1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Régebben - még kutyás létem előtt- , amikor azt olvastam, hogy a fajtamentők azt írják, hogy "Sportos gazdinak ajánljuk", mindig elgondolkoztam. Ez meg mi a fenét jelenthet? Ki a sportos? Mondjuk Gazdi, aki úszik, fut, bicajozik, evez? Vagy akár én is, aki csak nordic-ol és bicajozik?</p> [caption id="attachment_1411" align="aligncenter" width="200"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4773.jpg"><img class="size-medium wp-image-1411" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4773-200x300.jpg" alt="Sportos..." width="200" height="300" /></a> Gazdi...[/caption] <p>Akkor most lehet terrierünk, vagy válaszunk mást. Egyáltalán lehet terrier az első kutyánk? Amíg én ezeken gondolkoztam, Gazdi gyorsan beszerezte Spyke-t. :-) Villám gyorsan választ is kaptam a kérdéseimre. :-) </p> <p>Egy PRT mindig fontoskodik. Egy PRT mindig nyüzsög. Egy PRT olyan örökmozgó, akit képtelenség lefárasztani. Pedig próbáltuk már a coursing-et és az agility-t is. Ezekről itt olvashattok: <a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/2014/04/11/a-nagy-sportag-valaszto-1-resz/">https://terrierterapia.cafeblog.hu/2014/04/11/a-nagy-sportag-valaszto-1-resz/</a>,<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/2014/04/17/a-nagy-sportag-valaszto-2-resz/">https://terrierterapia.cafeblog.hu/2014/04/17/a-nagy-sportag-valaszto-2-resz/</a>.</p> <p>Ezek azok a tények,- nyüzsög, fontoskodik, örökmozgó-  amiről halvány fogalmam sem volt, mikor beleszerettem ebbe a foltos kis manóba. Az első héten, rögtön kaptam is egy leckét ebből, - erről szólt a <a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/2014/03/22/segitseg-egyedul-maradtam/">https://terrierterapia.cafeblog.hu/2014/03/22/segitseg-egyedul-maradtam/</a> című írásom- de az, hogy folyamatosan elérjem az ideális- értsd fáradt kutya állapotot- óriási változtatásokat igényelt.</p> <p>A reggeli séta minimum fél órás. Vagy egy. Attól függ mennyire aktív éppen a kicsike. :-) Ezzel fixen kalkulálnom kell,- csak nekem, mert ez a program mindig az enyém, bár erről nem én döntöttem, sőt még szavazás sem volt róla :-) -  ha esik ha fúj. Ez, azért igényel némi lemondást. Leginkább az ágyban lustálkodásról. Ami egyáltalán nem teher, sőt. Szerintem nincs jobb dolog, mint kiszállni a mókuskerékből, és amikor anyukák és apukák egymást ledudálva, nyomorognak a dugóban az iskola felé, mi az erdőbe igyekszünk. Nincs sok ember rajtunk kívül. Csak kutyások és futók. Évek óta ismerjük egymást. Jó kis csapat van ott. </p> <p>A futásról jut eszembe. A másik nagy változás a kutyás létünkben az volt, amikor ráébredtem, hogy képtelen vagyok egy kiképző őrmester szigorával nevelni Spyke-t, szóval nekem máshogy kell jó kutyát faragnom belőle, és lássuk be, nem marad más eszközöm hozzá, csak a mozgás. Ha fáradt, akkor biztosan jó is a kutya. Van egy jó hírem. Még egy PRT is. :-)</p> <p>Elméletben ez ragyogóan működött, de elkezdeni kutyával futni, nos az sem egyszerű. Nekem főleg nem. A futás és én, Spyke előtt nem voltunk nagy barátok. Bringa ok. Úszás rendben. Nordic walking is kipipálva, lévén, hogy ebből még félmaratont is teljesítettem. De a futás? Meglátjuk.</p> <p>A bringa mellett nem tudtam, akartam futtatni, mert csak erdőben lehetne szabadon, - de lássuk be ott még én nem vagyok biztonságban - ön és közveszélyes lévén- , hiszen képes vagyok bármikor fejre esni a köveken, szóval nem vagyok egy született MTB-s-, és ott a kutya vagy lemaradt, vagy elment "vadászni" vagy nemes egyszerűséggel megállt. Szóval a követés mint opció, meg sem fordult a fejében. Soha! :-) A bringához meg mégsem akartam kötni, mert akartam engedni abból az elvből, hogy had legyen szabadon. Úszni sem úszunk együtt, mivel engem nem hoznak lázba a tóba dobált botok.  Egyenlőre. A nordic walking- szintén úgy nézett ki, hogy caplattam utána a rekettyésben, két bottal a csuklómon - még véletlenül sem volt közös. Vagy ha mégis, akkor otthagytam ahol ásott és, jött később utánam, majd futott el előttem. :-D Ezt sem akartam pórázos programmá tenni. Ha mozgunk, legyen az közös élmény, és ne egy pórázon húzás, bármelyikünk részéről. :-)</p> <p>Nem maradt más. Próbáljuk meg a futást. Hát az maga volt a rémálom. Az a kép, hogy én majd szépen körbefutom a tavat, ami úgy 7 km, két okból tört darabokra. Először azért, mert amikor elkezdtem futni, úgy kemény 500 m után, szabályosan meg akartam halni. Spy és Gazdi simán mentek tovább, én meg szúró oldallal, vöröslő fejjel, hörögve igyekeztem a legközelebbi padig. De úgy döntöttem nem adom fel. Elvégre van egy PRT-m, és a terrierek közismerten kellően makacsok, szóval ebben nyugodtan példát vehetek róla. A következő nap 1 km után álltam meg. Ősszel, novemberben kezdtük a futást, úgy 5-6 éve,  és Gazdi rögtön kitűzte a célt is. Ha december 20.-ig lefutom a tó kört, kapok egy profi futócipőt Karácsonyra. Fel voltam dobva. December 6.-án, már a Mikulás pakolt egy csokit az új futócipőmbe. :-) Másodszor pedig ott bukott el a dolog, amikor azt hittem, hogy én csak futok elöl, Spy pedig simán követ. Ehhez azért volt pár szava a kutyának is. :-) Mehettem előre ahányszor csak akartam, ő tuti ott maradt ahonnan indulunk volna és felváltva ásott, botért óbégatott, vagy békát, siklót szedegetett ki a tóból. De futni, na azt nem akart.</p> <p>Szuper! Ezután már csak azt kellett kitalálnom, hogyan tehetném érdekessé mindezt egy terrier számára. A módszerem az lett, hogy még én bemelegítek - jó hosszan - addig ő szimatol, ás, stb. Majd elindulunk. Én futok elöl, Spy pedig úgy 300 m-t fut pórázon, kissé mögöttem, hátul. Követő módban, lelapított fülekkel, körmözik. Belendül, és megérzi a ritmust. Elengedem. Már nem akar megállni, fut előttem, élvezi, hogy falkában vagyunk és diktálhatja a tempót. Olyan kis ősi, szánhúzó módban üget, persze nem akasztunk rá egy szánkót, és engem. :-) Ha mégis halaszthatatlan dolga akad, - pl. wc, másik kutya feltérképezése - akkor megáll, de én megyek tovább. Amint végez, rohan teljes gázzal, hogy utolérjen, - kap egy falatot- és beálljon elém. :-) Egy sétányon futunk a tó körül, távol a forgalomtól. Van egy rész, ahol azonban nem épült meg a sétány, ezt a másfél km-t a műúton tesszük meg, ismét pórázon. Ekkor már elöl fut, nem húz, ismeri a tempóm. Élvezi a mozgást. Ideális futótárs. :-) Megy ez közösen, lassan de gyorsan is. Tőlem függ. Ő bírja. :-D Aztán, mikor újra a sétányra érünk, elengedem. Nyáron, becsobban a vízbe, és úgy fut utánam. Télen nincs csobbanás. :-D Természetesen a célba mindig elsőnek ér, és természetesen esze ágában sincs mégegy kört futni. Na még mit nem. Az unalmas. :-) A félmaratonra ezért, sokszor egyedül készültem, mert nekem akkor gyakran volt 14, vagy akár 20 km-es edzésnapom is. </p> <p>Ezt a hét km-t, úgy 40 perc vagy az alatt tesszük meg. Tőlem függ. Én vagyok a gyenge pont. :-) Szeret velem, velünk futni. Később terepre is mentünk, erdőbe. Ott végig póráz nélkül jön, csak többször lemaradozik, mert több az inger. A futó kutyák, - beleértve Spy-t is - nem kötekednek más kutyákkal. Többnyire tudomást sem vesznek róluk. Ha mégis, elég egy gyors szaglászás és már folytatjuk is az utat. Ilyenkor a lényeg, maga az "utazás".</p> <p>Annyira közös programmá vált a futás, hogy többször elindultunk kutyás futáson is vele. Vagy Gazdi, - ők a gyorsabb csapatunk- vagy én.</p> [caption id="attachment_1407" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4407.jpg"><img class="size-medium wp-image-1407" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4407-300x200.jpg" alt="Versenytársak..." width="300" height="200" /></a> Versenytársak...[/caption] [caption id="attachment_1406" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4405.jpg"><img class="size-medium wp-image-1406" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4405-300x200.jpg" alt="Ő is indul..." width="300" height="200" /></a> Ő is indul...[/caption] <p>Bár a hangosbemondótól fél,</p> [caption id="attachment_1408" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4769.jpg"><img class="size-medium wp-image-1408" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4769-300x200.jpg" alt="Csak egy kis pánik..." width="300" height="200" /></a> Csak egy kis pánik...[/caption] <p>és a kordon mögötti tömeg sem a kedvence, ahogy elindulunk, bevillan neki, hogy itt most valami jó dolog történik, olyan, amit ismer. Nem húz, laza pórázon futunk.</p> [caption id="attachment_1409" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4770.jpg"><img class="size-medium wp-image-1409" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4770-300x200.jpg" alt="Laza pórázzal..." width="300" height="200" /></a> A pasit lehagytuk :-D[/caption] <p>A végén meg főleg jó móka, hiszen egy szatyornyi cuccot kapnak a célba érkezők.</p> [caption id="attachment_1410" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4772.jpg"><img class="size-medium wp-image-1410" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/IMG_4772-300x200.jpg" alt="Beértünk..." width="300" height="200" /></a> Beértünk...[/caption] <p>Ja, nem a gazdák. :-) Meg érmet is. Na jó, az lehet közös.</p> <p>Spyke érdeme, hogy képes vagyok a félmaratonra. Már nem csak nordic-ban. :-) Természetesen innen is van érmem, és Gazdinak is - az már saját- és még az időm is vállalható. :-) Van egy kis parafa táblánk a garázsban. Itt gyűjtjük az érmeket, rajtszámokat.</p> [caption id="attachment_1418" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/DSC02527.jpg"><img class="size-medium wp-image-1418" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/DSC02527-300x225.jpg" alt="Az egyik rajtszámunk..." width="300" height="225" /></a> Az egyik rajtszámunk, bár Spy nevét elírták :-D[/caption] <p>Mindannyian. Van aki csak futásban, de van köztünk olyan aki bicajban is nagy gyűjtő. :-D </p> <p>Szóval, nincs biztos receptem arra, hogyan fussunk kutyával. Ez csak a mi történetünk. Nálunk így működik. Büszke vagyok magunkra, mert megy ez póráz nélkül is. Úgy, ahogy az elején elterveztem. Nekem pedig hosszú távon is, nem csak 500 m-en. Gazdinál ez nem volt kérdés soha, ő is félmaratonozik, bicajozik. Ha hármasban futunk, az még jobb, mert Spy egyszerre játssza a hátvéd, és felderítő posztot is. Szerintem háromszor annyit fut mint mi. :-)</p> <p>Alapvetően ebben a történetben én voltam a gyenge pont. De egy PRT átalakított. A főnyereményem pedig egy fáradt kutya lett. Amiben nekünk kell igazodni hozzá, az csak annyi, hogy 20 fok felett nem futunk. Mondjuk azt én is utálom. :-D Szóval, nyáron nem ritkán már reggel 6-kor futunk. Télen, pedig csak a sötétedés szab határt. Nyárra ezért megtartjuk a rét, tó kombinációt Spyke-nak, ami legalább két órás program, és tapasztalatunk szerint abban is tökéletesen ki tudja ütni magát. </p> <p>Történjen bármi is, a kutya napirendje kőbe vésett. Reggel séta, délután, úszás, rét, futás. Mikor mi. Csak így tudjuk elérni, hogy ne kelljen még séta után is labdázni a lakásban. Bár van egy rossz hírem. Mivel örökmozgó, ősztől- tavaszig, bármennyit is voltunk kint vele aznap, ezt sem ússzuk meg. </p> <p>Fáraszthatjuk még az agyát is, de akinek terrierje van, tudja, hogy milyen gyorsan tanulnak és kombinálnak, majd unnak rá dolgokra. Szóval, marad a mozgás, ami örök. :-D</p> <p>Ma már tökéletesen értem, mit is jelent a sportos gazdának ajánljuk kitétel. Egy terrierrel erre biztosan fel kell készülni. De nagyon megéri. Csak mondom. :-D</p> [caption id="attachment_1414" align="aligncenter" width="180"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/20150320_114330.jpg"><img class="size-medium wp-image-1414" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2015/11/20150320_114330-180x300.jpg" alt="Mindent megér..." width="180" height="300" /></a> Minden lemondást megér...[/caption] <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich