1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Karácsony előtt jártunk. Valami készült. Gazdi, akkor már egy hete, elvette tőlem a garázsnyitót. Állítólag takarított, pakolt, rendezkedett. Mondjuk, néha láttam, hogy a kuka mellé kerül ki ez-az. Leginkább az én cuccaim. :-D Ha valamit nem használok egy ideje, szerinte akkor logikus, hogy már nem is kell. Világos. De, hogy a szalmakalapom miért került a kuka mellé, nem értem. Télen, még jó hogy nem hordom. Szóval, nem elég, hogy készültünk a Karácsonyra, időnként, át kellett néznem a szemetet is. Mint egy nyomozó, olyan alapossággal vizsgálgattam minden zsákot. Tudtam volna vétózni még párszor, de hagytam, had szelektáljon.</p> <p>Aztán, ahogy közeledett az Ünnep, egyre inkább foglalkoztatott, mit kapok majd idén. Mi lehet a garázsban? Persze, értem, hogy itthon minden rejtekhelyet ismerek már, de ugyanaz a kíváncsiság lett úrrá rajtam, mint régen, amikor, alig vártam, hogy a szüleim elmenjenek otthonról, én pedig az öcsémmel, mindent áttúrtam, ajándékot keresve. Ritkán találtuk meg. Úgy látszik, én még ma sem adtam fel. Remélem, hogy egyszer előbb megtalálom, mint ahogy megkapom. :-D</p> <p>Aztán váratlan alkalom kínálkozott. Gazdi minden ajtót becsukott, és a vendégszobába pakolt be. 24.-e délután volt. Az idő sürgetett. Még mielőtt este lesz meg kell tudnom. Ki kell derítenem. Egy utolsó körre indult a garázsba. Bingó. Kilopakodtam a konyhából és belestem az ajtón. A döbbenettől szólni sem tudtam. Valami szerszám volt ott egy bőröndben. Sokkot kaptam. Jó-jó, tudom. Kreatív vagyok, szeretek csajos dolgokat készíteni. De a legnagyobb szerszámom egy ragasztópisztoly. Leszámítva a porszívót, persze. :-D Igen én is hallottam Karácsony előtt a rádióban, hogy a Praktikerben mindenki megtalálja álmai ajándékát, de ezt nem néztem volna ki Gazdiból. Aggasztó, ha elindul egy ilyen folyamat. Jövőre akkor mit kapok? Gyalut? Vagy fémdetektort?<br /> Visszakullogtam a konyhába. Azon tűnődtem, hogy fogok este ehhez mosolyogni. Lehet, hogy már most kéne egy kicsit a tükör előtt gyakorolni? Aztán hallottam, hogy belép. Persze újra felszólít, hogy maradjak ahol vagyok, mert most becsomagolja az ajándékom. Ezt már kérni sem kell. Eleget láttam. Nem vagyok kíváncsi a tartozék készletre, a valamihez. </p> <p>Minden a szokott ütemben zajlik. Díszítés. Kutya séta.  Aztán eljön az ajándékozás ideje is. Szépen bepakolok minden csomagot, Gazdinak és Spyke-nak is, a fa alá. Aztán Gazdi jön. Hoz pár kisebb csomagot. Majd behúz, egy hatalmas deszkára emlékeztető valamit. Becsomagolva. :-D Atyaég. Dekopír fűrész lehetett a bőröndben? És az még most jön csak?</p> <p>Bontogatjuk az ajándékokat. Spyke is.</p> [caption id="attachment_810" align="aligncenter" width="226"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/12/BeFunky_DSC01674.jpg.jpg"><img class="size-medium wp-image-810" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/12/BeFunky_DSC01674.jpg-226x300.jpg" alt="Mi ez?" width="226" height="300" /></a> Mi ez?[/caption] <p>Mindenki a kisebbel kezdi. Mondjuk azok mindegyike telitalálat. Már csak a deszka van vissza. Gazdi büszkén feszít mellette. Kibontom. Akkor és ott elállt a lélegzetem. Már értem miért kérdezte, mik a kedvenc közös pillanataim. Annyira meglepett. Úgy beletalált. Picit sírdogálok.  És! Elhatározom, hogy többet nem kutatok! Nincs itt semmi szerszám, vagyis van. De az az övé. </p> <p>Az én egyik  ajándékom ez volt. </p> [caption id="attachment_811" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/12/DSC01665.jpg"><img class="size-medium wp-image-811" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/12/DSC01665-300x225.jpg" alt="Mint a filmeken..." width="300" height="225" /></a> Mint a filmeken...[/caption] <p>Spyke-val töltött közös kedvenc pillanataink, filmszerűen felidézve. Egy képen. Bekeretezve. Gyorsan felfúrtuk. Még este. Ne csak a Last Xmas szóljon. :-D Szemben van az ággyal. Így, ha nem érezném, hogy a kutya éjszaka kiszorítja a tüdőmből a maradék levegőt, ahogy fekszik rajtam, elég felnéznem, és tudom, hogy ott van. </p> <p>Megoldottuk a mit tegyünk a hatalmas, üres falra problémát is. Gazdi! Köszönöm!!!! Te mindig tudod, mivel lephetsz meg igazán.:-D</p> <p>Este, azért még szóvá teszem, hogy nem kaptam hozzá portörlő rongyot. Pedig, az még Észak-Koreában is alanyi jogon jár. Azzal törölgeti minden nap, a jó nép, az atommal fenyegető hülye gyerek és apukája fényképét. :-D</p>rich