Előre elnézést kérek a férfi olvasóktól. A bejegyzés csakis Gazdiról, és egy ismerős – kutyás – férfiről szól. Ha valaki mégis magára ismer, az csak a véletlen műve lehet. 😀
Nálunk rendet tartani, és mindenki napjaiba rendszert csempészni az én dolgom. Gazdival sok mindenben hasonlítunk, de a különbözőségünk egyik kiváló példája az önmagunkról való gondoskodás képessége. Így utólag, pár év távlatából inkább azt hiszem, hogy bár alapvetően Ő is simán képes rá, mégis tetteti magát.
De miről is van szó? Vannak olyan időszakok – 2-3 napok- az életünkben amikor én elutazom, és rá marad Spyke. A sétáltatás, játék a kutyával simán megy, de az etetés, és Gazdinak az evés kevésbé.
Ilyenkor, indulás előtt lázas készülődésbe fogok. Sütök, főzők, felírok, címkézek, beszervezem anyukámat. Aztán csak reménykedem, hogy mire hazaérek mindenki életben lesz. 🙂 Beszélgettünk erről egy kutyás ismerősünkkel, és rájöttem, nem elszigetelt a jelenség. Náluk például, ugyanúgy jól ment a sétáltatás, csak ott a férj, nemes egyszerűséggel két napig nem adott enni a kutyának, mert elfelejtette. Hiszen az nem az ő dolga volt soha. Nyomorult kutya, még életében annyira nem örült senkinek, mint a feleségnek, mikor hazaért. Azt hiszem ilyen előzmények mellett érthető az aggodalmam. 😀
Szóval, a legutóbbi 2-3 napos eltűnésemkor is mindent megszerveztem. Gondoltam semmi probléma nem lehet. A hűtőben, sütőben otthagytam Gazdinak a napi 3 alkalomra elegendő főételt, Spyke szekrényében kaja feltöltve, orvosok telefonszámai felírva. Vitaminok, gyógyszerek kikészítve.
Naponta többször hívtam Gazdit, hogy megnyugodjak, minden rendben. Ilyenkor, egy inkvizítor alaposságával szerzem meg a számomra szükséges infókat. Először Gazdit faggatom, hogy nála minden rendben-e, majd Spy kerül terítékre és felteszem a szokásos kérdéseket, úgy mint evett-e, ha igen mit, mikor és milyen volt a kutya széklete, vizelete nem piros-e, van-e kedve játszani, kivel találkoztak, a réten volt-e rajta világítós mellény, nyakörv stb. Arra is rájöttem, hogy célszerű este kikérdezni, hiszen így csak egyszer kell ezen átesnie naponta. Többet, valószínűleg nem tolerálna. Általában leráz napközben, hogy éppen nem ér rá, mert vezet vagy beszélget kutyásokkal vagy valami más ügyes kifogással. Jó-jó tudok ám olvasni a sorok között. 😀
Szóval, egy ilyen három napos történet után, éppen hazafelé tartok az autópályán, amikor szokásomtól eltérően délután telefonáltam. Békésen beszélgetünk, és mindenről szépen be is számol Gazdi. Gyanús volt ez a közlékenység, főleg fényes nappal. Miután 15 perce lógtunk a telefonon, feltettem a kérdést, hogy mit csinál most Spyke.
Hát, azt nem tudja, mert éppen vár rá. A szemem kiguvadt, szemöldököm a homlokom közepéig ugrott.
– Hogy érted azt, hogy várod?
-Úgy, hogy megszökött.
-Mégis mikor?
-Már úgy fél órája.
-És mi békésen beszélgetünk, amíg nincs meg a kutya?
-Te mondtad, hogy ilyenkor várjak a kocsinál. Tőled szokott meglépni, nem tőlem. / Naná, hogy tőlem , mert én sétáltatom nagyrészt. – a szerző megjegyzése, amit a további viták elkerülése végett visszanyelt/
– Oké, maradj ott. Sietek. Közben még szólok pár embernek. Légyszi hívj, ha előkerül.
Közben a sebességmérő mutatója észrevétlenül a 150-160-as tartományba csúszik. Rohanok, ahogy tudok. Végig magamban, vagy hangosan szörnyülködök, hogy ezt nem hiszem el. Rekord sebességgel érek a városba. Közben, csörög a telefon, hogy megjött a kutya, földig érő nyelvvel. Valami vad után ment el. Gazdi, meg ahelyett, hogy ott várta volna, visszament a kocsihoz. Spy pedig megtette a teljes, 40 perces kört, egyedül.
Mindegy, a lényeg, hogy megvan. Szerintem azt is elmondtam, hogy visszajön, ha vad után ment, de hívni kell és ott kell várni egy darabig. Ez nálam két perc. 🙂
Miközben a vérnyomásom ismét normális tartományba kerül, robogok haza, át a városon. Útközben, még elküldök egy két autóst a francba. Oké. Mindjárt otthon vagyok. Tényleg le kell higgadnom. Úgyhogy, azt mantrázom magamnak, hogy még sincs semmi baj, mert nem a sürgősségire kellett mennem, meg itthon van mindenki és ép, egészséges stb.
Éppen vacsora idő van. Felszerelkeztem még induláskor egy csomó egészséges és friss étellel, mert ilyenkor gyorsan összedobok mindig valamit. Mosolyogva belépek, és a következő látvány fogad.
Megkapom?
Arcomra fagy a mosoly. Kitágul a pupillám, a vérnyomásom ismét az egekben. Spy , eközben úgy áll ott mint aki tudja, hogy ezt ma nem biztos, hogy megeheti. Kezdődik is az újabb párbeszéd, immár a süketek párbeszéde.
-Ez mégis micsoda?
-Szerinted mi?
-Látom, hogy mi, de hogy került ide?
-Ja, az tényleg jó volt. Kár, hogy nem láttad! Képzeld megtanítottam Spyke-t, hogy a zacskót felhozza a szájában.
-Remek, akkor ez egy újabb olyan trükk, amit biztosan nem kell használjon a következő száz évben.
Sárkánygyík üzemmódba kapcsolok, és folytatom.
-De nem ehet ilyet. Tudod, hogy emberi fogyasztásra is alkalmatlan! Ha látnád, mit darálnak bele, tuti életedben nem ennél ilyet. A kutyának sem adnám oda! És, most komolyan beszélek. Ez nem csak olyan szólás-mondás volt. Szerinted ezután, hogy várhatom el tőle, hogy egészségesen, és kiegyensúlyozottan egyen, olyat ami neki jó, ha Te ezzel eteted? Most már értem miért olyan rohadtul válogatós!
Szerintem frankó…
– Most mi bajod? Ki húzott fel? Hazajössz, még be sem lépsz és már balhézol? Különben is, nem te mondod mindig, hogy a ” Kutyák szőrös gyerekek”?
-De én mondom és Csányi Vilmos! Miért? És, hogy jön ez most ide?
-Mert láttam egy csomó gyereket, ott ahol vettem, és ezt ették. Van még kérdés?
Nem volt. Csendes őrült üzemmódban pakoltam a mosogatógépbe a három napi edényeket, meg dobáltam ki a cuccaimat a bőröndből, amikor megérkezett a kegyelemdöfés.
– Nézd, hogy eszi!
Veszel máskor is?
– Szerintem, ebbe simán bele tudod tenni a gyógyszerét is legközelebb. Ha meg mész, majd te se kérj hozzá öntetet!
Ááááááááááááááááááááááááááááááá………………..
De Gazdi még folytatta:
-Mi lesz a vacsi?
Eközben én már egy profi séfet megszégyenítő gyorsasággal aprítottam a zöldségeket. Ez általában megnyugtat, de most nem segített.
-Rakott brokkolis, karfiolos, kelbimbós, túrós, tojásos, sajtos tál.
– Remek. Ezek szerint, ma még nem szenvedtem eleget!
Kommentek