Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Szóval, ott ültünk az autóban Gazdival, amiben már gyakorlatilag négy napja berendezkedtünk a túlélésre, éjszakázásra,- a fejemben egyre hangosabban dübörög a zene- és úgy másfél órányira lehettünk Pécstől, amikor kiderült, hogy valóban Spyke van a kiskertben. Először Petrát láttam el mindenféle hasznos anyai tanáccsal, úgy mint “El ne engedd!” “Vidd haza magatokhoz, vagy ne is,… Tovább »

Kedd. Valamikor délidőben. A szokásos Facebook csekkolás, Hófehérkén, az igencsak szívemhez / kezemhez/ nőtt telefonon, akinek e történetben még szerepe lesz. Ismerős strandol, ismerős főz, ismerős kisgyereke járni tanul, eltűnt kutya. De cuki, egy terrier. Várjunk csak! De hiszen….! Á, biztosan nem ittam, meg a déli kávémat. Felhajtom, mint utóbb kiderül, a déli második eszpresszót…. Tovább »

ELSŐ NAP… Ez a kedd is csak egy átlagos nyári napnak indult. Tikkasztó hőség, esetleg néhol záporok. Emlékszem, ezt jósolták. Minden a szokásos hétköznap reggeli tempóban zajlik, azzal a kivétellel, hogy nem én, hanem Gazdi viszi sétálni Spy-t, majd át a szüleimhez, napközizni.  Szépen haladok a munkámmal, még van egy fél kettes időpontom, de utána… Tovább »

Néha, mindenkinek szüksége van egy kis időre. Egyedül. Olyan időre, amit csak magában tölt el, a gondolatait rendezgetve, vagy éppen terveket szövögetve, esetleg lazán ejtőzve valahol egy réten. Most, hogy felgyülemlett bennem rengeteg hétköznapi nyűg, úgy gondoltam kiszabadulok egy pléddel, némi gyümölccsel, egy jó könyvvel – persze szigorúan Spyke-val, hiszen ő elengedhetetlen része a terápiának… Tovább »