<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...</provider_name><provider_url>https://terrierterapia.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Schmidt Ágnes</author_name><author_url>https://terrierterapia.cafeblog.hu/author/schmidt_agnes/</author_url><title>&quot;B&quot; terv...</title><html>Igen csak az!  Mert az &quot;A&quot; terv,  múlt héten csúnyán megbukott.

Minden évben, nagy zarándoklatra indulunk. Ausztriába, egy futós szentélybe, ahol mindhárman kimozoghatjuk magunkat. Itt, Gazdi félmaratonozik,  mi pedig Spyke-val kutyás futáson veszünk részt. Idén is beneveztünk. Csakhogy, az élet néha változtatásra kényszerít.

Tavaly, Spy és én, meg rajtunk kívül jó pár pár gazda-kutya páros, -szám szerint úgy 170-200 között -állt rajthoz. Augusztus végén, ragyogó szombati napon, csodás környezetben, tó parton. Van ott minden, aminek a kutyák és gazdáik is, örülhetnek. Kaptunk starter csomagot, - csupa finomsággal-, érmet, rajtszámot. Van medence, tó, állatorvosi felügyelet, frissítő pontok, adomány gyűjtés menhelyeknek, -menhelyes kutyusok itt a gazdi jelöltekkel futnak- , lelkes szurkolók, célfotó.

[caption id=&quot;attachment_448&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;300&quot;]&lt;a href=&quot;https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01142.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-448&quot; src=&quot;https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01142-300x225.jpg&quot; alt=&quot;Futókörünk egy részlete...&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Futókörünk egy részlete...[/caption]

Másnap, vasárnap volt Gazdi félmaratonja. Szombaton, azonban már pihent, és természetesen kijött drukkolni. Mivel, nem lett megfelelő az idő eredményünk, értsd, szerinte csak lekocogtunk a 4 km-es távot, - ami semmiképp sem elfogadható- idén erősebb csapattal neveztünk. Gazdi és Spyke állt volna rajthoz. :-) Gazdi vállalta, hogy szombaton kutyás fut, vasárnap pedig a félmaratonon indul.

[caption id=&quot;attachment_518&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;225&quot;]&lt;a href=&quot;https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/08/DSC00845.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-518&quot; src=&quot;https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/08/DSC00845-225x300.jpg&quot; alt=&quot;Erős csapatunk...&quot; width=&quot;225&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Erős csapatunk...[/caption]

Hú, de jó!  Akkor, nekem nem is kell kihajtanom magam. Ennek tudatában, el is lazsáltam a készülést.  A fiúk készültek, edzettek, és mégis beütött a krach. Spyke-t, a szíve miatt nem lehetett túlterhelni, vele csak keveset futottunk, Gazdi pedig csúnyán lesérült. :-( Most comb középig gipszben van.

Nem maradt más hátra, minthogy nekiálljak edzeni, és legalább arra a szintre eljutni, hogy ne legyünk túlságosan hátul a mezőnyben. Egy hetem van hátra, - ja, már annyi sem- mert jövő szombaton futunk. Átneveztük a csapatunkat, mindent beregisztráltunk.

Pénteken, gondoltam, hogy Spy-al közösen futunk egyet. Mire Gazdi megszólalt:  &quot;Spyke-t nem kell formába hozni, ő tudja a dolgát, te lazsáltál eddig, menj és fuss! &quot; És így is lett. Amíg én a tűző napon aszalódtam, közben folyamatosan átkozva magam, amiért ennyit kihagytam, ők vidáman vizeztek.

[caption id=&quot;attachment_409&quot; align=&quot;aligncenter&quot; width=&quot;300&quot;]&lt;a href=&quot;https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01107.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-409&quot; src=&quot;https://terrierterapia.cafeblog.hu/files/2014/07/DSC01107-300x225.jpg&quot; alt=&quot;Van aki fut, és van aki úszik...&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;225&quot; /&gt;&lt;/a&gt; Van aki fut, és van aki úszik...[/caption]

Ma is futottam,- igen egyedül!- és a héten, a versenyig, még fogok is párszor. Brutális  izomlázam van. Kutyául szenvedek, de csak magamat hibáztatom, hogy ennyire kihegyeztem a versenyt rájuk.  Titokban élvezem ám, hogy készülök. :-) Na meg, nagyon várom is, hogy elinduljunk.

Azért, hogy ne legyen túl nagy a nyomás rajtam, megbeszéltük, hogy nincs nagy elvárás. Öröm futásra megyünk. Titkon, persze remélem, hogy nem bőgök le nagyon. Értsd, nem fog minden osztrák nyugdíjas megelőzni. :-)  Azért az nagyon de-motiváló tud lenni, hogy készülsz egész évben, futsz, heti három-négy alkalommal, és verseny közben  egy kedves idős hölgy, 4 nagytestű kutyával úgy húz el mellettünk, mint a Halley üstökös.  Erre, azért idén már számítok, és legalább az vigasztal, hogy nem is edzettem annyit. :-) Elméletben, mentálisan, persze igen jól állok, hiszen, folyamatosan nézem a zürichi atlétika EB-t.

Jövő héten, a verseny után, képes beszámolóval jövünk! Drukkoljatok nekünk!

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>