Spyke nagy tavaszi eü. szűrésén újra a frászt hozta ránk Kezelő, a jó doktor. Pár éve már hallható volt némi szívzörej a kutyánál, de eddig a szív UH-on jók voltak az eredményei. Idén azonban a tavaszi giga csomagban volt hasi UH is, és láthatóan egy picit nagyobb volt Spyke, mája és lépe. Komor fellegek gyülekeztek Kezelő homloka felett. Be kellett rendezkednie arra, hogy egy darabig most hetente találkozunk, beszélünk, amíg ki nem derítjük, hogyan tovább. Sokat elárul a konzultációink gyakoriságáról az, hogy a kedvencek menüpont alatt, a telefonomban első Gazdi, második Kezelő. 😀
A doktor nem bíz semmit a véletlenre és hónaljtól bokáig letolta nyírógéppel a kutyát, hogy kedvére nézelődhessen odabent.
Látszott ugyan némi billentyű probléma, és a visszaáramló vér miatt tágultak ki egy picit pl. a májba vezető erek is, azonban pont azon a vékonyka határon billegett a dolog, hogy nem volt egyértelmű, meg kell -e kezdeni az élethosszig tartó gyógyszeres kezelést. Az, hogy kell-e, szükséges-e már gyógyszerezni a kutyát, olyan vizsgálatokkal állapítható meg, mint pl. EKG és vérnyomás mérés. Itt azonban, az evidence – based medicine módszerek alapján orvosló Kezelő – tehát nem homeopátiás doki- csúnya ellenállásba ütközött, hiszen ehhez Spy-nak is volt némi köze. Az én kutyámon még soha nem sikerült vérnyomást mérnie, vagy értékelhető EKG-t készítenie, hiszen úgy rázza a vizsgálóasztalt, hogy teljesen mindegy hány folyóméter papírt használnak fel, az EKG-nál, nem lesz egyetlen értelmezhető szakasz sem rajta. Ilyen hullámoknál, ha ezt pl. a Richter skálán látná valaki, azonnal evakuálná a teljes lakosságot Japánból.
Szóval, vérnyomást mérni és EKG-t készíteni esélytelen. Maradt hát a bódítás, és a szív UH. Két alkalommal is vizsgálta, a másodiknál már konzultált egy doktornővel is Kezelő, de csak kórusban hümmögtek mindketten, miközben a kissé bódult állapotban lévő Spy, továbbra is vígan rázta az asztalt, és nehezítette a látottak, vagy nem látottak értékelését. Márpedig bizonytalan vizsgálatra, én semmit le nem tolok a kutya torkán. Két okból sem. Először is gyógyszert beadni Spy-nak, nagyjából a mission impossible kategória. Ha ezt felszorzom évi 365 nappal, akkor rövidesen én is egészen biztosan valamilyen szerre fogok szorulni, és egyenlőre nincs elképzelésem, honnan szerezzek majd be kis tasakos metamfetamint. Másodszor pedig, ismerve a gyógyszerek hatásait, mellékhatásait, valóban gondos mérlegelésre szorul az előnyök mellett is, hogy elkezdjük-e a kezelést. Kezelő hetekig hezitált, hiszen én minden egyes alkalommal kifejtettem az aggályaim, és nem jutottunk túl azon, hogy kell vagy sem a gyógyszerezés. Mivel kitűnő szakember, és nem utolsó sorban nem egy felfuvalkodott ki ha én nem típus, kitalálta, hogy irány az Állatorvosi Egyetem, hiszen ott érzékenyebb a műszer, és hátha látnak még valamit, amit esetleg Ő nem látott a nagy szürke zavarban.
Nyár elején be is jelentkeztünk a vizsgálatra. Természetesen éhgyomorra mentünk mindannyian. Spy azért mert, hátha be kell bódítani a kutyát, mi pedig egyszerűen csak nem tudtunk enni Gazdival. A férjem, aki nagyon jól ismer, még azelőtt, hogy a kapun betettük volna a lábunkat, figyelmeztetett.
– Ha lehet, ma ne mondd el, mivel foglalkozol. Ne befolyásold semmilyen irányba az orvost, és ígérd meg, hogy bármi is lesz az eredmény, elfogadod.
– Jó. Megígérem.
– Nyugi! Nem lesz semmi baja! Jó kis stramm kutya.
Ezek után, felgyorsultak az események. Pillanatokon belül a vizsgálóban voltunk.
– Mielőtt belekezd doktor Úr… – kezdtem, és Gazdi szemöldöke rögtön a homlokáig ugrott- csak szeretném jelezni, hogy mi jöttünk Pécsről. Ha minden igaz, írt Önnek a Kezelőorvosunk.
– Igen! Emlékszem. Átnéztem az anyagot, és azt hiszem nem fogjuk bódítani Spyke-t.
Fogalmam sincs van -e különbség aközött, hogy bódításban vagy a nélkül rázza-e az asztalt a kutya. Az EKG itt is olyan hosszú volt, hogy körbe lehetne vele tekerni kétszer a földet, mire egy rövid minimálisan értelmezhető szakaszhoz jutottunk. Addigra a Grimm testvérek a kanyarban sem voltak hozzám képest, hiszen megállás nélkül meséltem Spy-nak, beígérve minden általa ismert és kedvelt szórakozást, kutya pajtást. Spyke-nak végre kicsit megnyugodott a légzése, és mintha egy hajszálnyit kevésbé rázta volna az asztalt. Vagy elfáradt, vagy használt a mese. Sosem derül ki, de végre nyugodtan nézelődhetett odabent a doki.
– Csak nyugodtan folytassa! Nagyon jól mesél és kitűnő programokat ígért Spyke-nak. – mondta nevetve a doki.
A vizsgálat végén, még a kiértékelés folyt, – szerencsére csupa jó hírt kaptunk- és én az orvossal beszélgettem, Spy meredten nézte a bejárati ajtót, hogy mikor indulunk már. Szóltam is Gazdinak, hogy mindent intézek, nyugodtan menjenek ki egerészni, had lazítson kicsit Spyke.
– Figyelj Spy, megyünk és keresünk egeret! – ígérte Gazdi.
– Egeret? Tényleg, hiszen terrier! Biztosan megtalálja. Akkor viszont maradjanak még. Nyugodtan körülnézhetnek idebent is. – szólalt meg a doki.
– Hát, jó tett helyébe jót várjon doktor Úr! Spyke mindjárt kideríti, mi a helyzet egér ügyben.
És a teljes asszisztencia, valamint a doki figyelmét élvezve, Spy nekilátott a munkának. Az addig rettegő kiskutya átváltozott. Farok fel, fülek beélesítve, orr a padlón, és a predátor minden sarokba, minden zugba benéz. Keres.
– Esküszöm, ha talál valamit, én sikítok!- mondta az asszisztensnő, aki félig már a vizsgálóasztalon ült.
Szerencsére csak a vérvételi veszélyes hulladék doboznál időzött egy kicsit, egyébként tiszta volt a terep. Később az udvaron folytatódott a munka, de ott sem volt egér. 🙂
A látogatás végén a doki megnyugtatott. Valóban van egy minimális visszaáramlás, de sem étrendbeli, sem pedig gyógyszeres kezelést nem kell elkezdeni, túlterhelni nem szabad, és nyáron nagyon kell figyelni rá. Ezután, évente kontrollra kell vinnünk majd Spy-t, hogy lássuk változik-e valami, vagy itt megállt-e a folyamat, ami egyébként a korral járó, gyakori elváltozás kistestű kutyáknál.
Fizettem, és arra gondoltam, hogy jövőre biztosan kiszámlázom nekik Spy munkadíját. 😀
Itthon még volt egy köröm. A teljes dokumentációt megmutattam Kezelőnek. Átnézte és azt mondta.
– Azt hittem kap gyógyszert.
– Akkor? Mi legyen? – kérdeztem.
– Nem is tudom! Most egy, egy. Döntsön egy szakmai fórum. – és nagy lendülettel, a teljes anyagot becsomagolta, majd kiküldte Németországba, hogy egy kardiológiai konferencián értékeljék az anyagot és hozzanak döntést a doktorok, mert szerinte ez érdekes eset! 🙂
Itt tartunk most. Spyke élénk, bár a nyár eléggé megviseli, de óvóm, hűtöm.
A konzultáció eredményére még várunk, de gondolom nem fogják felülbírálni az Egyetem doktorát. Addig is éljük a megszokott mindennapjainkat, csak én figyelek Spy-ra minden eddiginél fokozottabban. Mit mondjak. Van, hogy nem élvezi. 😀 Főleg ha látom, hogy fárad, pedig ő még rohangálna, ásna, keresgélne, mert neki mindig nagyon sok a munkája.
Ha van tanulság, az mindenképpen az, hogy évente érdemes egy teljes szűrőprogramot csinálni minden kutyusnál. Sok minden kiderülhet, de ha időben elkapjuk a betegségeket, észleljük a változásokat, jól karbantartható a legtöbb folyamat. Akár gyógyszerrel is. 🙂
