1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/<p>Van kedvetek velünk tartani egy reggeli sétára? Igaz, már rég nincs ilyen napsütés, de szívesen megmutatom Nektek azt, amit mi láttunk, akkor reggel.</p> <p>Még  viszonylag szép és enyhe idő volt, amikor összefújta a reggeli szellő a kutyáinkat és minket Gazdikat. Hogy hol?  Hát abban az erdőben, ahol a tó és a patak is van. Bár épphogy  csak felszállt a reggeli köd, mi készen álltunk egy közös sétára. Naná, hogy a lányok voltak túlerőben. :-)</p> <p>A parkolóból indultunk, ahol már látszott, hogy Spyke nem akar nyuszi lenni, a kora reggeli fogócskában. Pedig a nővérek, gondosan hozzáláttak a kínzáshoz.</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01861-1.jpg"><img class="wp-image-726 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01861-1-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <p>Spyke-nak más tervei voltak aznapra. Ezt pedig én nem is sejthettem. Talán jobb is a boldog tudatlanság érzése. De ne szaladjunk ennyire előre.</p> <p>Megegyeztünk abban, hogy nagy körre megyünk. Oda, ahol még én sem jártam. Kicsit félve mondtam el Sári és Rozi Gazdiknak, hogy a múltkori útvonalat sem tudtam elsőre megjegyezni,- bár szuper volt-  így amikor mi, Gazdival hármasban sétáltunk amellett hogy rondán beégtem, mert előre elmeséltem, hogy milyen jó kis részre viszem majd, aztán persze simán eltévedtünk és úgy plusz másfél órát bolyongtunk. :-) </p> <p>Szóval, most elhatároztam, hogy egy Google térképkészítő szoftver alaposságával listázom majd a tereptárgyakat.</p> <p>Először, azonban meg kellett állnunk egy kis  "fázásra" ahogy a csajok Gazdái nevezik ezt a kutya foglalatosságot.</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01407.jpg"><img class="wp-image-728 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01407-300x225.jpg" alt="A Mester méretre vág..." width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02938.jpg"><img class="wp-image-729 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02938-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC03507.jpg"><img class="wp-image-730 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC03507-300x225.jpg" alt="hm..., lány, de azért haladó fokozatba léphet..." width="300" height="225" /></a></p> <p>Mivel favágók is dolgoztak a közelben - igaziak-  nagyon óvatosnak kellett lennünk. Főként a padokon, asztalokon hagyott szendvicseikre figyeltünk, na és a hátizsákokra. Nyilván abban is kaja volt. :-D A két szegény, éhező lányka mindenre ugrott volna. Ha csak egy szalámi héjat találtak, hát ők már annak is örültek. Persze le lettek róla tiltva. :-)</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04309.jpg"><img class="wp-image-736 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04309-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p>Azért Spyke-t sem kellett féltenem, mert ő egy hadvezér gondosságával jelölte meg a területét. Ha éppen egy munkavédelmi sisak, netán valami csomag volt a fa tövében, hát igencsak komolyan rá kellett szólnom, nehogy lepisilje. Néha látszott rajta, hogy érti ő amit mondok, de előbb még egy kicsit gondolkodik rajta. Ez nagyon tetszett a lányos Gazdiknak. :-D Érdekes, hogy a motoros fűrész hangja, és a kidőlő fák zaja senkit sem zavart. Ja, igen! Mi edzettek vagyunk, mert nálunk minden hétvégén aprít, darabol,és  kaszál a zakkant szomszéd. Itt szerencsére zökkenőmentesen vettük az akadályt, és már mehettünk is a kettes állomáshoz, a patakhoz.</p> <p> </p> <p>A büdös, irigy terrier a patak túlpartjáról ordibált át, hogy dobjuk a botot neki is. A valódi problémája az volt, hogy vele senki nem foglalkozott, mi csak a lányok botjait dobáltuk, mert ők voltak olyan okosak, hogy nem mentek át a túlsó partra, ráadásul ha kértük, oda is hozták, meg oda is adták. Mivel az ugatástól már nem hallottuk a saját hangunkat, Gazdi megszánta és vállalta, hogy fárasztja őt is. Ettől lenyugodott kicsit és Gazdi fejéig ugrált örömében, hogy dobjon neki jó messzire.</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04268.jpg"><img class="wp-image-732 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04268-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04272.jpg"><img class="wp-image-733 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04272-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04290.jpg"><img class="wp-image-734 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04290-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <p>Közben ellenség hatolt be a területre. Egy nagy fekete kan kutyus sétált, pórázon és békésen a Gazdája mellett. Ehhez azért mindenkinek volt pár szava, és meglepő módon a lányok voltak dühösebbek. A terrier csak ridgeback háttal állt, nagy terpeszben, amíg a német juhász nőcskék intézkedtek. Szerencsére hamar elmentek a birtokháborítók , és folytathatták a játékot a kedvenc aquaparkjukban.</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04281.jpg"><img class="wp-image-738 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04281-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04271.jpg"><img class="wp-image-737 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04271-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <p>Amíg ők játszanak, nézzünk szét egy kicsit. Mert ilyen gyönyörű az erdő késő ősszel. :-) / Köszönet a fotókért a lányos Gazdiknak!/</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04005.jpg"><img class="wp-image-740 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04005-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04142.jpg"><img class="wp-image-741 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04142-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02942.jpg"><img class="wp-image-742 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02942-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC03669.jpg"><img class="wp-image-739 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC03669-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p> </p> <p>Hát, ha vége ennek a programpontnak is, akkor jöhet a hegymászás. Új utakon. Csak figyelek, gyönyörködöm a tájban, és nézem, hogy milyen szép az erdő meg persze a kutyáink is. :-D  És! Természetesen térképet gyártok, fejben. :-) A sorrend hamar feláll. Sári a Gazdijával megy elöl. Ők már tudják az utat.</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC03931.jpg"><img class="wp-image-744 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC03931-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p>Rozi gazdijával mi pedig beszélgetünk, - már amennyire ez lehetséges hegynek felfelé- miközben Rozi, és Spyke cikáznak körülöttünk. Egy kis vadkaki, némi bogár mozgás, nekik mindegy csak vizsgálódhassanak. Időnként Sári is visszanéz, hogy megyünk-e már. Türelmes, okos és szép alfa nőstény. :-)</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC03908.jpg"><img class="wp-image-747 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC03908-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p>Végül is felértünk. Lógó nyelvvel. Megnyugodtam miután láttam, hogy a kutyák is zihálnak. :-)</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02961.jpg"><img class="wp-image-746 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02961-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04218.jpg"><img class="wp-image-756 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04218-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> </p> <p>De legalább ismerem az utat. Vagyis, remélem. Mert ha nem, akkor favágó ösvényeken valahol mélyen az erdőben fogunk bolyongani és kísérteni Spyke-val. :-D Bár, hogy egyedül is megmászom-e még valaha, nem tudom pontosan. Télen biztosan nem. Vagy előtte megnézek még néhány részt a "Csoda, hogy élek".... című sorozatból. </p> <p>Visszafelé, végül is simán mentek a dolgok, egy szakadékon - szó szerint- leereszkedtünk - igyekeztem megőrizni a méltóságom, és nem hason, háton lecsúszni- majd már csak két helyen kellett átugrani a patakon, aztán egy újabb nem létező lépcsőn - helyette, meredélyen- lemenni, és már ismerős is volt a hely. Ja, tudom, hol vagyunk. A járhatatlan úton. Mi itt fordulunk vissza önként, magunktól. Mindig. :-D </p> <p>Mivel a kedvenc tavunk már közel volt, biztos voltam benne, hogy fürdés lesz. </p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04097.jpg"><img class="wp-image-755 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04097-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p> A vízimádók nem is hazudtolták meg önmagukat. Egységesen a strandolás mellett döntöttek. </p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02821.jpg"><img class="wp-image-751 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02821-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p>A lányok felfrissülve üdén jöttek elő. Spyke zölden. Ő ugyanis más szempontok szerint választja ki  magának a fürdésre alkalmas helyet. Ez a szempont, pedig csakis egy lehet. Kapjon frászt a Mami, ha meglát. Sikerült! Frászt kaptam. Tudjátok hol fürdött? Itt:</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02900.jpg"><img class="wp-image-753 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC02900-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p> <p>Több kép nem készült rólunk. Az én fejem pulyka lila volt, Spyke pedig zöld. Teljesen. Szóval, igencsak szivárványos volt a helyzet. Ilyenkor csak az menti meg a kutyát az agyoncsapástól, hogy rám néz, és nem érti, hogy megint mi a bajom. Meg persze az, hogy a lányok Gazdijai imádták a helyzetet. :-) Még ők sem láttak soha zöld terriert. </p> <p>Egy gyors elköszönés után autóba pakoltam és irigykedve néztem vissza az igazán szuper csajokra. Meg még felderengett valami arról is, hogy miért akartam annyira lány kutyát, annak idején.</p> <p><a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04086.jpg"><img class="wp-image-754 size-medium" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC04086-300x225.jpg" alt="" width="300" height="225" /></a></p>rich