1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Nagyvárosi nőként, sosem volt erősségem a tücskök-bogarak, egyéb állatok vizsgálata, vagy felismerése.</p> <p>A Vadásszal is Gazdi találkozott első alkalommal. Talán jobb is, hogy így alakult. Gondolom, ha engem lát meg először, mert mondjuk, én keresek magunknak kutyát, még a környékről is elköltözik, nemhogy nekem adja Spy-t. Végül, Gazdi hozta el Tőle a pici Spyke-t.</p> [caption id="attachment_1633" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/03/Kép004.jpg"><img class="size-medium wp-image-1633" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/03/Kép004-300x225.jpg" alt="A predátor megérkezett..." width="300" height="225" /></a> A predátor megérkezett...[/caption] <p>Az első időkben, felváltva szidtam magam, a kutyát, rosszabb napokon Gazdit, azért, hogy kutyát hozott haza. De a Vadászt sosem hagytam ki, még véletlenül sem, a sorból. :-D Különösen, akkor emlegettem sűrűn, amikor hajnalban keltett fel a kutya, vagy mert játszani akart, vagy mert ki kellett vinnem, vagy már elkéstem, és csak a takarítás maradt hátra. :-D Hajnalonként, pizsamában, és könyékig érő, sárga gumikesztyűben, négykézláb csúszkálva a padlón,  igen gyakran emlegettem a Vadászt, de mentségemre szóljon, hogy azokban a kezdeti hetekben, leginkább egy szebb napokat is megélt zombira hasonlítottam.</p> <p>Szóval, a Vadásszal, nem volt felhőtlen a viszonyunk. Más volt az értékrendünk, másként működtünk. Benne, azonban már akkor megvolt az elfogadás, türelem képessége, ami bennem csak kutyás létem alatt fejlődött ki igazán. Legszívesebben, néha üvöltött volna a hülyeségeim hallatán - máig nagyra értékeli a beszólásaim- de látta, hogy alakítható vagyok, és ha Gazdi, Spyke meg Ő kezelésbe vesznek, még lehet belőlem is valami gazdiféleség. :-D</p> <p>Jobbnál jobb helyeket mutatott, ahol nyugodtan sétálhattunk, az akkor még immunizálatlan kis törpével. Előbb a rét, aztán a többi terület is nyitott könyv lett számomra. Sokszor jött el velünk, hogy megmutassa az utat, és közben meséljen. Na meg cikizzen. Hol a városi ruházatomért - 4-5 éves lehetett Spy, mikor megvettem életem első gumicsizmáját,</p> [caption id="attachment_613" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/10/DSC01205.jpg"><img class="size-medium wp-image-613" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/10/DSC01205-300x225.jpg" alt="Terepszínekben..." width="300" height="225" /></a> Terepszínekben...[/caption] <p>aminek viseletét addig számtalan alkalommal, erősen javasolta és, mikor szembesült azzal micsoda darabot szereztem be, lefényképezett, és körbemutogatta a többi vadásznak- hol a sopánkodásaim miatt, -tudniillik, mindig siránkoztam azon, hogy mennyire koszos a kutyám,</p> [caption id="attachment_1622" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/03/Kép065.jpg"><img class="size-medium wp-image-1622" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/03/Kép065-300x225.jpg" alt="Tényleg. Nem is koszos..." width="300" height="225" /></a> Tényleg. Nem is koszos...[/caption] <p>ha kiviszem a rétre- hol azért, mert látszott a fajok felismerése, még alapszinten sem erősségem. Azt hiszem, ez utóbbi váltott ki belőle olyan küldetéstudatot, hogy elhatározta, megtanít arra, amit egy hobbi túrázónak tudni érdemes. </p> <p>Kínkeserves tanulási folyamat vette kezdetét. Neki volt keserves, mert rengeteg badarságot kérdeztem és hordtam össze addig, még egyszer azt mondta, szerinte, már a leckék végén járunk. 9 év alatt, végül eljutottam oda, hogy felismerem a vadonélő állatok lábnyomait, ürülékét, - ja, azt szag alapján is bármikor, akár kutyabundában elrejtve - ismerem az élőhelyeiket, fészkeket, üregeket, és észreveszek minden kis apró változást a környezetünkben, amiből aztán jó következtetéseket vonok le. Vannak még, -a fajok nevét és nemét említve- aranyköpéseim, de azokat már megszokta.</p> <p>Nemrég, mikor Evelinnel jártunk egy új részen, izgatottan mutogattam, hogy borz járt kint a területen. Felismertem a nyomát</p> [caption id="attachment_1623" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/03/DSC02814.jpg"><img class="size-medium wp-image-1623" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/03/DSC02814-300x225.jpg" alt="Na? Mi ez?" width="300" height="225" /></a> Na? Mi ez?[/caption] <p>, meséltem a szokásairól, és nem csak úgy, La Fontaine módra, hanem többé- kevésbé szakszerűen, úgy mintha én lennék a Vadász.  De, elhűlve látta a barátnőm azt is, hogy milyen jelekből tudom, hogy előző éjjel vadászat volt, anélkül, hogy egyértelmű nyomokra bukkantunk volna, netán beszéltem volna a Vadásszal. Evelin, a másik városi nő, -értékelve frissen megszerzett tudásomat, és mert régóta keresett már valami fedőnevet nekem /is/- elnevezett, Indián Nyomkeresőnek. Az Ő becenevét most nem említeném. :-D</p> <p>Van azonban valami, amit nem tanultam, hanem saját magam fejlesztettem ki Spyke-val, ez pedig a közös "vadászat". Ezt a megoldást a kényszer szülte. Nem akartam, hogy élesben vadásszon a kutyánk, de szeretném megadni neki a lehetőséget, hogy valami módon, mégis azt csinálhassa amire tenyésztették. Nem utolsó sorban, mindannyiunknak az a legjobb, ha teljesen kifárasztja magát.</p> [caption id="attachment_1229" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/09/DSC02242.jpg"><img class="size-medium wp-image-1229" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/09/DSC02242-225x300.jpg" alt="Elfáradt..." width="225" height="300" /></a> Elfáradt...[/caption] <p>Jó lehetőség erre a coursing is, de a környékünkön nincs rendszeres edzés, és pálya, így más megoldást kellett találni. Miután, beszéltem egy korszakalkotó ötletemről a Vadásszal, - aki előbb kicsit bogarasnak nézett, aztán körül, hogy nincs -e valahol kandikamera- végül biztosította számunkra a terepet. Az első pár alkalommal eljött, hogy a saját szemével is lássa, hogy működik a vidéki coursing. Vadász körökben, mára már legendás a tevékenységem. :-D</p> <p>De mi is az, az általam kifejlesztett vidéki coursing? Mivel mint mondtam, pálya, meg műnyúl nincs, így megoldottuk, okosba, és Spy velem "vadászik".  :-D</p> <p>Ez, nekünk Spyke-val, kettesben megy a legjobban, - néha még feszélyeznek a nézők-  mivel, mindketten ismerjük a vadak összes "főútvonalát", én pedig képes vagyok kellően halkan osonni. Azért mert a PRT kicsi, én vagyok a szem. Spyke, pedig a fül és az orr.</p> [caption id="attachment_1089" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/06/20150502_161935.jpg"><img class="size-medium wp-image-1089" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/06/20150502_161935-300x180.jpg" alt="Orr és fül, fedőszaggal..." width="300" height="180" /></a> Orr és fül, fedőszaggal...[/caption] <p>Ja, az orr én is vagyok, akkor, amikor Spy álcázza magát. :-D</p> <p>Az eseményt valahogy így kell elképzelni. Spyke - legtöbbször már gondosan és alaposan álcázva</p> [caption id="attachment_1512" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02726.jpg"><img class="size-medium wp-image-1512" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02726-300x225.jpg" alt="Fedőszag. Pipa..." width="300" height="225" /></a> Fedőszag. Pipa...[/caption] <p>- kocog előttem. Ebben, még nem tudok vele teljesen azonosulni, én igyekszem tiszta maradni. :-) Lopakodás közben, végig figyel rám. Kézjelekkel kommunikálunk. Ha megállok, megáll, ha látok valamit - legtöbbször őzet-</p> [caption id="attachment_1629" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/03/IMG_20150516_164123.jpg"><img class="size-medium wp-image-1629" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/03/IMG_20150516_164123-300x225.jpg" alt="Őzek..." width="300" height="225" /></a> Őzek...[/caption] <p>mutatom az irányt. Ha Spyke messze van, vagy túl magas a fű, és nem látja a vadat, rá kell állítanom a nyomra. Innen, már tudja a kutya a dolgát. Még én tovább sétálok, ő totálisan kiüti magát a nyomkövetéssel, üldözéssel, hozzám való visszatéréssel. Ha a vad, valami bokorban lapul, könnyebb a helyzet. Spy simán felzavarja, és már követi is. Ilyenkor nincs dolgom. Rendszerint, róka, őz, fácán lapul a bokorban. Nagy ritkán nyúl. A vadon élő állatok elképesztően gyorsak. A kis PRT pedig totál kiüti magát, szellemileg és fizikailag, egyaránt.</p> <p>Az első módszert, amikor én veszem észre a "zsákmányt", minden velünk kiránduló nagyra értékeli. Ritka látványosságban van részük ilyenkor. Általában, csendeben beszélgetünk, és én, ha meglátok valamit, félbehagyva a mondatot, faképnél hagyva a velem lévő embert, nekilódulok, és sikítva mutatom Spy-nak, hogy merre ment a vad. Jobb napokon, színes gumicsizmában, rikító ruhában, mindent hátrahagyva, ordítva futok. A látvány leíratatlan. Addig rohanok, dombnak fel, erdőn át, nyomomban Spy-al, amíg pont odavezetem a kutyát, ahol láttam a vadat. Soha nem tévedek. A kutya tudja, hogy érdemes utánam loholni.  A Vadász és Gazdi dőlnek a nevetéstől, mikor ezt látják. Evelin csak pislog.</p> <p>Nem tudom, hogy milyen konspiráció áldozata lehettem legutóbb, mikor Gazdival és Evelinnel sétáltunk. Spyke, mint rendesen jóval előttünk portyázott. Egy vízmosás melletti mély ároknál voltunk, mikor Gazdi felkiáltott. </p> <p>- Ott egy szarvas!</p> <p>- Hol? -kérdeztem, mert én nem láttam.</p> <p>- A vízmosás túloldalán. - erősítette meg Evelin.</p> <p>Mivel, tényleg nem láttam, elindultam arra amerre mutattak.</p> <p>- Spy! Gyere! SZARVAS!!!!!!!!!!!!!</p> <p> Nekilódultam, otthagyva a kis csapatot és az árokpartig rohantam. A kutya is rohant, jött vissza hozzám, és közben figyelte amit mutattam.  A meredély szélén én megálltam. A kutya bevágódott az árokba. Ment, keresett, kutatott, de nem volt nyom.</p> <p>- Hol volt?- kértem számon a szemtanúkat.</p> <p>- A túlparton, az erdőben!</p> <p>Ekkor történt meg először, hogy elvétettünk egy nyomot. Amíg, ballagtam vissza hozzájuk, felmerült bennem a kérdés, lehet, hogy csak szórakoztak, és szerették volna látni a mi kis magán műsorszámunkat? Azt akarták, hogy átmásszak a vízmosáson?Nem volt alaptalan a feltételezés, hiszen a Vadász kedvenc játéka ez, Ő ugyanis már futtatott meg korábban. Többször is. Le is fényképezett. Róla simán elképzelem. De, hogy a férjem , meg a barátnőm?</p> <p>- Nem is volt ott semmi, ugye?</p> <p>- De! - Erősködtek, közösen.</p> <p>- Hogy lehet, hogy nem láttam vagy hallottam?</p> <p>- Pedig ott volt, egy őz!- mondta Ev.</p> <p>- Akkor, most őz vagy szarvas?</p> <p>- Szarvas. Nem igaz, hogy nem hallottad amint elcsörtet. -méltatlankodott Gazdi.</p> <p>- Na jó! Az őz vagy szarvas kérdésben, érzek némi ellentmondást, de ezt most betudom annak, hogy Ev néha téveszt. Például, simán vizslának néz egy vesszőkosarat, egy medvehagymát gyűjtő bácsi lábánál. :-) Mivel, nem vagytok újak itt kint, ismeritek a menetet. Ha láttok valamit, azonnal nekiindultok futni, és mutatjátok a nyomot jó?</p> <p>- Persze, ha lesz még valami, én futok majd. -nyugtatgatott Ev.</p> <p>- Ilyen ricsajban már nem lesz semmi. - méltatlankodom, én a gyakorlott "vadász". Most, már csak kisvadra megyünk. - kontráztam.</p> <p>- Az mi? - kérdezte Evelin.</p> <p>- Egér, pocok, vakond. stb.</p> <p>- És? Azt, hogy csináljátok? Ásni is fogsz????</p> <p>Amatőr banda! Ezt, inkább meg sem hallottam. A kisvadat egyedül is megtalálja Spyke.</p> [caption id="attachment_574" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/10/DSC01293.jpg"><img class="size-medium wp-image-574" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/10/DSC01293-225x300.jpg" alt="Hiába, sok a munka..." width="225" height="300" /></a> Kisvad....[/caption] <p>Kikérem magamnak, én, nem is szoktam ásni. :-D Még...</p> <p> </p> <p> </p>rich