1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Miért is spanyol altatódal? Ígérem, hamarosan kiderül. :-)</p> <p>Köztudottan racionális vagyok. Sok mindent előre eltervezek, listákat készítek. A fáradtság,- esetemben kialvatlanság- és a Spy miatti aggódás, azonban furcsa dolgokat, és álmokat produkált.</p> <p>De vissza a tervezéshez. A tervezett - mi más? :-) - műtét előtt, minden lehetőséget elterveztem :-D - na jó, lehet, hogy ez már kicsit sok- , magamban. Végül, Kezelővel való egyeztetés után, - ami részemről leginkább egy spanyol inkvizítor faggatózásával ért fel, mondom, sok minden spanyol lesz még itt- arra jutottam, hogy ha már két hétig gallért kell viselnie Spy-nak, tegyük annyira kényelmessé a dolgot, amennyire lehet, szóval beszereztem egy felfújható példányt. Úgy értem gallért. :-) Fiúsan, kéket.</p> <p>Egy hétig, következetesen gyakoroltam a kutyával a gallér viselést. Nem akartam úgy járni, mint azzal a sárga műanyag darabbal, amit egy másodperc alatt feszegetett le magáról, és nem utolsó sorban úgy nézett ki benne, mint egy óriás napraforgó, egy bizonyos Van Gogh - kedvencem- festményről. :-)</p> <p>Egy zacsi jutalomfalat után, eljutottunk oda, hogy simán elviselte magán a gallért. Egy probléma adódott csak a szimuláció alatt, mégpedig az, hogy a kisebbik házának a parányi bejáratán, fennakadt a kutya. Gallérostól. A hiba kiküszöbölése megtörtént, a mini házat elpakoltam, és csak a "kis kastélyt" használta, nagy bejárattal. :-) Ott befért. Pipa. Zseniális.</p> <p>A műtét után, a gallérban - meg a karomban- hoztam haza Spyke-t. Kezelő agyon dicsért, hogy milyen természetesen hordja Spy az új cuccot, látszik, hogy gyakoroltuk.  </p> [caption id="attachment_1690" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/DSC03037.jpg"><img class="size-medium wp-image-1690" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/DSC03037-225x300.jpg" alt="Kinek, mi a természetes..." width="225" height="300" /></a> Kinek, mi a természetes...[/caption] <p>Amit azonban nem tudtam eltervezni, és persze szimulálni sem, hogy milyen lesz majd egyedül, pár napig, egy frissen műtött kutyával, - Gazdi éppen nem volt itthon- felnövök-e a feladathoz, és leszek-e elég jó Mamija? </p> <p>A másik jellemző tulajdonságom, az alaposság. Na, én aztán figyeltem, - talán még jobban is, mint egy betegőrző monitor- hogy ébred, hogy reagál a kutya. Azt láttam, hogy nem tud teljesen ellazulni, és a gallérban csak a hasán tud feküdni. Mivel még a fejemben visszhangzott Kezelő utasítása, miszerint szigorú gallér viselést írt elő, hát ki is próbáltuk, hogy megy ez,  az első éjszaka. Spy fészkelődik, nem találja a helyét, nyugtalan, járkál, én sem alszom. Hajnali kettőkor, már nem bírom tovább a virrasztást, és valami fura álomban találom magam.</p> <p>Spanyolország. Reneszánsz. Festmények. El Greco. Az úriember portréja. Ja persze! Gallér. Pont mint Spy-nak. Mutatom.</p> [caption id="attachment_1676" align="aligncenter" width="216"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/El_Greco_-_Portrait_of_a_Gentleman_-_WGA10568.jpg"><img class="size-medium wp-image-1676" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/El_Greco_-_Portrait_of_a_Gentleman_-_WGA10568-216x300.jpg" alt="El Greco: Portrait of a Gentleman" width="216" height="300" /></a> El Greco: Portrait of a Gentleman[/caption] [caption id="attachment_1677" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/DSC03036.jpg"><img class="size-medium wp-image-1677" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/DSC03036-225x300.jpg" alt="Mint egy festmény..." width="225" height="300" /></a> Mint egy festmény...[/caption] <p>Hát nem félelmetes a hasonlóság? :-D A híres spanyol gallér. Az arisztokrácia jellemző viselete. Itt még beugrik valami arról, hogy egy ilyen csipkecsoda, méregdrága volt abban az időben, ezért, leginkább a nemesek hordták. Hát igen. :-) </p> <p>Spanyol gallér. Hogy mi? Te jó ég! De hát a spanyol gallér egy kínzóeszköz is. Kb. 1o-14 kg és hosszú tüskékkel körülvett darab, amiben még előrehajolni sem lehetett. Itt rögtön beugrik a tüskék miatt a vasszűz is, ami szintén igen kifinomult módja volt a kínzásnak, hiszen miután a szerencsétlen áldozatot beleszíjazták, és rácsukták a kb. 20 cm-es fémtüskékkel gazdagon ellátott borítást- gondosan ügyelve arra, hogy ne érjenek létfontosságú szervet- még napokig vallathatták az inkvizítorok- kik? már megint a spanyolok?- a delikvenst, aki ezek után simán bevallott bármit, és már csak az volt hátra, hogy kinyissák az Iron Maiden-t és a lyukakon át elvérezzen. Ha pedig valaki azt hinné, hogy ezek csak a sötét középkorban létező módszerek voltak, hát ki kell ábrándítanom. A Husszein családnak is volt egy saját vasszüze. Nem, nem a zenekar. </p> <p>Hajnali ötkor felriadok. Ösztönösen magamhoz ölelem a kutyát, leveszem róla a hírhedt spanyol gallért, és érzem ahogy ellazul, hallom, hogy békésen szuszog. Elalszik. Egy kicsit még én is. Legközelebb arra ébredek, hogy nincs vérkeringés a karomban, mert úgy kilapította a kutyám. :-D De, inkább ez, mint a spanyol cuccok.</p> <p>Miután én lettem a saját tökéletes tervem gyenge pontja, életbe léptetem a "B"  tervet. Védenem kell a sebet, -de még egy éjszakát nem tölt spanyol gallérban a kutya!- tehát jöhet a bébirugdalózó. </p> <p>A másnap délután,  már a Tesco-ban talál. A bébi osztályon. Mivel nem vagyok gyakorló anyuka, - humán baby-ből- elszörnyedve látom, hogy a rugdalózók bokától, bokáig patentosak. Ezt nem hiszem el. Hát mindenki összeesküdött ellenem?</p> <p>Ott, azonnal kell egy "C" terv. Arrébb megyek. Kínlódom. Nézelődöm. Látok valamit, és ezután beugrik a briliáns megoldás.</p> <p>Miközben én csendesen szenvedtem, elhúzott mellettem a kis kocsijával a mindenki által jól ismert, két lábon járó divatbaki. Egy férfi, hónaljig felhúzott mackónadrágban, szandálban- szigorúan zoknival- , és autóstáskával, túlméretes barkóval. Hát, még sosem örültem ennyire, hogy láttam a rémségek kicsiny tárházát alakot ölteni. </p> <p>Ez az! Ez kell nekem. Gumis macinaci. Hónaljig felhúzva! Vissza, a bébi részlegre. Ha ez a prototípus ennyire kelendő a felnőtteknél, akkor biztosan van kicsiben is. -biztatom magam. És lám. Nem kell csalódnom. Vannak mini gumis gatyák. A gond csak az, hogy a méreteken nem igazodom ki. Hónapban vannak megadva, én pedig cm-ben mértem otthon a kutyát. Még jó, hogy nem jöttem készületlenül. :-) Már csak azt kell kitalálnom, hogyan válthatom át cm-re a hónapot. Vagy kérdezzem meg az eladót, hogy ekkora kutyára mit ajánl? Á! Inkább magam nézegetek tovább. Akkor, és ott szembetalálom magam a tökéletes darabbal. Gumis. Gatya. Állatos. Ideális. :-) Van hozzá póló is. Mindegy. Jöhet.</p> [caption id="attachment_1686" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/DSC03040.jpg"><img class="size-medium wp-image-1686" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/DSC03040-300x225.jpg" alt="Hát nem állati?" width="300" height="225" /></a> Hát nem állati?[/caption] <p>Hazafelé, még vállon veregetem magam, mert ugye, ha nem jó a méret még simán visszavihetem. :-) De nem ez a cél. A cél a pizsamában alvás. Otthon, gallér le, gatya fel. Hát nem én vagyok a világ legjobb Mamija? A méret tökéletes. Pont, mint ahogy a modellen láttam. Ha hónaljig felhúzom, akkor menő lesz, 7/8-os, ami pontosan boka fölé ér majd. Úgy, ahogy kell. Nem kell ezt visszavinni, a második estét már nyugodtan fogom tölteni, mindketten pizsiben leszünk. </p> <p>Már csak annyi van hátra, hogy a kis érzelmi barométerét - farkincáját- szabaddá tegyem. Lyukat vágok a gatyára. Kész tökély. Mutatom.</p> [caption id="attachment_1685" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/DSC03039.jpg"><img class="size-medium wp-image-1685" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/DSC03039-300x225.jpg" alt="Gatyás kutya..." width="300" height="225" /></a> Gatyás kutya...[/caption] <p>Otthagyom az előtérben a kutyát, és hagyom, had szokja meg az új göncét. Pár perc múlva, egy gatya nélküli kutya tűnik fel a szobában. Ilyen nincs! Levette a pizsit. Tök egyedül. Ezt pedig visszavinni sem tudom, mert már vágtam rá egy lyukat. :-(</p> <p>Eljön a második éjszaka. </p> <p>Kísértetiesen hasonlít az elsőre, csak már nem álmodom. Ébren vagyok, és tervezgetek. A gatyát és a sima nyakörvet próbálom összepárosítani, amolyan hózenetróger  módszeren gondolkozom, - igen, a gumis hónaljig érő gatyákat is rögzítik így, már ilyet is láttam élőben, és nem, nem a Milánói divathéten- amit holnap, tuti megcsinálok. Ennek a gatyának már úgyis mindegy.  Spyke spanyol gallérban, én pizsiben alszom.  :-)</p> <p>Reggel arra ébredek, hogy Spy már tud az oldalán is feküdni a gallérban. Éjjel, feltúrta a pokrócát, gombócba gyürte, és az így kialakított dombocskára tette a gallért. A kutya egy zseni. Amin én két napig dolgoztam, ő pár perc alatt simán megoldotta.</p> <p>Másnap, mivel nem kell újabb konstrukciókon agyalnom, pihentető internetezésbe kezdek. A napi Whistler-t nézegetem, -amin mindig jókat nevetek- amikor újra beugrik az a bizonyos El Greco kép. Megszületett az én napi Whistler-em. Mutatom.</p> [caption id="attachment_1676" align="aligncenter" width="216"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/El_Greco_-_Portrait_of_a_Gentleman_-_WGA10568.jpg"><img class="size-medium wp-image-1676" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/04/El_Greco_-_Portrait_of_a_Gentleman_-_WGA10568-216x300.jpg" alt="Úriember, ivartalanítás után, gallérban." width="216" height="300" /></a> Úriember, ivartalanítás után, gallérban. :-D[/caption] <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich