és hozta a kutyusát naponta, így, már két terrier tombolt a vízparton, reggelente. Hamar kiderült, hogy az aqua toy-t nem terriereken tesztelték. A nyárfa virágzáskor ismert, fehér szöszmösz beterítette a partot. Úgy, hogy egy darab nyárfa nem volt 20km-es körzetben sem. :-D A terrierek aprólékosan és akkurátusan dolgoztak. Előbb kettétépték, majd gondosan kibelezték a játékot. Egy játék, per nap. Ez volt a mérlegünk. Lehetett ott bármi, labda, csipogós labda, faág, csak az kellett, ami a másiknál van. Helyből ugráltak hasast a vízbe és úsztak versenyt naponta. </p> <p>Mikor elfogyott mindkét család játék készlete, beugrottam a kutyás boltba. Hihetetlen szerencsém volt, mert éppen kiárusították az aqua toy-t. </p> <p>- Petra! Képzeld 150 Ft a játék. Mennyit vegyek nektek?</p> <p>- Mennyi van?</p> <p>- Hát, ebben a boltban úgy 10 db, de még körbetelefonáltatok a láncban, és bekérem minden boltból a készletüket. Megvesszük?</p> <p>- Naná! :-D</p> <p>Így szereztünk 19 db játékot, azon a nyáron. :-) A hőség nem enyhült. Volt, hogy egy-egy játék strapabíróbbnak bizonyult mint a többi, és lógó béllel ugyan, de még kibírt pár napot. Tartalékoltunk ahogy csak tudtunk, de eljött az a nap, mikor már az utolsó darabokat feszegettem ki két terrier pofájából, hogy kihúzzuk nyár végéig. Ezeknél az esteknél, Pokróc és Pokrócné</p> [caption id="attachment_1728" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/DSC01168.jpg"><img class="size-medium wp-image-1728" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/DSC01168-300x225.jpg" alt="Pokróc és Pokrócné..." width="300" height="225" /></a> Pokróc és Pokrócné...[/caption] <p>a két terrier, egyaránt engem talált a világ legutálatosabb emberének, aki képes elrontani a szórakozásukat. :-)</p> [caption id="attachment_1729" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/DSC01169.jpg"><img class="size-medium wp-image-1729" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/DSC01169-225x300.jpg" alt="Ez most komoly?" width="225" height="300" /></a> Ez most komoly?[/caption] <p>Miután kimerültek az úszásban, egymás fejét víz alá nyomásban, ásásban, veszekedésben, kergetőzésben, Spyke és én elindultunk haza. Nekem mennem kellett dolgozni, de Petra kutyusa és a Anyukája, rendszerint még maradtak. Annyira megtetszett nekik a kis rejtett öböl és a mini strand, hogy a nagy tömeg érkezéséig, - ami a másnapi beszámoló szerint, úgy 9-10 között volt- napoztak, pihentek. A kislány kutya, ilyenkor már csak pihegett a pokrócon, a Nagyi még olvasgatott, egy kicsit úszott néha. A terrier fárasztás tökéletesen megoldódott, minden nap. Délutánonként, jött is a telefon Petrától, hogy miután hazaért, elő sem jött a kutyája, hogy üdvözölje, mert annyira kiütötte magát. Aznap is. :-D</p> <p>Érthető hát, hogy az aqua toy nagy kincs volt. Mindannyiunknak. :-)</p> [caption id="attachment_1735" align="aligncenter" width="184"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/aquatoy.jpg"><img class="size-full wp-image-1735" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/05/aquatoy.jpg" alt="A Szent Grál..." width="184" height="184" /></a> A Szent Grál...[/caption] <p>Egyik reggel, éppen az utolsó dobásra készültem, - már különben is, rég indulnom kellett volna, mert aznap, emlékszem jött a főnököm, szóval eléggé késésben voltam- és a két terrier ülve figyelt a parton. Ugrásra készen. Azért ültek, mert addigra már rendesen elfáradtak, én pedig már számolni sem számoltam, hány hosszt is úsztak aznap.  Szóval, röpül a játék, jó messze a nádason túl. Spyke rám néz. Ő ugyan be nem megy. És elkocogott, az árnyéba, egy fa alá. Petra anyukájával mindent megtettünk, hogy legalább az ő kutyájukat beküldjük még egyszer. Kavicsokat dobáltunk, mert a csobbanásra mindig ugrottak eddig, de akkor hiába. Úgy tűnt, a hülyeség ragadós. Mindkét terrier hátat fordított nekünk, és elrobogtak, ásni.</p> <p>Közben, csörgött a telefonom. Már csak ez hiányzott. Biztosan a főnököm, és a meleg miatt ő is, egy olyan, előbb jön, előbb megy tervet eszelt ki. Megnyugodva látom, hogy csak Petra hív.</p> <p>- Szia. Kint vagytok még a tónál?</p> <p>- Igen! De lassan indulunk. Már elég melegen süt a nap.</p> <p>- Légyszi! Add Anyámnak a telefont, mert hiába csörgetem, ő nem veszi fel a sajátját, pedig valami fontosat kell mondanom.</p> <p>Körülnézek, és a két terrieren kívül, nem látok senkit a parton.</p> <p>- Figyelj Petra! Várj egy picit, mindjárt visszahívunk. Most nem tudom adni.</p> <p>- Miért? Mi baj van?</p> <p>- Nincs baj! Nyugi!</p> <p>- Akkor? Hol van?</p> <p>- Hát! Izé. Öööööööööööööö, Anyád épp most úszott be az aqua toy-ért! :-D :-D :-D</p> <p>Döbbent csend, majd vihogás a telefonban.</p> <p>- Ha kijött, adj neki egy kis jutalomfalatot!</p> <p>Hiába, terrier és nagymama fárasztásban és úsztatásban, egyaránt jó vagyok.</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich