Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Ki nevel a végén?

A mai történetem  a szeretetről, aggódásról, összecsiszolódásról, gondoskodásról, változásról és a kutyás létről szól.  Emlékszem az első időszakra, a nem akarok kutyát, nem akarok felkelni hozzá, nem akarok pisit takarítani, vigyük vissza időszakra. Mert igen, volt néhány nagyon komoly mélypontom az elején. Ébren feküdtem, éjszaka az ágyban. Pontosabban az ágykereten. Mert a kezem mindig hozzá… Tovább »

Az én ajándékom…

Karácsony előtt jártunk. Valami készült. Gazdi, akkor már egy hete, elvette tőlem a garázsnyitót. Állítólag takarított, pakolt, rendezkedett. Mondjuk, néha láttam, hogy a kuka mellé kerül ki ez-az. Leginkább az én cuccaim. 😀 Ha valamit nem használok egy ideje, szerinte akkor logikus, hogy már nem is kell. Világos. De, hogy a szalmakalapom miért került a… Tovább »

Kanapétól a sintértelepig… / 3. rész, Mezőtúr/

Sokat gondolkodtam azon, ha befogadott kutyám lenne, vajon mik foglalkoztatnának leginkább. Talán az, hogy mi volt vele, hol és hogyan élt azelőtt. Ezért úgy gondoltam, hogy ezt az írást Csiperke Gazdijának ajánlom. Azért, hogy még egy puzzle a helyére kerüljön, az Ő közös történetükben. Hónapok óta tervezem és halogatom, hogy megírom ezt a bejegyzést. Mindig… Tovább »

Válási árva…

Mi lesz a kutyával a válás után? Sok megoldást látok. Sok rossz megoldást. Az egyik legelkeserítőbb, amikor egyik fél sem tart rá igényt, és menhelyre, utcára, sintértelepre kerül. A hétvégi láthatás, sem jó módszer. Meggyőződésem, hogy a veszekedés,- a harc a kutyáért- sem vezet semmi jóra. Az, amikor mindkét fél nagyon akarja. Mert az, valójában… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!