Fotóblog. Itt, a blogok között, most először jön egy olyan bejegyzés, amiben inkább a képek dominálnak majd. Mindenkit megnyugtatok, ezúttal, nem a saját fotóimból. Azokról ugyanis gyakran lemaradnak dolgok. Egy láb, néha egy fülcsücsök, vagy esetleg egy komplett őz család. 😀 / Bár ez inkább Evelin műfaja./ Ezért, Sári Gazdi képeit használom most. 🙂 Azt, hogy kommentáljam is a képeket, természetesen úgy sem bírom megállni. 😀
Ezúttal, egy téli és egy nyári fürdőzés történetét mesélik el a fotók. Meg persze még sok mindent. Leginkább talán azt, hogy milyen apró csodák vannak tőlünk karnyújtásnyira. Csak nyitott szemmel és egy jó fényképezőgéppel kel járni. És, három kutyával. 😀
TÉL
Jó pár közös sétánk volt már. Mindig lenyűgöznek a lányok. Vértestvérek. Pici koruk óta elválaszthatatlanok. Így élnek ők most is, együtt, egy családban. Igen ám, de két kutya, bizony kétemberes feladat. / Néha egy is, főleg ha terrier a drága./ Ezért, ők mindig négyesben sétálnak. Mi pedig, ha éppen az erdei tó felé visz az utunk, boldogan csatlakozunk hozzájuk.
Na, erre azért térjünk ki egy kicsit. Spyke, úgy az első 5 másodpercben boldog, aztán kezdetét veszi a “kínzás”. Két farkas veszi körül, és tökéletesen megkomponált mozgással, szinkronban, szinte becserkészik a kis PRT-t. Spyke, pedig minden alkalommal utálja, hogy most bizony, ő a nyuszi. Én, szép csendben figyelem a hármast, aztán ha kitáncolták magukat, megindul a mi kis különítményünk, be az erdőbe. Annyira más jellem a két lány. Sári, ahogy elindulunk, azonnal az élre áll. Gazdijával vezetik a túrát, mi pedig Rozi Gazdival és a kutyáinkkal megyünk utánuk. Erőltetett menetben. 🙂 Előfordul, hogy Spyke nem akar jönni, szinte csak kullog utánunk. Sosem értettem mi a baja. Aztán, egyszer amikor váratlanul visszafordultam, ezt láttam. Rozi suttyomban piszkálta a kis terriert, és mikor Sárika közbelépett, Spy így nézett rám, hogy csináljak már végre valamit.
Megint kínoznak… A képen nem az elkövető, hanem a békebíró látható. 🙂 Sárival…
Nyugi. Intézem is. 🙂 Ilyenkor, előreküldjük a farkasokat, és lám, lám helyreáll a világ rendje.
Az előőrs…
Egy gyors behívás…
A zubogónál…
Februárban, épphogy csak kivilágosodott, mi már indultunk is, be az erdőbe, hogy felfedezzük az akkor éppen, hogy éledező természetet.
A mestermű…
Jenga…
Hajnali fények…
Amíg, mi Gazdik élveztük a téli napot, a kutyák úgy döntöttek, vizeznek egy picit, a patakban. A földön, még mindenhol ott volt az előző éjjelről megmaradt dér, de ez nem tántorította el a három vízmániást. Ami közös bennük, hogy imádnak gallyakkal játszani, lehetőleg vízben. 😀 A lányok, csak úgy beugranak hűsölni, Spyke-t noszogatni kéne, de ő nem megy céltalanul. 🙂
Menj be Spyke!
Neki még szüksége van egy kis motivációra. Azaz, egy fadarabra. Még szerencse, hogy van miből válogatni.
Kicsi a rakás…
A kiválasztás megtörtént…
Irány a víz…
Mondom, mindez februárban…
Útonállók…
Lesből támadnak…
A győztes…
Aztán, már csak egy meredek hegyoldalba kell felkapaszkodnunk, és utána lenézhetünk a városra.
Felfelé, és már az egyik farkasnál is bot van… Rozinál.
Ikrek…
Feladvány! Párosítsd a megfelelő Gazdihoz, a megfelelő kutyát. 😀
A dombtetőn már gyönyörűen süt a nap.
A hármak…
A csúcson…
Itt favágók dolgoztak, akiket feltétlenül ellenőrizni kell.
Nyomozás közben…
Segítséggel…
Itt elpiszmogtunk egy darabig, még minden farakás alá bekukkantottak, próbáltunk néhány csoportképet készíteni, – ezúttal kevesebb sikerrel- volt egy hölgy, aki már unta a dolgot, és nemes egyszerűséggel arrébb vonult. Tücsközni, bogarazni. 😀
Mi ez?
Okosék még helyben maradnak..
Aztán elindultunk lefelé, vissza a civilizációba. Élen a vezér párossal. Sári Gazdi végleg kipontozódott.
Lefelé…
NYÁR
A menetrend már ismerős. Amint találkozunk, jöhet egy kis nyuszizás, és irány az erdő. A farkasok, ezúttal lesből támadtak.
Rajtra készen…
Mindhárom kutya agyoniskolázott. 🙂 A farkasok ráadásul még szófogadóak is. 😀
A lányok…
De elég egy picinyke terrier közéjük, és már is úrrá lesz rajtuk a Carpe Diem életérzés. A szabályok átíródnak. A rendbontó, pedig mindent megtesz, hogy a lányok jól érezzék magukat.
Első szabály. A farkasok nem mennek a tóba.
Tóba lépni TILOS!
Spy szerint, egy nyári napon nem lehet kibírni, még eljutunk a patakig. Mivel nálunk nincs ilyen szabály, hogy melyik víz is a pancsolásra kijelölt, irány a tó! A legsárosabb, legmocsarasabb részen. Nyomában két farkassal. Mellettem két hüledező Gazdival. Mire észbe kaptak, már csak ennyit láttunk.
Három be, három ki…
De hol vannak a kutyák?
Meglepettségük csak akkor lett nagyobb, mikor kiderült, hogy az bizony nem csak víz. 😀 Van ott sár is bőven. Elvégre a szabályok azért vannak, hogy felrúgjuk őket. 😀 Nem?
Nyugi, lesz itt még vizividámpark. Ahhoz, hogy Spyke napja tökéletes legyen, kell szereznünk egy botot. De gyorsan! Amint az megvan, indulhat a buli.
Vízre szállás indul. Én vagyok az animátor.
PRT gyorsúszásban…
Ekkor azonban kiderül valami “sötét” titok. Sárika tud úszni, de Rozi csak addig megy be a vízbe, amíg leér a lába. 🙂 Sebaj! Így csak Sárit kell leúszni. 😀
Vigyázat, támadás!
Előnyben…
A két farkas azonban ravasz. Együttműködnek. Még Spyke-t Sári üldözi a vízben, Rozi útonáll a parton.
Összehangoltan dolgoznak…
Mindenhol farkas. Kint is, bent is.
Ez, akkor is az enyém!
Csak az enyém!
Mondom!
Megyek, biztonságba helyezem.
Én azonban úgy döntök, mehet még egy kör. Elveszem az egyetlen valamit is érő botot, és újból vízre bocsájtom a terriert. 🙂
Új kör..
Ekkor, teljesen új oldaláról ismerem meg Spy-t. Nem elég, hogy úszik, szájában egy bottal, de mindeközben még képes morogni is. 😀 Őstehetség a srác.
Végül jöhet egy kis formagyakorlat. Rozi kedvéért a sekély részen.
Iszapfürdőzés…
Aztán, mindenki a saját kis privát területén pihenget. Hárman, háromfelé. Ki éberebben, ki fáradtabban. 🙂
Egy…
Kettő…
Három…
Az első megálló után, irány újból az erdő. Lenyűgözőek a fények.
Nyári reggel…
Még több fény…
És még több…
Családi fotó…
Szépség…
Gyönyörűség…
A pataknál…
A hídnál…
De még nem állunk meg itt. Vár ránk a dombtető előtt, a forrás. Mondom, hogy farkasok. 😀
Farkasok…
És, hogy lehet-e mindezt még felülmúlni? Nos igen. Arra készülünk. Már régóta. Eddig azonban kibabrált velünk az időjárás. A tervezett, nagytavas, strandolós napunkon, olyan viharos szél volt, hogy maximum kitesurf-re taníthattuk volna a kutyákat. 😀 Három kutyával, egy autóval, újra nekivágunk és megyünk, nemsokára. Talán, rábírjuk Rozit is az úszásra. Kiderül. Én ígérem, megírom. 🙂
Addig is, szeretettel üdvözöl mindenkit, a farkasokkal táncoló.
Farkasokkal táncoló…
Spy boy…
Kommentek