Aznap este, a negyedik sétán történt.
Éppen hogy megálltunk,- a harmadik esti sétából haza jövet- amikor lefékezett a házunk előtt a barátnőm, és kiszólt a kocsiból, hogy ők még elmennének egy körre, nincs-e kedvünk csatlakozni. Nekem már nem volt, de Spy-t ilyenkor semmivel sem lehet vissza tartani, főleg, hogy ha haverral bandázhat, alkonyatban. Akkor hát, egyik autóból ki, a másikba be, és már indulhatunk is. Ja, hogy sötétedik? Hibbantékat semmi sem tarthatja vissza. Emlékszem, még mondtam is, hogy minden jutiból kifogytam már, – még szép, hiszen három sétán már voltunk- és vegyük rövidre a kört, mert nincs nálam elem lámpa, telefon, hálózsák, ásó, elsősegély készlet,víz,gáz spray,stb.
Megállunk a parkolóban, a kutyák úgy ugranak ki, mintha éppen most keltek volna fel. Végig megyünk az erdőben, a szokásos ösvényen, és elérünk arra a tisztásra, ahol vissza kellene fordulni, de ők még bandáznak, botoznak, vizeznek, rohangálnak.
Vizezünk, botozunk..
Néha oda szaladnak hozzám, hátha van nálam még valami, és látszik, hogy éhesek már. / Aznap még nem ettek./
Úgy döntünk, hogy ha már ennyire tele vannak energiával, irány a titkos ösvény – naná, hogy arra a madár sem jár- és egy hosszabb úton menjünk majd vissza. Had fárasszák egymást, és magukat.
A két kutya, egyszer csak felemeli az orrát, és úgy tűnnek el az erdőben, mintha puskából lőtték volna ki őket. Felcsendül a kórus. Felváltva ordítozzuk a nevüket, némi fenyegetést, kérlelést, kedveskedést, bármit bedobva, csak jöjjenek már. Semmi. Egyik sem jön. Végül, a félősebb – naná, hogy nem Spyke- előkerül. Véres fejjel. Azonnal pánikba esem. Rohanok, a sötétben, hegynek fel, ordítok, ahogy kifér a torkomon. A kutya haver a nyomomban, aztán átveszi a vezetést és mutatja az utat. Látom, hogy ott fehérlik Spy a sötétben, megcsillan a szeme is. Tiszta Cujo.
Amit akkor láttam, remélem soha többé nem fogom újra látni. Ha ilyen film megy egy természetfilmes csatornán, simán elkapcsolok. Itt nem volt ilyen opció. Csak meg akartam találni Spy-t. Békésen üldögélt, egy kicsi őz tetem felett. A tetemből már csak a felső rész volt meg, nyitott szemekkel. Hátra hőköltem. Azt hittem rosszul látok. Időközben, a haverja is csatlakozott hozzá, és a legnagyobb egyetértésben vacsoráztak. Spy szájából, egy szőrös, inas cucc lógott ki. Hát, én biztosan nem megyek közelebb, de ők pedig maguktól nem hagyják ott a lakomát. Nincs más megoldás, fogok egy husángot, és azzal piszkálom őket arrébb. Mint a hiénák, még lecsípnek egy darabot az őzből, és futnak a barátnőm felé, aki egyfolytában hívja őket. Spy próbál kicselezni, hogy még vissza menjen. Iszonyatosan megfenyegetem. Látszik rajta, hogy nem érti, miért nem dobom a botot és játszunk, ahelyett, hogy őt piszkálnám, vagy ha nem akarok játszani, miért nem engedem vissza?
Add ide a botot!
Hulla fehéren érek vissza. Elmondom mit láttam. Rögtön rosszul lesz a barátnőm is. Roham tempóban megyünk a parkolóba. A kútnál,még isznak egy kis vizet. Kicsit le is mossuk őket. 🙂 Útközben, megbeszéljük, hogy orvost hívunk, hogy kiderüljön mi bajuk lehet ebből. Hazaérünk. Rögtön hívom az ügyeletes orvost. /Kezelő persze nyaral, csak másnap ér haza. 🙁 / A doki azt mondja, hogy vigyem be egy kis gyomor mosásra. Egyébként, csak a vírusok miatt kell aggódnom. Figyeljem, és ha rosszul van, hívjam. Remek. A kutya megfigyelés alatt van. Vígan vacsorázik, – úgy tűnik kevés volt az őz- majd békésen alszik.
Jó éjszakát!
Én, persze le nem hunyom a szemem, mert azonnal őzfejeket látok. Valahogy eltelik az este.
Másnap reggel, elsőként Kezelőt hívom. Elmondom mi történt. Megnyugtatom, hogy nem, nem ettek belsőséget, lévén, hogy az már nem volt. Aztán, az alábbi szórakoztató diskurzussal zártuk le a sztorit.
– Jó lenne tudni, -már csak a herpesz vírusok miatt is- hogy mikori volt a tetem.- lamentál Kezelő.
– Mi van? Nem egy hypermarket, hűtőpultjában találtuk, csomagolva, szavatossági idővel ellátva!!!! Az erdőben volt. Honnan tudjam? Kérsz mintát?
– Büdös volt?
-Nem. Frissnek látszott.
– Jó, akkor szerintem, nincs baja. Ha meg kell, majd kezeljük herpesz vírus ellen. Hol volt? Mert mi arra nem megyünk sétálni?
Elmondom neki. De valami még nyugtalanít, így hát rákérdezek.
– Mi öl őzet az erdőben? Vaddisznó? Róka?
-Biztosan nem. Vadász lehetett.
-Erre nem vadásznak. Biztosan tudom. / Ugye milyen jó, hogy van vadász kapcsolatunk./
-Akkor máshol volt, és valami oda cipelte.
– Mi lehetett?
-Nem tudom.
Azóta, én már igen. Egy újabb esti sétán, nyilván, hogy a saját bőrünkön tapasztalva megtudtam. Kivel mással, mint a barátnőmmel és a két kutyával.
Folytatjuk….
Kommentek