St. Hubertus napja volt.
“St. Hubertus, a vadászok, lövész céhek, erdészek, kovácsok, csengettyűkészítők, mészárosok, tímárok, szűcsök védőszentje, és a kutyákat veszettség ellen védő szent. Oltalmát kérik kutyaharapás és kígyómarás ellen.” Idézet a Vadásztól. 🙂
Spyke, őzlábbal…
Spy és én erdei túrára indultunk. Gazdival megbeszéltük, hogy a séta után lemegyünk hozzá a birtokra, és segítünk málnát ültetni. Trágyakeverésben, és ásásban a kis PRT ugyanis nagyon hasznos, már-már nélkülözhetetlen segítség. De addig is volt pár óránk, hogy tegyünk egy szép őszi, erdei sétát. A kedvenc kombinált körünkre mentünk a Mecseken. Itt ugyanis 4-5 olyan kört is ismerünk az erdőben, ami minden fontos szempontunknak megfelel.
1. Ne találkozzunk senkivel.- ez nálam a minimum feltétel, mivel gyűlölöm a tömeget.
2. Minden kör a parkolóba vezessen.- ez bizony közös érdek, ha két óra barangolás után kimerülünk. Általában én hamarabb. 😀
3. Legyen rágcsálóban gazdag terület. – ez Spyke alapfeltétele.
Elég csak lefékeznem, éppen, hogy ajtót nyitnom, és Spy már rakéta üzemmódba kapcsolva, beszáguld az erdőbe. Farönkök alá bújik be, vagy éppen kotor be alájuk, mert valami szürke rágcsáló él ott. Szerintem cuki, Spyke szerint finom. Nem egyezik meg tökéletesen minden elképzelésünk a gasztronómiáról. A kis PRT prey üzemmódban fogyasztja el a nem elég gyors egyedeket. Vezérlőelve a természetes szelekció. Azért nem túl gyakori a fogás, leginkább csak kotor, és szimatol. Ez a sport úgy lefárasztja, hogy este már biztos nincs rá gond otthon. Hagyom hát, had dolgozzon, és persze gondosan beoltatom minden ellen.
Szóval, aznap is, mint akit puskából lőttek ki, berongyolt a bokrok közé, és egy tőlem kb. 50 m-re lévő rekettyésben nekiállt tevékenykedni. Láttam, hogy ott mozog, a bilétáján meg-megcsillant a napfény. Nem ment messzebb. Egy kis területen akciózott. Mivel még nagyon a kör elején jártunk kicsit noszogattam. Hívtam, kiabáltam, kicsit fenyegetőztem, de nem volt reakció. Néha annyira belemerül az ásásba, hogy fel-felpillant ugyan, de csak megnézi, hol vagyok, de nem igazán mozdul. Ilyenkor nincs más választásom, ki kell hoznom. Hát nem mondom, hogy kedvenc sportom a bokor alatt kúszás, de ha ez van, hát ez van.
Elindultam felé, ő pedig folytatta a munkát. Közelebb érve láttam, hogy nem túr, hanem eszik. A frász tört ki, mikor megláttam, mi az aznapi csemege. Nem egeret majszolt, hanem egy tetemből lakmározott. Szerintem róka tetem lehetett, de nem voltam biztos benne.
Ez is egy maradvány, de nem pontosan az amiről mesélek…
Gyorsan vetettem még egy pillantást az uzsonnára, elkaptam Spy-t, és elkezdtem kifelé terelni. Közben terveket fogalmaztam meg magamban. Abban biztos voltam, hogy négy pasival kell feltétlenül beszélnem, mielőbb. Mivel nem volt nálam telefon – aznap sem- kénytelen voltam a következő terv szerint eljárni.
1. St. Hubertus-t kell hívnom, hiszen hozzá van közvetlen vonalam, telefon nélkül is. Na vele gyorsan lefutottam a veszettséges, védőszentes dolgot.
2. Egy másik hurkon megyünk vissza a kocsihoz, de még véletlenül sem a kilátó felé, mert ott legutóbb egy komplett grillkolbászt feszegettem ki a kis PRT szájából, amit a piknikelő turisták hagytak hátra. Az is szép kör volt. Spyke, még életében nem talált ekkora, sértetlen zsákmányt az erdőben. Vérig volt sértve, mikor közelharcban elvettem tőle. Még jó. Az biztos, hogy nem szeretnék egy fél havi fizetést hagyni a Kezelőnél, mert hasnyálmirigy gyulladást kap a kolbásztól. Mondtam is neki, hogy inkább egyen egeret, az legalább diétás. Tehát a lényeg, arra fixen nem megyünk.
3. A kocsiba rakom Spy-t, visszamegyek telefonnal az erdőbe, és dokumentálom a történteket, hogy a másik két kulcsfigurával is konzultáljak, aztán végre eljussunk Gazdihoz.
4. Hívom Kezelőt, és küldök képeket is, hogy felállítsuk a terápiás teendőket.
5. A Vadásszal is beszélnem kell, hogy megmondja mi a vihar az a maradvány. Hiszen mint tudjuk, én csak hobbi állatfelismerő vagyok, aki gyakran téveszt.
6. A terv szerint járunk el, és séta után elugrunk Gazdihoz.
Közben szépen haladtunk, befelé az erdőben. Úgy lestem végig a kis PRT-t, mint sólyom a mezei pockot. De nem volt több döccenő, simán visszatértünk az autóhoz. Ott gyorsan bezártam a kis terriert, és telefonnal felfegyverkezve visszamentem az erdőbe.
Ha valaki én aztán remekül tájékozódom. Pontosan tudtam, hogy melyik bokornál kell bemennem, és hol van a tetem. Bekúsztam a bokrok közé, és módszeresen átfésültem a területet. A tetem nem volt sehol. Pár perc múlva egy fekete árny hozta a frászt rám. Megjelent egy labrador, elszáguldott mellettem, és ő is azt kezdte keresni amit én. Gondoltam, mégis cserben hagyott a memóriám, és talán mégsem jó helyen járok. A biztonság kedvéért, kikiabáltam a kutya Gazdijának, hogy hívja ki, mert egy döglött róka van az erdőben.
A pasi füttyentett, a kutya visszairamodott, én pedig kerestem tovább. Semmi. Akkor és ott megfogalmazódott bennem a gyanú, az amit csak a Vadász igazolhatott.
A hajam tele volt levelekkel, kezemben ott volt a telefon, és a bokrok alatt, kikúsztam a sétaútra. A labradoros pasi tekintetében minden benne volt. Gyorsan megnyugtattam, hogy nem vagyok bolond, és elmondtam mi történt eddig. Őt is érdekelni kezdte a sztori és közösen a kutyájával együtt, visszakúsztunk a fák közé. A kutya mutatta az utat. És ott, pont ahol én is kerestem addig, egyszer csak megláttam. A tetem hűlt helyét. Csak egy vonszolásnyomot az avarban. Mondtam a pasinak, hogy az a friss teóriám, hogy akárkié is volt a tetem, miután Spy és elmentünk, visszajött, és biztonságba helyezte.
A pasi még megpróbált észérvekkel meggyőzni, hogy biztos nem volt ott semmi, mert nem érezni a bomlás szagát.
– Még jó, hogy nem. Egészen friss volt. – replikáztam.
Ezután, még furcsábban nézett rám, én pedig jobbnak láttam, ha visszamegyek a kocsihoz, és tartom magam az eredetei tervemhez. A következő pont Kezelő hívása volt. Az ilyen telefonokon ő már nem lepődik meg, és megnyugtatott, hogy veszettség ellen oltva van Spy, – mondtam, hogy ezt pontosan tudom, és már rásegített St. Hubertus is 😀 – de egy kis féreghajtó azért jól jöhet. Majd hazafelé ugorjak be hozzá.
Végül a Vadász következett. Sosem gondoltam volna korábban, hogy csak Ő fog megérteni. 😀
Sietve összefoglaltam a mi és hol történt pontosan. Aztán elkezdett kérdezni.
– Hogy nézett ki a tetem? Miből gondolod, hogy róka volt.
– A farokból. Az volt olyan rókás. De persze egy keverék kutya sem kizárható. Azonban mégis rókára tippelek. Főként a mérete és a jellegzetes farok miatt. A gerincoszlop egyben volt még, a bordakosár is érintetlen volt. A fejet nem láttam, csak a farok, és a teljes vázrendszer volt meg. Tisztára pucolva, de azért még volt hús a bordákon és a gerinc mentén. A büdös terrierje is azon cuppogott, mikor lebukott. Se szag, se vér, se belsőségek. Bőrt sem láttam. Szerinted mi történt?
-Abból ahol történt, arra következtetek, hogy bármi is volt, elütötte egy autó, és vagy egy arany sakál, vagy egy másik róka levonszolta az útról.
-Én ezt értem, de az, hogy nem volt meg a tetem, mikor visszamentem, azt jelenti, hogy bárkié is volt a vacsora, visszament érte.
-Szerintem megzavartátok. Az egy elég háborítatlan terület, te pedig meglehetősen zajos vagy, ha Spy-t hívod, aki persze rád sem hederít.
-Igen, de érted azt, hogy valami végig lesett ránk az erdőben? Valami ragadozó. Ez azért meglehetősen félelmetes. Egy kis kutya, meg egy védtelen nő, meg egy ragadozó az erdőben. Lehet, hogy egy sakál állt lesben. Ez azért nem a legjobb kombináció.
-Na ne röhögtess. Egy kiskutya, meg egy védtelen nő. Ti ketten. Whiskey fia, meg Te. Ti vagytok a félelmetesek. Vagy azt már elfelejtetted amikor megfutamítottatok egy vaddisznó kondát. Csak ti ketten. A kiskutya meg a védtelen nő. Hófehérke?
Hófehérkéék…
-Jó hát volt ilyen is. / De ez már egy másik, eddig el nem mesélt történet./
Megnyugodva ültem vissza az autóba, és elugrottunk Gazdihoz. Mint kiderült csak Ő értette meg a négy pasi közül egészen pontosan azt, hogy mi történt. 🙂 Végre valaki.
Meghallgatott, hümmögött, bólogatott, és megnyugtatásképpen befogott minket egy kis kerti munkára.
-Nyugi. Itt senki nem fog megtámadni minket málnaültetés közben, mert be van kerítve a birtok.
A földesúr…
-Na gyere, és told ide azt a talicska trágyát. 😀
Egy kis trágya…
Lehet, hogy mégsem értett meg egészen pontosan? 😀 Pasik!
Kommentek