1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>A névnapomon történt. Hívott a Vadász, hogy csatlakozzam hozzájuk, egy jó kis vadetetésre. Kaptam magam és Spyke-t, autóba ültünk, és már robogtunk is a megbeszélt találka helyre. </p> <p>Mivel kissé tartottam a tréfáitól, és az esetleges meglepetéseitől, a szokásos túlélő felszerelésem mellé, ezúttal kesztyűt, sapkát, - bár Evelin után szabadon, én usánkán gondolkoztam -  is csomagoltam.  Megnyugodva láttam, hogy a plató tele van. Egy bála szalma, egy kupac morzsolt kukorica, és némi csöves kukorica foglalta a helyet. :-)</p> <p>Beültünk hozzájuk, és elindultunk. Igazán kellemes érzés volt hogy, miközben minden fogtömésem, és vesekövem ugrált, - tudniillik a Vadász azt hitte a Dakar-on van-  három kutya próbált egyszerre, az ölembe helyezkedni. Miután a pilóta megelégelte a három navigátor zizegését, és az utas hangos panaszkodását, elbődült, és onnantól kezdve mindenki vigyázz ülésben utazott tovább. Nimi nem bírt magával, ezért lelassítottunk, és kiraktuk, Gyerünk! Irány a vadetető! - vezényszóval. :-)</p> <p>Ezután, már sokkal kényelmesebb volt az autózás, mert már csak Spy toporgott az ölemben. :-) Maradt hát idő a Vadász kedvenc sportjára, ami abból  áll, hogy ő vadászul beszél, én pedig elmagyarázom, városi nő módjára, hogy az amit mond, szerintem mit jelent. Eközben, a Vadász láthatóan jól szórakozik, és gondolatban jegyzetel, hogy az összes marhaságot megoszthassa minél előbb a többekkel is. Valahogy így hangzik mindez:</p> <p>- Suta.</p> <p>- Kétbalkezes. Kurta. Rövid. Nem?- kérdezem.</p> <p> A Vadász felnevet!</p> <p>- Nem! Milyen állat? Mit mondtam?</p> <p>- Kis őzike. Talán, kicsi lány őzike :-) Eltaláltam?</p> <p>- Nem! Pontosan úgy fogalmazunk, hogy, első üzekedés után a nőstény gímvad.  - sóhajt. Hányszor mondjam még el?</p> <p>- Nem kell kötekedni! Én is pont azt mondtam. Sosem figyelsz. :-D</p> <p>És ez így menne a végtelenségig, de szerencsére már csak egy domb, és elérünk a vadetetőhöz. Na? Ki vár ott? Nimi! Persze ő az erdőn át jött. :-) Rövidített. Hazafelé, lehet, hogy én is inkább arra megyek.</p> <p>A komoly megmérettetés még csak most jön. A Vadász betolat az etetőhöz, és felvezényel a platóra, miközben Ő is felugrik. Elsőnek, legurítjuk a bálát. Aztán, kapok egy lapátot - ami már önmagában is dög nehéz, miből lehet ez, valami meteoritból? -,  hogy kezdjük el közösen lelapátolni a szemes takarmányt. Nekikezdek, és a lapátról mindenfelé pereg le a kukorica, leginkább a platóra, és legkevésbé a földre. Nagy, széles mozdulataival a Vadász már egy csomót lelapátolt, mikor megelégeli a bénázásom, és morog valamit arról, hogy legközelebb berak egy homokozólapátot is, azzal biztosan menni fog a dolog. </p> <p>- Mindent hallottam! Szerintem, meg egy billencs kéne Neked! - replikáztam.</p> <p>Végül, hogy hasznos legyek a csöves kukoricákat dobálom le, és elvágom a bála madzagokat. Újra a földön vagyok. Spy boldogan fekszik bele mindenbe, és kostól meg mindent - leginkább vadkakit- , rohangál fel-alá, majd hempereg még párat, hogy lássam micsoda tökéletes boldogság is mindez egy kutyának.</p> [caption id="attachment_1507" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02736.jpg"><img class="size-medium wp-image-1507" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02736-300x225.jpg" alt="Ezt a rokonaim szeretik, a varacskosok..." width="300" height="225" /></a> Ezt, csak a rokonaim szeretik, a varacskosok...[/caption] [caption id="attachment_1512" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02726.jpg"><img class="size-medium wp-image-1512" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02726-300x225.jpg" alt="Parfümözés közben..." width="300" height="225" /></a> Parfümözés közben...[/caption] <p>Miután végeztünk az etetéssel, elindulunk egy közös sétára. A belső körbe megyünk, és új részeket fedezünk fel. Közben a Vadász és én arról beszélgetünk, hogy miért is ne fotózzam a kutyáit, meg őt, és miért nem akar kommentelni sem.</p> <p>- Tudod, az Asszony és az Öreg is olvassák amiket írsz. Legutóbb egy vadászat után is jöttek olyan megjegyzések, hogy gyűlölöm a vadászokat stb. Ez bánt, és bár sokan írják, hogy szeretik a Vadászt, én megmaradnék csak nektek, így a háttérben.</p> <p>- Ne foglalkozz velük. Ezekre én sem reagálok. Tudod, ha belekezdenék egy vitába arról, hogy milyenek a nagybetűs VADÁSZOK, ERDÉSZEK akkor sem értenék sokan. Nézd meg csak a mai napot. Még mi itt -10 fokban dolgozunk, hóban fagyban - na jó én csak kicsit :-) - ők otthon ülnek a meleg lakásban és írogatnak ész nélkül. Ha pedig, véletlenül megsérül egy kutya, akkor meg mindennek elmondanak, csak azt nem értik, hogy vadászatra nem műtővel, orvossal és rohammentővel indulnak a vadászok.</p> <p>- Pedig Whisky-ért én is mindent megtettem.</p> <p>- Tudom! Ne is emészd magad ezzel. Nézz rájuk, nézz rá erre a három kutyára. Kinek van jobb élete náluk? Ha ők választhatnának, biztosan tudom, hogy Téged választanának. Mert nekik így jó, ez az életük. Teljes életük van. :-)</p> <p>És! Mivel mindig értettem hozzá, hogy úgy dicsérjek, ahogy mások szidnak, még gyorsan hozzátettem.</p> <p>- Tudod, én vega vagyok. Szóval mondhatok ilyesmit. Azok akik otthon ülnek a fotelben, és szidnak, vajon mennyire fintorognak egy húsboltban ? Vagy sírnak -e mint én, ha elmegy mellettük egy állatokat szállító kamion? Az én szememben nem a vadászat a legrosszabb,  nálam mindennek a legalja a vágóhíd. </p> <p>- Kösz! Akkor megnyugodtam, hogy van nálam is lejjebb. :-)</p> <p>Láttam, hogy bántja a dolog, szóval próbáltam csendben maradni, és csak nézelődni. Elértünk egy kis tisztásra, ahol már lassan véget ér a vadészterület, és látszanak a házak a közelben.</p> [caption id="attachment_1509" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02739.jpg"><img class="size-medium wp-image-1509" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02739-300x225.jpg" alt="Innen már visszafordulunk..." width="300" height="225" /></a> Innen már, lassan  visszafordulunk...[/caption] <p>Egy csomó csipkebogyóbokrot találtam, és még C vitamin kúrát tartottam, csodás felfedezést tettem. Egy kismadár raktározott a gyümölcsből. Annyira okos, hogy egy csipkebokorban lakik, óriás tüskékkel körülvéve magát. Igazi kis erődítmény.</p> [caption id="attachment_1503" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02639.jpg"><img class="size-medium wp-image-1503" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02639-225x300.jpg" alt="Okos megoldás..." width="225" height="300" /></a> Okos megoldás...[/caption] <p>A kutyáink tombolva élvezték a sétát. Minden vadnyomot követtek, és felváltva rohantak elő az erdőből.</p> [caption id="attachment_1511" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC027371.jpg"><img class="size-medium wp-image-1511" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC027371-225x300.jpg" alt="Klassz kis séta..." width="225" height="300" /></a> Klassz kis séta...[/caption] <p>Egy pocoktúrásokkal teli részen egyszer csak megláttam valamit.</p> <p>- Spyke! Hozzám! - visítottam.</p> [caption id="attachment_1510" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02741.jpg"><img class="size-medium wp-image-1510" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2016/01/DSC02741-225x300.jpg" alt="Jövök!" width="225" height="300" /></a> Jövök![/caption] <p>- Mi a baj? - kérdezte a Vadász.</p> <p>- Nézd! Ott a pocoklyukak felett fél méterrel köröz egy sas! Hihetetlen! Nem fél az emberektől sem.</p> <p>- Egy micsoda?</p> <p>- Sas! Láttam a természettudományos csatornákon, hogy egy kecskét is képesek elrabolni. Spy pedig kisebb mint egy mezei nyúl. Mondjuk a fülei nem biztos. :-)</p> <p>- Hogyan tudsz ennyi marhaságot összehordani? Itt nem élnek sasok! </p> <p>- Akkor az mi?</p> <p>- Sólyom.</p> <p>Sajnos már nem emlékszem, hogy milyen sólymot mondott, de később megnéztük a fészkét is. Jó nagy volt. Elsőre gólyafészket mondtam volna, de nem mertem megszólalni.</p> <p>- Tudod mi az a sólyom? -kérdezte.</p> <p>- Hogyne tudnám. Láttam azt is a NatGeo Wild-on. Megjegyeztem, mert saluki-val együtt vadásztak vele. Kutyában pedig jó vagyok. :-D Szóval,  a sólyom - és itt megadtam a kegyelemdöfést aznapra-  egy karon ülő, vadászmadár, sapkában. :-)</p> <p>El nem tudom mondani, hogy ezt azóta hányszor ismételtette el velem, és biztosan tudom, hogy a névnapom óta ez viszi a prímet, letaszítva  a gím rudlit  a dobogóról, pedig arról még nem is meséltem.</p> <p>Majd legközelebb...</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich