1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Mi lesz a kutyával a válás után? Sok megoldást látok. Sok rossz megoldást. Az egyik legelkeserítőbb, amikor egyik fél sem tart rá igényt, és menhelyre, utcára, sintértelepre kerül. A hétvégi láthatás, sem jó módszer. Meggyőződésem, hogy a veszekedés,- a harc a kutyáért- sem vezet semmi jóra. Az, amikor mindkét fél nagyon akarja. Mert az, valójában nem a kutyáról szól. Hiszen ők csak kiegyensúlyozott, nyugodt életre vágynak. Már megint oda jutunk, hogy ezeknek a néma, szőrős gyerekeknek, senki sem méri fel a valós igényeit.</p> [caption id="attachment_398" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01087.jpg"><img class="size-medium wp-image-398" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01087-300x225.jpg" alt="És? Velem mi lesz?" width="300" height="225" /></a> És? Velem mi lesz?[/caption] <p>Elgondolkodtam, hogy mit tennék én. Lemondanék róla a Gazdi kedvéért? Pokoli nehéz kérdés. Ha Spyke-nak így lenne a legjobb, akkor talán. Igen. Persze, ez csak elméletben könnyű.  Azonban ezt a forgatókönyvet - a való életben- mi  lejátszottuk már korábban, az első években, a végtelen vitáink után. Naná, hogy mindketten magunkénak akartuk. És, hogy mi lett a vége? A kutya, miután nem bírta hallgatni az ordibálásunkat, kiment a teraszra, vagy felült a hegyoldalba. Némán tüntetett.</p> [caption id="attachment_547" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/09/DSC00611.jpg"><img class="size-medium wp-image-547" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/09/DSC00611-300x225.jpg" alt="Ha csend lesz, hazamegyek..." width="300" height="225" /></a> Ha csend lesz, hazamegyek...[/caption] <p>Csak akkor jött vissza, amikor lenyugodtak a kedélyek. Ő jól járt. Mi pedig,- mindketten, elszántan és görcsösen-  igyekeztünk bizonyítani egymásnak, hogy miért is vagyunk alkalmasabbak a másiknál, a kutyatartásra. Ezalatt, Spy csak röhögött magában, mert annyi játék, séta, jutalom, kényeztetés még soha addig nem jutott neki. Amíg mi állóháborúztunk, ő mindenből duplán kapott. :-D</p> [caption id="attachment_284" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/05/DSC00632.jpg"><img class="size-medium wp-image-284" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/05/DSC00632-300x225.jpg" alt="Duplán, mindenből..." width="300" height="225" /></a> Duplán, mindenből...[/caption] <p>Hogy miért mesélem el mindezt? Mert mostanában szóba került, hogy " El kéne válnunk." </p> <p>Először is fontos tudni, hogy nem vagyunk minta pár. Hús-vér emberek vagyunk, hétköznapi  vívódásokkal. Nekünk is vannak nézeteltéréseink. Vitatkozunk. Szenvedélyesen védjük az álláspontjainkat. </p> <p>Régóta élünk együtt, és szerintem is igaz, hogy minél hosszabb ideje ismered a másikat, annál könnyebb lesz minden. Ma már biztosan nem rohanok Gazdi után papucsban és pizsamában, autósüldözést rendezve a városban, mert nem hallgatott végig, és rám csapta az ajtót. Az első évben, ilyen is előfordult. Csak a benzinkúton, -ahová kávézni ment- értem utol. Téli este volt, én pedig egy flanel pizsiben, és mamuszban voltam. Értékelték a jelenetet az autósok. Nagyon. </p> <p>Szóval, ma már bizonyos előjelekből érezzük, ha vihar készülődik. Próbáljuk is megoldani ezeket a helyzeteket. Páratlan érzékkel, mérjük fel a másikat. :-D Próbálunk kompromisszumokat kötni. Úgy érzem, sikerül.</p> <p>És, hogy mikor és miért került szóba a válás? Történt valami, nemrég. Elmesélem.</p> <p>A kutyák is, ugyanazzal a páratlan érzékkel mérik fel a többieket. Tudják mit csinálhatnak, vagy biztosan nem csinálhatnak a közelükben. Így van ezzel Spyke is. Hamar rájött, hogy ha Sárival és Rozival, terrier módra játszik, akkor a túlerőben lévő csajok kínozni fogják. Ha például fut előlük, zsákmánynak, nyúlnak tekintik. Ezért,- biztos ami biztos alapon- néha csak bandukol a közelükben. Az a kutya, aki egyébként úgy közlekedik mint egy tornádó. :-)</p> <p>Szóval, éppen sétára indultunk, hármasban Gazdival, amikor összefutottunk a lányokkal és a Gazdáikkal. Nem volt rossz kedvünk, nem is veszekedtünk. Szerintem, kívülről sem látszott semmi furcsaság rajtunk. Ők négyen, már visszafelé tartottak a kocsihoz, mi még éppen csak elindultunk. Egy kis bandázásra megálltunk. A kutyák nem játszottak, Spy pedig rövid szimatolás után, inkább ment volna tovább.</p> [caption id="attachment_596" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/10/DSC00733.jpg"><img class="size-medium wp-image-596" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/10/DSC00733-225x300.jpg" alt="Unatkozom. Menjünk már, ne dumáljatok annyit..." width="225" height="300" /></a> Unatkozom. Menjünk már, ne dumáljatok annyit...[/caption] <p>Mi persze, mindig örülünk, ha velük összefutunk, és egy hosszabb beszélgetésbe kezdtünk. Jól bele is mélyedtünk a kutyás lét témájába, orvosokról, meg minden másról is szó esett, amikor Sári Gazdi váratlanul, teljesen a témába nem illő módon, így szólt: </p> <p>- Szerintem, el kéne válniuk!</p> <p>Néma csönd. Egymásra nézünk. Kicsit megáll az idő. Valódi kínos pillanat. A felesége próbálja menteni a helyzetet, rászól. </p> <p>-Na de drágám! Úgy mégis, hogy képzeled?</p> <p>Sári Gazdinak leesik, hogy most valami nincs rendben ezzel a kijelentéssel. Csúnyán lehordták, pedig semmi rosszat nem csinált. Azonnal magyarázkodni kezd, és ahogy a férfiak erre ösztönösen képesek, csak még jobban kiélezi a helyzetet.</p> <p>- Nem úgy értettem! Csak egy kicsit, -egy kis időre-  el kéne távolodniuk egymástól! </p> <p>Erre már a felesége sem, mond semmit. Mi meg ott állunk, és nem értjük, mi a baja velünk. Én próbálom a szituációt menteni, és így szólok.</p> <p>-Akkor most elköszönünk, mert még nagyon a séta elején vagyunk.</p> <p>Sári gazdi agyában csikorognak a fogaskerekek, és egyáltalán  nem érti mi rosszat mondott  Ő, már megint. Aztán felnevet és így szól. </p> <p>-Úristen! Tényleg nem úgy értettem. Csak külön kéne válniuk, és az egyiküknek hívni Spyke-t, hogy a lányokkal tudjanak játszani egy kicsit. </p> <p>- Ja! Vagy úgy! Legyen behívás? És legyen Spyke a nyúl?</p> <p>-Igen! Miért mire gondoltatok?</p> <p>Akkor, és ott, kicsit eltávolodtunk egymástól. Én előrementem. Hívtam Spyke-t.</p> [caption id="attachment_770" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/12/DSC04308.jpg"><img class="size-medium wp-image-770" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/12/DSC04308-300x225.jpg" alt="Menekülés közben..." width="300" height="225" /></a> Menekülés közben...[/caption] <p>Boldogan rohant, azt hitte, hogy végre mehetünk tovább. Aztán, a lányok üldözőbe vették. Gazdi visszahívta. Most hozzá menekült, nyomában két kínzójával. Hát mégiscsak játszottak egy kicsit.</p> <p>Mi pedig elváltunk egymástól. Szigorúan,csak pár percre... :-D</p>rich