Spyke, mini kora óta autózik velem.
Variációk alvásra…
Szép fülű picikém…
Elringatva…
Hozzászokott. Szereti. Kicsit olyan érzés neki, mintha ringatná az autó, álmában. 🙂 Dolgozni is elviszem, ősztől-tavaszig. Pontosan 20 fokig. Utána nem!
Aznap is békésen szuszogott mellettem, – amit kimondottan szeretek – szóval, éppen hazafelé tartottunk azon a bizonyos délutánon, amikor a városba érve, félreállított egy rendőr. A fékezéskor, Spy felült, és figyelte mi, vagy ki merészeli megzavarni délutáni szendergését.
Én, lehúztam az ablakot, a rendőr benézett, és elkérte a papírjaim. Spy, eközben megállás nélkül ugatta. Nem bírja, ha valaki hozzám szól, vagy benéz az autóba. 😀 /Erről mindjárt eszembe is jut, hogy milyen kínos volt az is, amikor egyik télen elakadtunk a nagy hóban, és a segítségünkre siető – egyébként az autót toló- embereket ugatta, és morogta bentről a meleg kocsiból végig, amíg azok kint melóztak, a lábközépig érő hóban. 😀 Gazdi, mindig mondja is ilyenkor, hogy micsoda “madárlelkű” kiskutyánk van. Erre a sztenderd válaszom, hogy: Igen, dögkeselyű!
De vissza a rendőrhöz.
– Látom jól szól az autóriasztója. -mondja nekem.
– Igen. Nem bírja, ha idegenek szólnak hozzám. Valódi őrző-védő. 🙂
– Az jó. Egyébként ismerős. Nekem is van kutyám. – szól a rendőr.
– Spy! Gyerünk hátra, hopp! -és a kutya kelletlenül bár, de már megy is hátra. Továbbra is nagyterpeszben áll, és ugrásra készen figyeli az eseményeket.
Elmosolyodom magamban, látom, jól meg fogjuk érteni egymást a törvény emberével, mert van humora és nem utolsó sorban, kutyája. Talán, még a szőke nős műsorom sem kell elővenni, elég ha hozom a szokásos formám, vagyis simán lyukat beszélek a hasába. Akkor hát, legyen ez a terv. 😀
– Szóval a papírok. Már mutatom is. – csicsergek tovább. Előkotrom a tárcám, és mindent odaadok.
– Rendben Hölgyem, de a forgalmit még szeretném megnézni.
– Á! Igen. Keresem. Tudja, pont tegnap pakoltam át a téli táskámat, ez itt már a tavaszi – és csak úgy mondom, új- , szóval biztosan benne van, mert emlékszem, hogy a kezemben volt pakoláskor, de ez hatalmas táska, és még csak egy napja, hogy beleköltöztem, szóval mindjárt meglesz, de még keresem. – mondom ezt úgy, hogy közben levegőt sem veszek.
– Csak nyugodtan.
Spy közben végig szemmel tart minket hátulról, de már lelefeküt, hiszen érzékeli, hogy itt és most, bizony kulturált módon folyik az ellenőrzés.
Törzshely…
/ Láttunk már rosszabbat is. 🙂 / Én, mivel a zsebekben nem találom a forgalmit, rögtön neki is állok kipakolni a táskát. A következő dolgok kerülnek elő. Mivel kutyás emberről van szó, szerintem nincs szükség kommentárra. Szóval, az anyósülésre halmozom a holmimat. Diadalmasan és látványosan a telefonommal kezdem, hogy lám-lám, én tuti nem telefonáltam. Aztán a kupac egyre nő. Kakis zacsi. Világítós nyakörv. / estére/ Hám. / városba, hogy ne repüljek után magassarkúban a parkokban, mikor éppen bio break van./ Elemlámpa. / Basszus, még télről, mikor hamar sötétedett./ Sensitiv, nedves popsitörlő. Kézfertőtlenítő. Labda. Egy zacskó kis halacskás rágcsa. / A kisöregnek./
Spyke a halas zacsi zörgésre, belép a középkonzolra, és szimatol.
– Nyugi! Mindjárt adom!
Kedvenc rágcsa…
– Nyugodt vagyok Hölgyem. -hangzik kintről.
– Ööööööööö! Bocsánat a kutyának mondtam. 🙂 – és folytatom a pakolást. Közben hátranyújtok egy halas rágcsát. Azért egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy mekkora poén lenne, ha a rendőrt is megkínálnám, de inkább túrok a táskában tovább. Közben azon gondolkozom, hol a viharban lehet a forgalmim. Robot üzemmódban halad a pakolás. Steril műanyag fecskendő kerül elő.
– Elnézést, Hölgyem! Az mi?!!!!
Két méretben is van nálam. 🙂
Meghűl bennem a vér. Már látom is magam hassal az aszfalton, hátrabilincselt kézzel, miközben drogkereső kutyák szaglásszák körbe a kocsit, Spy-t meg egy menhelyen, mindkettőnket pedig a Híradóban, ha ezt most nem sikerül megértetnem vele. Vajon megint keveset aludtam, vagy túl sok filmet nézek?
– Nincs hozzá tű, és meg tudom magyarázni. – mosolygok bátran.
– Reméltem is. Hallgatom!
– Szóval, a kutyám allergiás a darázs vagy méh csípésre – a faj még nem derült ki pontosan – ezért, ha nyáron megcsípi valami, mindig van nálam egy steril fecskendő, meg Calcimusk, amit felszívok, és gyorsan megitatom vele, amíg elérek az első állatorvosig, hogy vénás szteroidot kapjon, mielőtt úgy bedurran a feje, hogy bár terrierről van szó a végén, mégis inkább külsőre egy buldogra emlékeztet. – mire befejezem a monológom, már a kezemben is van egy ampulla Calcimusk.
-Tudja, ezt itatom vele, vészhelyzet esetén. Egyébként nem vagyok az a szájfeszegetős, meg gyógyszert torkon lenyomós típus, de vannak bizonyos helyzetek, amikor szép szóval, vagy gyengéd módszerekkel nem megy. Félre ne értse, végképp nem a homeopátiára gondolok, a gyengéd gyógymóddal kapcsolatban, mert arról aztán külön megvan a véleményem. Gyakorlatilag egy kalap alá veszem az ufókkal, asztrológiával, jósnőkkel, és egyéb szemfényvesztésekkel. 😀
– Rendben, értem. De láthatnám végre a forgalmit?
– Hát! Itt nincs, akkor talán folytassuk hátul. Ott van a laptop táskám, biztosan abba tettem.
Hátra ballagunk, és nekiállok pakolni. Látom, hogy a pasi jól szórakozik, de amint kinyitom a csomagtartót, sóhajt egyet. Csak nem kezdi elveszíteni a türelmét? Bele kell húznom, de a hátsó rakomány sem kevés, hiszen van ott még néhány nagyobb fizikai akadály, ami mögött a laptoptáska lapult. Ezek, sorrendben a következők: egy pár gumicsizma, esernyő, néhány doboz betegtájékoztató, céges reklámanyagok, Spy teljes strandfelszerelése – úgy mint, törölközők, aqua toy, polár pléd- a teljes váltóruha csomagom, esőkabát, vadász mellény, itató tál, kutya elsősegély csomag, stb.
Végre! Célegyenesben vagyunk. Megvan a laptop táska, benne a forgalmi. Briliáns. 🙂 Látom, hogy a rendőr elégedett, miután ellenőrizte, visszaadja, és így szól:
– Rendben Hölgyem. Tudja, hogy miért állítottuk meg?
– Hát? Őszintén? Fogalmam sincs! Legutóbb, mikor megállítottak Barcs közelében, menekülteket kerestek a kocsimban, – megjegyzem, teljesen feleslegesen és sikertelenül- de az már régen volt. Szóval nincs tippem. Esetleg nem sikerült a rendőrlámpa? Mert ha mégis emiatt, akkor csak jelzem, hogy van egy orvos, – történetesen kutyás- barátom, aki ledolgozta közmunkában a bírságot, de ott még volt valami kocsiban telefonálás is. Ez, mondjuk éppen most a mi szempontunkból mellékvágány, de ha akarja később még visszatérhetünk rá. Szóval, röviden nem tudom. – nyögöm ki egy szuszra.
A rendőr rám néz.
– Az Ön szavaival élve, hölgyem, sikerült a rendőrlámpa. De kérem, ellenőriztesse a fényszóróit. A bal első nem világít!
– Hát azt végképp nem értem, hogy lehet. Minden indulásnál rávilágítok a garázsajtóra – mondom, csak mert valami ilyesmi rémlik, hogy volt a Kresz könyvemben. De ne aggódjon, már megyek is és intézem. 🙂
– Rendben Hölgyem. Jó utat! – és elsétál, vissza a kocsijukhoz, amíg vacakolok a bepakolással, még hallom, hogy valami ilyesmit dörmög.
– Egy élmény volt! 😀
Még jó. Ha netán mégis negatív élmény, nos azzal nyugtattam magam, hogy arra ott vannak a rendőrségi pszichológusok. 😀
Kommentek