Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Az út a kanapétól a sintértelepig, nem volt sima, egyszerű, vagy egyenes. Arról már írtam, hogy az önkéntesség sem csak úgy, magától jön az ember életébe. Valami történt, ami nyitottá, elfogadóvá és támogatóvá tett. Megérkezett az életembe egy kiskutya. Úgy kezdődött, mint bármi más. Leültem a laptopom elé, és minden témára rákerestem – lévén, tapasztalatlan,… Tovább »

Igen csak az!  Mert az “A” terv,  múlt héten csúnyán megbukott. Minden évben, nagy zarándoklatra indulunk. Ausztriába, egy futós szentélybe, ahol mindhárman kimozoghatjuk magunkat. Itt, Gazdi félmaratonozik,  mi pedig Spyke-val kutyás futáson veszünk részt. Idén is beneveztünk. Csakhogy, az élet néha változtatásra kényszerít. Tavaly, Spy és én, meg rajtunk kívül jó pár pár gazda-kutya páros,… Tovább »

Eltelt pár nap, és az őrült négyes, ismét esti sétához készülődött.  Autó lefékez, ablak lehúz: – Van kedvetek sétálni? -Persze. 🙂 -Hova menjünk? -Nem tudom, mindegy. Csak a svédasztal felé ne! / Értsd, őztetem./ Miért? -Tartalékon van a kocsi, nem tudunk messze menni. -O.K. Legyen a körsétány. Hamarosan, fel is érünk a hegy legmagasabb pontján… Tovább »

Aznap este, a negyedik sétán történt. Éppen hogy megálltunk,- a harmadik esti sétából haza jövet- amikor lefékezett a házunk előtt a barátnőm, és kiszólt a kocsiból, hogy ők még elmennének egy körre, nincs-e kedvünk csatlakozni. Nekem már nem volt, de Spy-t ilyenkor semmivel sem lehet vissza tartani, főleg, hogy ha haverral bandázhat, alkonyatban.  Akkor hát,… Tovább »

Szerintem, valamennyien jól ismerjük azokat az embereket, akikkel, ha belépnek valahová, megtelik egy szoba. Ez még nem is gond, ha szellemesek, műveltek, sziporkáznak. Mégis, idén nyáron, amikor kint üldögéltem  a kertben, kezemben egy jó könyvvel és némi jeges teával, no meg  a napágy alatt a békésen szunyókáló testőrömmel,  Spyke-val, volt, hogy úgy éreztem, olyan valóság… Tovább »