1.0Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...https://terrierterapia.cafeblog.huSchmidt Ágneshttps://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/Ha péntek délután, akkor irány a rét. :-) Tudják jól ezt a barátnőim is, így én lehetek az animátor három kutya mellett. Három kutya, mind más igénnyel. Adva van egy úrhölgy, egy bizalmatlan, félős, nagyhangú lelenc, na és a saját terrierkém.  Elég vegyes a csapat, ránézésre is. A rét, azonban mindegyiknek kínál valami olyasmit, amivel városban soha nem találkoznának. És még mit? Tuti két-három óra szabadságot a barátnőknek, majd egy totálisan kifárasztott jó kutyát, aki még vacsorát sem kér. Ja, hogy akkor miért is csodálkozom, amikor péntekenként sorba befutnak a hívások kora délután? Indulás előtt gondosan készülődök, csomagolok. Nagy felelősség ez, engem meg nem lehet könnyen zavarba hozni, annyi eshetőségre felkészülök ilyenkor. Teli a csomagtartó minden fontos cuccal. Mivel vadászterületre megyek, jól nevelten bejelentkezem. Valahogy így: - Kimehetünk három kutyával délután? - Persze. Nincs kint senki. De sötétedésig érjetek ki! -Jó, jó, tudom. Mi újság a vaddisznóval? - Honnan tudjam. Szerinted nálam vezeti a jelenléti ívét? -Nem, csak gondoltam szólok, hogy megyünk, és addigra elkergethetnéd. -Egyrészt dolgozom, nem vagyok kint, másrészt szerinted mégis mit kéne csinálnom? -Mit tudom én. Talán csinálj valami zajt, esetleg lőhetnél néhányat a levegőbe. -Ne idegesíts, csak menjetek! -Ott leszel valahol? -A szokott helyen, talán négy órától. Majd gyere be mielőtt hazamentek. Tudni akarom, hogy minden o.k. Így  hát nekiindultunk. Az autóban kitört a káosz. Kishercegnő lemorogja a fiúkat, akik egymást nyüstölik. Egyszer csak látom a visszapillantóban, hogy Spyke bekapta a haverja fejét, aki éppen  a hátán fekszik, mozdulni sem mer, és csak pislog rám a terrier fogai közül. Felsóhajtok és kicsit felgyorsítok, hogy mielőbb kitereljem őket. A kutyák GPS adója beélesedik, és az utolsó kanyarban már komplett kórusműveket hallgatok. Három szólamban. :-D Végre kiérünk. [caption id="attachment_700" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01502.jpg"><img class="size-medium wp-image-700" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01502-300x225.jpg" alt="Elindulunk..." width="300" height="225" /></a> Elindulunk...[/caption] Egy gyors verekedés, és mindenki a maga dolga után néz. A vendég kutyák a közelemben vannak. Egyszer csak meglátjuk a lovaskocsit.  Szénáért jöttek. Spyke-n kívül még egyikük sem látott ilyet, így hát dühös ugatásba kezdenek. Alig hallom a saját hangom, pedig szóba elegyednék a kocsissal. Régi ismerősünk. :-) A lovak békésen nézegetik ezt a lármás városi bandát. Megtudom, hogy azért jöttek be ilyen messzire, mert a lányok,- értsd lovak - ezt a füvet kedvelik. Békésen legelésznek is, egyáltalán nem zavarja őket a külvilágból érkező zaj. [caption id="attachment_714" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01330.jpg"><img class="size-medium wp-image-714" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01330-225x300.jpg" alt="A lányok..." width="225" height="300" /></a> A lányok és a némileg sáros Spyke...[/caption] Tovább megyünk. Itt már közelítünk a vadászterülethez. Én meglátok egy rókát. Ránk néz és gyorsan eliszkol. Elég távol van, és ez a halom kutya észre nem vette volna magától. Miután adtam neki elég előnyt, megmutatom merre ment a róka, és Spy meg a haverja utána indulnak. Csak a nyomot tudják követni, de vagy 4-5 extra km-t tesznek meg. Visszahívom Spy-t. [caption id="attachment_715" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01463.jpg"><img class="size-medium wp-image-715" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01463-225x300.jpg" alt="Erre felé lakik a róka..." width="225" height="300" /></a> Erre felé lakik a róka...[/caption] Világos, hogy kifáradtak, jöhet egy kis pocsolyázás. [caption id="attachment_698" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01494.jpg"><img class="size-medium wp-image-698" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01494-300x225.jpg" alt="Itató..." width="300" height="225" /></a> Itató...[/caption] Aztán irány a nagy játszótér. Szalma bálákkal. Itt megpróbálok közös képeket készíteni, de reménytelen a dolog. Hiába, csak a terrier agyon iskolázott. A többi meg megy, amerre lát. Ha ledobok egy kekszet, rávetődnek mint a hiénák. Ilyenkor gyorsan jöhet a fotó. [caption id="attachment_703" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01506.jpg"><img class="size-medium wp-image-703" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01506-300x225.jpg" alt="Legjobb közös képük..." width="300" height="225" /></a> Legjobb közös képük...[/caption] [caption id="attachment_701" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01503.jpg"><img class="size-medium wp-image-701" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01503-300x225.jpg" alt="Még egy..." width="300" height="225" /></a> Még egy...[/caption] Aztán megindul a munka. Amíg én a kis havert agility-re oktatom a bálákon,  Spyke megállás nélkül ás, a lányka meg csak nézi, hogy ezek már megint mit csinálnak. Ő leginkább mellettem szeret lenni, vagy stikában vadkakit enni.  Láttam ám! [caption id="attachment_702" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01504.jpg"><img class="size-medium wp-image-702" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01504-300x225.jpg" alt="Nem leszek koszos, mit képzeltél..." width="300" height="225" /></a> Nem leszek koszos, mit képzeltél...[/caption] [caption id="attachment_709" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01515.jpg"><img class="size-medium wp-image-709" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01515-300x225.jpg" alt="Falusi agility..." width="300" height="225" /></a> Falusi agility...[/caption] [caption id="attachment_708" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01514.jpg"><img class="size-medium wp-image-708" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01514-300x225.jpg" alt="Vol. 2..." width="300" height="225" /></a> Vol. 2...[/caption] [caption id="attachment_712" align="aligncenter" width="225"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01527.jpg"><img class="size-medium wp-image-712" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01527-225x300.jpg" alt="Van aki folyton melózik..." width="225" height="300" /></a> Van aki folyton melózik...[/caption] Az idilli piknikünket, ismét megzavarják. Jön Pacibarát és a vizsla haverunk. A két vendég kutya újra óbégat, mert a ló, szerintük túl közel jött. A kutyák száma ezzel négyre emelkedik. A három fiú bandázik, pockozik, ás, ismerkedik, a lány a lábam mellől ugatja a lovat. Hiába bátor, na. Miután a vizsla is leszedi tőlem a sápot, ők haza indulnak. [caption id="attachment_711" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01520.jpg"><img class="size-medium wp-image-711" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01520-300x225.jpg" alt="Haverok..." width="300" height="225" /></a> Haverok...[/caption] Mi még maradunk egy kicsit. Had fáradjon a jószág. A nap már lemenőben amikor visszaindulunk. Egyébként is minden keksz elfogyott. Nem négy kutyára szabtam a keretet. Szokatlanul nagy az összhang. Csak kullognak a kocsi felé. Lassan haladnak, láb mellett, bólogatva. Igaz, lassan több mint két órája megy a fesztiválozás. De még simán belefér egy kis csemege hazáig. Hálás köszönet Pacibarát. [caption id="attachment_695" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01484.jpg"><img class="size-medium wp-image-695" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01484-300x225.jpg" alt="Elfogyott a jutifalat, nem?" width="300" height="225" /></a> Elfogyott a jutifalat, nem?[/caption] Még egy gyors terepszemle, esetleg ma nem jöttek-e ki a birkák, és a irány haza. Lassan leszáll a köd is. [caption id="attachment_694" align="aligncenter" width="300"]<a href="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01483.jpg"><img class="size-medium wp-image-694" src="https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/11/DSC01483-300x225.jpg" alt="Felügyelők..." width="300" height="225" /></a> Felügyelők...[/caption] Három fáradt, sáros, bogáncsos kutyát pakolok a kocsiba. Mindenki lekuporodik, fekszik ahova tud. Nyoma nincs már a kezdeti zsongásnak. De, vissza van még egy megállónk. A büfé. Leparkolok, de látom, hogy nincs ott a Vadász kocsija. Csak néhány más furgon. Sebaj, meghoztam a csomagot, hát leadom. Bemegyek. A tömény tesztoszteron keveredik, cigaretta füsttel. Karomon egy kosár. A látvány kb. olyan mintha Bree, a Született feleségekből csöppent volna ide. Jó rajtam nem volt gyöngysor és kasmír pulcsi, de lila kabát és szivárványos gumicsizma igen. :-) Egyszóval elég tájidegen voltam. Leadom a Vadásznak szánt lekvárt- rajta gondosan elhelyezett masnival :-), had cikizzék majd érte - és a dió tortát / a diót is a réten szedtem/, meg a teljes vadászkutya állomány Bravecto-ját. Az egyik vadász megkér, hogy adjam be a kutyájának, most. Egy csinos jagd kocog felém. Az összes rajtam lévő szagot leporszívózza, és úgy rágja el a tablettát, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A szemöldököm a homlokom közepére ugrik. Lám, lám. Megy ez így is. - Megmondanák a Vadásznak, hogy kiértünk és minden rendben? -Persze. Itt vannak a kutyák? -Itt. -Hozza be egy kicsit Whiskey fiát! Jól van. Gondolom, hogy egy kis PR jót tesz Spy-nak, legalább biztosan rögzül, hogy kik vagyunk. Így simán felismernek kint is. Bár a színeim eltéveszthetetlenek. Kiballagok hát a kocsihoz, és beviszem Spyke-t. Azonnal megvan a közös hang. A kutyám kiállítási pózba vágja magát, fej föl, fülek élesítve, farok fel, és bevonul. Mindenki megcsodálja, a jagddal körbeszimatolják egymást, még a férfiakhoz egytől-egyig odamegy. -Tiszta apja. Nem jöhet ki egyszer velünk vadászni? -Nem. Azt sajnos, nem. -Kár, pedig biztos nagyon élvezné. Nem akarom lejáratni azzal Spyke-t, hogy ebben a közegben elárulom, valójában három dologtól retteg igazán. A tűzijátéktól, a vihartól, és a légytől. Így hát elköszönünk, mert még a futárszolgálatnak házhoz kell szállítania a másik két kutyacsomagot is. :-) -Kisasszony? Szeretik a naspolyát? -Nagyon. Miért? -Legközelebb megmutatjuk, hol van a réten. Az elhagyott házak közelében keresse, ha mégis egyedül lesz. -Szuper! Megegyeztünk. Ha enyém a termés, akkor hamarosan jön a következő adag lekvár. Hát, ilyen vadász haverjaim vannak. :-) És ilyen egy átlagos, őszi péntek délutánunk... Ui.: Azért még várt rám este két számon kérő telefon, azzal kapcsolatban, hogy miért büdösek, és vajon mibe feküdtek a kutyák megint. :-Drich