Nem vicc, Spyke, valóban akkor született. 2007. 07.04.-én. Ja, hogy a névnapja meg Szeptember. 11.-én van. Jó, belátom, ez tényleg kicsit furcsa. Angyali, ördög. Egy terrorier. Ma lett, éppen 7 éves. Szerencsésnek érzem magam, mert baba kora óta ismerem. Szerencsés vagyok, többek között azért is, mert ebből a 7 esztendőből, mindössze néhány napot töltöttünk külön. Azokon a napokon, persze állandóan a telefonon lógtam, és “kín vallattam” anyukámat, hogy minden rendben van-e vele. 😀
Szóval, 2007. 07.04.-én megszületett a mi kiskutyánk. Nem emlékszem arra a nyárra, valószínűleg fogalmam sem volt, hogy világra jött egy kis élet, aki, az én életemet fogja gyökeresen megváltoztatni. Talán, nyaraltunk valahol, és biztosan élveztük a szabadságot, ami később, kicsit megváltozott miatta, de nem sírom vissza. 😀 Rengeteg mindent kaptam tőle, és nagyon sokat fejlődtem mellette. De, nézzük csak sorban:
Felelősséget vállaltam érte. Elfogadtam, hogy őróla mindig gondoskodnom kell majd. Néhány nap alatt vált a család szíve csücskévé. Még, anyukám szívét is gyorsan meglágyította, és hamar elérte nála, hogy bármikor mehessen hozzá, napközibe. 🙂
Az első napok otthon…
Megnyitott egy olyan világot számomra, ami addig rejtve volt. Olyan világot, ahol láttam gyengéket, árvákat, nincsteleneket, elesetteket. Megtanított segíteni, támogatni. Kevésbé önzővé, sokkal inkább jobb emberré tett. Érzékennyé. Érzővé.
A kép csak illusztráció… Forrás: Google képkereső
Új barátságok, ismeretségek születtek. Csupa olyan emberrel hozott össze, akikkel van közös témánk. Bár, nem mindig értünk egyet, de kutyás létünk összeköt minket. Arról nem is beszélve, hány kutya barátunk lett!
Baráti séták…
Megismertette velem a valódi szépségeket, értékeket, amiket pénz nélkül, bárki láthat, ha fog egy pórázt, és kimegy a kutyájával a természetbe. Máig, ez a napom egyik legjobb része, Gazdival és vele délutáni sétálni, amikor csak lehet!
Együtt, a mi világunkban…
Megtanított arra, hogy bármi is történik, Ő mindig ott van nekem. Ha beteg vagyok vigyáz rám, el nem mozdul mellőlem, még sétálni sem akar kimenni, a Gazdival sem. Amikor haza érek, úgy örül nekem, mintha már 3 éve elmentem volna, pedig lehet, hogy éppen csak a szemetet vittem le.
Itt, éppen a szatyor tartalmának örül…
Mindig vigyáz rám, akkor is ha nincs otthon a Gazdi. Mellette nem félek. Esténként, ha zuhanyzom, odafekszik a kád elé, és őriz. Ha sétálunk, tudom, hogy figyel, jól vagyok-e, és mindig visszajön, ha nekem nehezebb átmásznom egy vízmosáson, vagy bozóton. Addig ő őrködik, hogy nekem ne essen bajom. Ha közösen futunk, hármasban, elöl és hátul is portyázik, hogy így védje a falkáját. 😀
Jövök már, mit bénázol megint?
Állandóan megnevetett. Amikor mérges vagyok, hogy megint büdös, sáros, kakis, véres stb. akkor is pillanatok alatt elszáll a düh, és átveszi helyét a nevetés. Mindent amit csinál, viccesnek látunk. Ahogy úszik, fut, morog, alszik, iszik, ásít… Az egész lényéből süt a vidámság. 😀
Csak lazán, és sok humorral…
Úgy reagál az emberekre, mint én. Soha nem mondtam neki, hogy kit szeretek jobban, kit kevésbé, de pontosan tudja, kire fog ugatni, morogni, és ki az, akit levegőnek néz majd. Azt is tudja, kit szeretünk. Ha idegennel találkozunk, – például hajléktalanokkal az erdőben- akkor is simán leveszi, hogy jó vagy rossz alakok-e. Én is figyelem ilyenkor az ő jelzéseit. Soha nem téved.
Új ismerőseink… Átmentek a teszten. 🙂
Az izgága kis kölyökből, egy szempillantás alatt vált olyan kutyává, akit mindig is akartam. Könnyű vele az élet. Itthon is, utazáskor is. Megtanult a mi időbeosztásunk szerint élni, és olyan gyorsan simult bele a családunkba, hogy szinte már felesleges feltennem a kérdést a napköziben anyukámnak, hogy ma jó kutya volt -e.
Csendes pihenő…
Mivel, neki lételeme a mozgás, nem kérdés, hogy naponta több órát mozgunk-e közösen. Megtanított a futás szeretetére is. Mellette lefutottam, – életemben először- egy félmaratont, holott,a tornaórákon a rémálmom volt a futás. Idén is, vár ránk még egy közös kutyás futás, Augusztusban.
Mindig elöl fut…
Miatta lettem, végleg vegetáriánus. Korábban sem voltam nagy húsevő, de ez végleg megváltozott. Mintha valaki elfordított volna egy kulcsot bennem. Semmit nem tudok megenni, aminek arca van. Ha, egy állatokat szállító autó megy el mellettem, mindig összeszorul a szívem. Van úgy, hogy elsírom magam. A kis malackákat különösen kedvelem. 😀 Többek között, ezért sem szeretem a Szilvesztert!
Tényleg így néz ki egy szalonna?
Számtalan közös élményünk van. Ez a blog hivatott arra, hogy nagy részüket elmeséljem. Horgászunk, futunk, úszunk, kirándulunk, utazunk, élünk, szeretünk, vásárolunk, dolgozunk, sétálunk, alszunk, eszünk, nevetünk, olvasunk, filmezünk, ismerkedünk, segítünk, rétezünk, vadászunk, labdázunk, napozunk, botozunk, ásunk, kertészkedünk, takarítunk, Kezelőhöz járunk, így együtt. Hárman. Mert így kerek a mi világunk.
Kedves kis “virágszálam”..
Mint minden évben, idén is megkötjük, a mi kis külön alkunkat. Szülinapján, mindig grill csirkét kap. Amikor befalja, a fülébe súgom, hogy még legalább 15 grill csirkét szeretnék venni. Rám vigyorog, és megnyalja az orrom. 🙂 Áll az alku! 😀
Alku…
BOLDOG SZÜLINAPOT, KIS VACAK VADÁSZKÁM!
és mind a 4 tesódnak is. 🙂
Spyke! Te csak egy kiskutya vagy. De az én szótáramban: A KUTYA. És ha ezt még tovább gondolom, hogy mit jelentenek számomra a kutyák valójában, akkor arra jutok, hogy : Ők azok, akiket nem űztek ki a paradicsomból! 😀
Büdöskék…
Kommentek