Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Mindennél jobban…

Spyke, már pici kora óta őrző-védő üzemmódban működik. A mi kis falkánk közelébe, csak az általa felállított, igen szigorú nemzetbiztonsági átvilágítás után kerülhet valaki. Nincs kivétel a szabály alól. Sokan buktak már el ezen. Például minden kutya, aki egy napnál hosszabb időt szándékozott velünk tölteni. Gazdástól vagy a nélkül. 😀

Még csak 10-12 hetes lehetett, -alig pár kilós csöppség, akit ölben cipeltem le és fel a lépcsőn, hogy ne terheljük túl a kis ízületeit-, amikor a szemközti házban, véletlenül nyitva maradt a kapu, és amint kiléptem az utcára – szigorúan betartva a frissen olvasott kutyás könyvek minden szabályát, és elsőként léptem ki a házból, / csillagos ötös/ – szembe találtam magam egy, teli torokból ugató német juhásszal, aki bőszen védte a területét. Addig legalábbis azt hitte, a mi járdánk is az ő területe. 🙂 Ekkor történt meg először, hogy a tökmag a testével védett. Nagy terpeszben, kihúzva magát, beállt a közém és a német juhász közé. Morgott egy kicsit, felborzolta a szőrét, és rendkívül félelmetesnek mutatta magát. Nem bírtam ki nevetés nélkül. A pár kilós, tejfogas, bepisilős megvédett. Nem tudom, miért és hogyan működött, de a német juhász haza futott. A törpe önbizalma pedig, napról napra nőtt. 

Félelmetes, ugye?

Félelmetes, ugye?

Pár évvel később, éppen hármasban futottunk a tó körül, amikor feltűnt egy kan kutya. Szerintem aranyos volt, és látszott rajta, hogy szívesen csatlakozna hozzánk. Próbáltam oda hívni magunkhoz. Tisztes távolból követett minket. Egészen addig, amíg a falkánkban  legelöl futó, – naná, hogy a kis terrier-  meg nem elégelte a dolgot, és hátra nem ment hozzá. Csak a testbeszédével, rögtön lekapcsolta rólunk. A kutya még próbálkozott párszor, de a jóságos Spyke, -mivel nemhiába terrierből van, így elég kitartó-  még háromszor elzavarta. Aztán, biztos ami biztos alapon, hátul futott tovább, hogy biztosan nekem se jusson eszembe barátkozni, és egyébként is, senki ne kerüljön a közelünkbe. 🙂 Ő majd intéz mindent. Négyszer annyit futott mint mi, mert hol elöl, hol hátul kellett védenie a falkát. 🙂

Itt, éppen elöl...

Itt, éppen elöl…

Legutóbb pedig Gazdit védte. A műtéte után, a szüleim házába mentünk, hogy ne kelljen megmásznunk azt a rengeteg lépcsőt otthon. A földszinti szobában aludt Gazdi. Spy, pedig egész nap, őrizte. Gyakorlatilag rajta, mellette feküdt. Érezte, hogy Gazdi most elesett, védtelen. Ki sem mozdult a szobából, nem ment ki se inni, se enni, se pisilni addig, amíg én meg nem érkeztem, hogy leváltsam, és én üljek Gazdi mellett. Egy hétköznap történt, hogy a szüleim és én is elmentünk otthonról, magára hagyva Gazdit és az őrzőjét. A szüleim értek haza először. Apukám bement hozzájuk, hogy megnézze mi van Gazdival, amikor Spy félálomból felugrott és jól megugatta. Gyakorlatilag nem engedte, hogy átlépje a küszöböt. A saját küszöbét. 🙂  Aztán Anyukám próbálkozott, de ő sem került birtokon belülre. Nem használt még a megvesztegetés sem, pedig bedobott mindent. Párizsit, csirkét stb. Az a kutya, aki gyakorlatilag betegre eszi magát náluk, most semmit sem kért. Végül hazaértem én is. Bementem a szobába leváltottam az őrséget, és Spy kikocogott a szüleimhez. Csóvált nekik, játszott velük,kiment a kertbe egy kicsit, ivott, mindent felfalt, és újra elfoglalta az őrhelyét. 

Azóta már itthon vagyunk. Gazdi is erősebb már. A gyógyítás, őrködés azonban még nem lazult. Spy szerint még nincs teljesen jól, még nem a régi. Vigyázni kell rá. Ő pedig biztosan tudja. 🙂

Még vigyázok Gazdira...

Még vigyázok Gazdira…

Sokan aggódtak, főleg az elején, hogy nőként, egyedül, megyek a kutyával mindenhová. Erdőbe, rétre. Anyukám, a mai napig félt, a mi lesz ha… – és itt sorolhatnám a vészforgatókönyveit, van belőle jó pár 😀 . Ezek mindig, minden beszélgetésünk alkalmával elhangzanak. Sokan nem tudják, tapasztalták meg még, milyen az, ha egy kutya vigyáz rájuk. Spyke, az életénél is jobban szeret és vigyáz rám, ránk. Ő ezt tudja adni. Én pedig biztonságban érzem magam mellette, legyünk akár csak kettesben, sötétben, erdőben, réten, vadak közt. / Gazdi itt köhintett, mondván, azért ne essek túlzásba, mert az erdőben este, még ha hármasban vagyunk is,  besz@ri vagyok. / Jó ez igaz. De Spyke- val akkor sem félek, sehol. Nagyobb biztonságban vagyok, mint néha az emberek közt. De ez már egy másik mese….

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!