Van az úgy, hogy azt érzem a kutyám, nemhogy egy főnyeremény, hanem egyenesen egy szent. Ehhez csak találkoznom kell Bongóval, és máris megnyugszom. És, hogy miért is?
Bongót és gazdiját a kutyaoviban ismertük meg. Naná, hogy álom páros voltak. Olyan, aierdale terrier – bár a nevéből nem gondolnánk, mégis meglepő módon- lány kutyus, aki mindig minden feladatot megoldott, bemutatott, egyszóval minta kutya volt. A csoport, és az iskola díszpintye. Gazdi, azonnal rá is uszított a párosra, hogy gyorsan ismerkedjünk össze velük, és tanuljunk tőlük amit csak lehet. Bemutatkoztunk, beszélgettünk, barátkoztunk. Azt vettük észre, hogy egyre több közös programunk van. Szép lassan kirajzolódott a közös történetük.
Bongó lány gazdija mindig is kutyás volt. Mikor elveszítette az előző kutyusát, elhatározta, hogy egy mokány kis terriert vesz maga mellé. A hely ahol lakik ideális. Szép kert, közel az erdő, biztonságos a kerítés. Elment hát a tenyésztőhöz, ahol airdale kölyköket kínáltak. Választásra már nem volt mód, mert csak egy csöppség maradt. Bongó. A tenyésztő tüsténkedett is, hogy rögvest megmutatja a kicsit, ám az sehol nem volt. Keresték, hívták, semmi. Kis váratva megérkezett a kölyök, szájában egy döglött patkánnyal. Amit, persze alig lehetett elvenni tőle. Gyönyörű kezdet. Mindez, azonban nem szegte kedvét a lánynak. Hazavitte Bongeszt. A kutya körülnézett, ismerkedett, majd neki állt a kertben ásni. Persze, hiszen terrier. A probléma csak az volt, hogy az előző kutyus sírját kezdte meg, egy sziklakert alatt. Újabb kövek segítségével – szinte malomkő méretekkel- azért ezt az akadályt is simán vették. Elkezdődött a suli, és a kutya szépen fejlődött. Közösen jártunk kutya futtatóra, és sétálni. Lány létére, egy cápa veszett el benne. Úgy játszott, játszik mindenkivel, hogy közben csattogtatja a fogait. Még hallgatni is kemény. Spy azonban bírja a gyűrődést, és klassz játszótársra lelt benne. Együtt fedeztük fel az erdőt. Szó szerint. Van egy olyan körünk, ahol vízesés, patak, források vannak.
A varázslatos erdei körünk…
És viszonylag kevés kiránduló, mert nehéz terep. Mivel egyidősek a kutyák, sok mindenen közösen mentünk keresztül. Érdekes volt látni, mennyire más személyiségek. Spyke óvatosabb, megfontoltabb. Bongó gondolkodás nélkül mozdul rá mindenre. Igazi kő agy, akit – lássuk be -nem az eszéért szeretünk. 🙂 Sétálgattunk, beszélgettünk, majd panaszkodtam egy kicsit, hogy bármilyen meleg van, Spyke nem megy bele a vízbe. Hát, azon az első közös sétán, bemutatta Bongó neki a dagonyázás művészetét. És láss csodát, a kutya minden patakba, pocsolyába belemászott. / Ez azóta csak rosszabb lett. Köszi, Bongesz!/
Már szeretem a vizet…
Teltek a hetek és egyre több időt voltunk együtt. Bongi gazdája egy hétvégén megkért, hogy vigyem el a kutyát egy körre, mert le kéne fárasztani, de neki fontos programja van. Oké. Bongesz kocsiba be, irány az erdő, az a túra úgyis, legalább másfél órás . És az iskola minta kutyája a szemem előtt változott át démonná. Az, hogy végig süket volt, nem lepett meg. A dagonyázás sem. Az sem, hogy kéjes élvezettel, és hatalmas egyetértésben feküdtek bele mindenbe. Néha egy kis nyúlbogyó is lecsúszott, mert a nélkül nem séta a séta. 🙂 Ami furcsa volt, hogy Bongó folyamatosan szaglászott, és egy kis domboldalon végleg eltűnt. Nyomában Spyke-val. Remek. Mindketten elvesztek, nincs térerőm, és lassan sötétedik. Ordítoztam, semmi. Sírdogáltam, semmi. Szentségeltem, semmi. Akkor éltem át először, milyen érzés az, hogy totálisan tehetetlen vagyok. Hiába lapult egy fél hentesbolt a zsebeimben, a kutyák máshol szórakoznak. Végül Spy visszajött. A térdéig lógott a nyelve, bűzlött valamitől és azonmód behasalt a patakba.
Megjöttem…
Pórázra vettem és vártunk. Pár perc múlva megérkezett Bongó is. Szájában egy őz lábával. Szőrös, ízületeknél zöld, bűzlő cucc volt, rajta a patával. Nagy nehezen elvettem tőle, – közben majd kifordult a gyomrom- és bevágtam egy árokba. Pórázra vettem őt is, és elindultunk a kocsihoz. Szépen bólogattak egymás mellett az iskolások. Megnyugodtam. Arra gondoltam, most már mindenki lenyugodott, nem kell pórázon sétálni, hiszen mozogni jöttünk. Amint levettem a pórázt, Bongó újra eltűnt. Spy nem ment vele. Újra ordítozás, várakozás, majd megjön Bongó az őzlábbal. Ha csak felé nyúltam, hörgött. Csattogtatni nem tudott, mert tele volt a szája. 🙂 Tudtam, hogy ezt már nem vehetem el. Így nem volt mit tenni, természetesen hazavittük a gazdijának. Had örüljön Ő is.
Ezen a ponton már éreztem, hogy Bongó csak a suliban minta kutya, és hálát adtam azért, hogy Spyke milyen jó fiú. Bongó következő húzása az volt, -amit a mai napig szívesen űz sportként-, hogy elkezdett macskákra vadászni. Aki a kertjébe jön halál fia. Ha olyan kedve van eszik is belőle! De bármilyen teremtményre igaz ez. Legyen az kígyó, pocok, madár…Ezt néha még megspékeli azzal az újabb remek tulajdonságával, hogy előszeretettel megy egy-egy hosszabb szökésre. Miután minden ismerős kutyás őt keresi, egyszer csak jön egy telefon, hogy a közeli hotelnél van, ahol is etetik a konyhások. Ma már mindig tudjuk, merre induljunk keresni. Van elektromos nyakörve,sétához. Simán lelép azzal is. Dobáltunk mellé kaviccsal teli palackot, láncot, de csak röhög rajta. Villanypásztor van a szökésbiztos kerítésen, de mindig megoldja, hogy kilógjon egy kicsit. A délelőttöt tuti nem otthon tölti. Mire délután hazaér a gazdija, addigra rendszerint ő is otthon van, szépen vár, a kerítésen kívül, és vigyorog, hogy milyen jó kutya, hát nem hazajött, és ráadásul időre. 🙂
És, hogy miért is jutott eszembe mindez? Mert a napokban, újra együtt bandáztak. Volt ismét fogcsattogtatás, terrieres verekedés, kergetőzés, no meg dagonyázás. Hogy is fest ez képekben? Valahogy így!
Térdig sárosan…
Haverok, buli…
Ki a rossz kutya?
Szerintem az ő történetét ismerve, mindenki újra gondolhatja, milyen is a rossz kutya. Bongó – szerencséjére- megtalálta a neki megfelelő gazdit, aki mindezt néha sírva, néha örökbe adással fenyegetőzve, néha belenyugodva a megváltoztathatatlanba, de mindenképpen hősiesen viseli. 🙂 Ha pedig azt hihetnénk, hogy 7 éves korukra lenyugodtak, nézzünk csak rá újra a képekre….
Kommentek