Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

A dilemma, hogy legyen-e Spyke-nak télen kabátja, úgy fél éves korában kezdődött. Az volt az első tele. Igazi, jeges, havas, fagyos tél volt. Miután, már csak a szemem látszott ki a sétáltatásoknál, és úgy éreztem magam az erdőben egy-egy séta közben, mintha Nepálban élnénk, és a Himalájára járnék reggelente kutyát sétáltatni, elhatároztam, hogy nem hagyom… Tovább »

Nem igazán tudom, kinek, miért és hogyan élesedik ki egy-egy érzékszerve. Nem vagyok sérült, így nem egyfajta kényszer miatt alakult ez így. De az én orrom, gyermekkorom óta másabb mint a többieké. Nem, nem a külsőre gondolok. Ránézésre teljesen átlagos. Mégis elvarázsol, hogy mások számára érezhetetlen dolgokat is érzek. Tudom, ez így furcsa elsőre, de… Tovább »

Nagyon fontosnak tartom, hogy mindenhez, ami csak eszünkbe jut, szocializáljuk a kutyánkat. Így, simán elkerülhetők az olyan kínos esetek, amikor például megugat egy sérült embert. Igyekeztem én is. Megtettem minden tőlem telhetőt. Úgy látszik, ez nem sikerült maradéktalanul. Az, hogy egy erdei út mellett álló, szemetesben hagyott, nyitott esernyőt, amit éppen tépáz a szél, megugat,… Tovább »

 Ugorjunk egy kicsit vissza az időben! Oda, amikor még csak ketten voltunk. Mielőtt még kutyánk lett. Helyesebben, amikor még csak szó volt róla, úgy 8 évvel ezelőtt. Egészen pontosan, oda, ahol én még azt gondoltam, hogy ez egy elvi síkon folytatott diskurzus. Tét nélkül. 🙂 Én: – Ha jön, le kell fektetnünk néhány alapszabályt.  Gazdi:… Tovább »

 Ez jár a fejemben, folyamatosan a kutyatámadás óta. Ha megpróbálok esténként elaludni, még mindig, mozifilm szerűen újra és újra leperegnek előttem a történtek. Vívódom, újra gondolom, hogy mit kellett volna máshogy tennem. Lassan megnyugszom, főleg, hogy jobban van Spyke, de mégis azt  gondoltam, ha kiírom magamból, úgy könnyebb lesz túlesni az egészen. A történetet sokan… Tovább »