Még bevallani is szégyellem, de bizony gyakran megfordult a fejemben annak idején, hogy mennyire fogom szeretni Spyke-t, ha már nem kis kölyök, hanem felnőtt kutya lesz. Nem akartam, hogy felnőjön! Gyakran kérdezgettem Gazdit erről, de csak nevetett rajtam. Utólag, persze az egész felvetés szánalmas, de akkoriban ez tényleg foglalkoztatott. Mert hát történhetett bármi is korábban, azért minden nehézség ellenére a kis srác ellenállhatatlan volt. .-)
Plüss kutya…
A kölyök kor azonban nagyon gyorsan véget ért. Egyszer csak arra ébredtünk, hogy ott állt reggel, velünk szemben egy kis kamasz, akinek léc lábai voltak, kölyök feje és teste. Úgy nézett ki mint egy törpe ufo. Egyáltalán nem hasonlított a korábbi kiskutyára. Persze, hogy imádtam! Miért kellett ezen ennyit aggódni korábban?
Léc láb…
A legfőbb változás, – ami a léc lábain túl szemmel látható volt, és egyik napról a másikra okozott komoly lelki válságot otthon- a fülek állásának megváltozása volt. Hol az egyik, hol a másik tökéletes kis háromszög fülecskéje állt fel. Olyan más lett tőle a pofija. Gazdi azonnal pánikba esett. Ő nagyon szereti a tökéletes dolgokat. El sem tudta képzelni, mi lesz ha így marad. Mi több, így nem maradhat! Buzgón vigasztaltam, hogy biztosan csak időleges a probléma. Hogy szemléltessem is a dolgot, gyakran elkaptam a kutyát, és masszíroztam a felálló fülét, ami azonnal visszaváltott háromszögbe. Na, hát csak ennyi az egész, megy ez. 🙂 Gazdi megnyugodott. Néhány nap múlva csere, a korábban felálló fül lekonyult, a másik felállt. Gazdi folyamatosan szörnyülködött. Valami nem stimmel, ennek utána kell járni, ez nem normális. Ja, ha nem normális, akkor már hívom is Doktor 2-t. Úgy is meg akartam említeni, hogy büdös a szája. Nem a dokinak, a kutyának. 🙂 Miután ezen szörnyűségekkel, megzavartam a rendelést, – lévén, vészhelyzet- Doktor 2. elmondta, hogy a fülei valószínűleg azért állnak fel, mert túl jó tápot kap, és megerősödtek a porcok. A szája, meg azért büdös, mert váltja a fogát. Végig gondoltam a dolgot, mi több ellenőriztem is. Badarság, tuti csak le akart rázni. 🙂 A táppal rögtön nem tudtam egyet érteni, mert szuper válogatós kölykünk, addigra összesen nem evett meg 1 zsákkal, de a fogait biztos ami biztos alapon, megnéztem. Kinyitottam a száját, és elhűltem. Olyan volt Spy mint egy vén fószer, akinek minden foga kihullott, és éppen a pohárban úsztatja a protkóját. Alul egy darab foga nem volt! Csak a fogak helye, meg a csupasz ínye. Nem hittem a szememnek! Na, szerintem ez az igazi vészhelyzet! Miután már mindkettőnknek megvolt a maga keresztje, megosztottuk a munkát, Gazdi a fül, én pedig a fog felelős lettem. Gazdi ügybuzgósága nem ismert határokat. Számos plasztikai sebésszel konzultált, leveleket írt, telefonált, no meg házi praktikákkal próbálkozott. Kitalálta, hogy ragasszuk le a kutya fülét. Ragtapasszal, vagy rágóval. Naná, hogy nem engedtem. Járok én is gyantáztatni, biztosan nem szeretném ezt a fülemen érezni. Miután az A tervet megtorpedóztam előállt a B-vel. Jó, akkor műtsük meg, egy kis bemetszés az egész. Már kért is időpontot. Természetesen nem engedtem, sőt, ha jól emlékszem még építő javaslatot tettem arra is, hol ejtsen a sebész bemetszést, magán. Masszírozgassa csak Gazdi Spyke füleit szorgalmasan,és kész. Nem engedem, hogy bántsák a kölyköt. Nem elég, hogy már nem fér el az ölemben, mert kilóg a lóláb, de még a füle miatt is piszkáljuk. Persze, hogy azonnal anyatigris üzemmódba kapcsoltam.
Ilyen volt…
Ilyen lett…
Végül, néhány napi vívódás után, megbeszéltük Gazdival, hogy ha így marad, akkor sem bántjuk. Úgy fogjuk szeretni, ahogy van. És visszatekintve, bár tényleg nagyon helyes volt a kis háromszög fülekkel, – és ha lehetne, biztos azt szeretném, hogy olyan legyen- de sakálnak is nagyon szeretjük. Mi több, Gazdi nemrég azt mondta, hogy így már jobban is tetszik neki! Nála pedig ez hatalmas szó. Időnként még eljátszadozom azzal, hogy beállítom a füleit szabályosan, de úgy már tényleg furcsa. Mintha nem is a mi kutyánk lenne. Így szoktuk meg, és így tényleg nagyon jó arc. Nem járunk kiállításra, úgyhogy nem bánjuk. Persze, hogy senki nem ismeri fel, milyen kutya is ő, de ezt is megszoktuk már. / Korábban sem tudták./ Való igaz, hogy ásás közben poros lesz a lokátor, emiatt gyakran kell tisztogatni, de ez nem túl nagy áldozat. A másik hátránya, – amiért hendikeppel indul egy-egy verekedésben :-)- az, hogy, sérülékenyebb a füle. Eddigi bunyói után már kétszer kellett varrni, úgyhogy nem tökéletesek ezek a derelye fülek, kissé cakkosak, itt ott átsüt rajtuk a nap, de már csak ilyenek! Egyébként nagyon finom illatuk van, meg persze a legjobb plüssel vannak bevonva!
Barát füle…
De még ott volt az én feladatom is, amivel foglalkozni kellett, mert ugye a fogak, vitán felül sokkal fontosabbak!/ Ezért is az én feladatom. :-D. Ki másé lenne./ Tudtam, hogy fájdalmas lehet Spy-nak, amíg kibújnak a végleges fogai, és jó volna az ínyét is hűsíteni, ezért ráfeküdtem egy kicsit erre a projectre. Kismamákat megszégyenítő leleményességgel vetettem magam a feladatba. Hosszú órákat agyaltam, még végre körvonalazódott a kettő az egyben terv. Hatalmas halom rágókát vettem, kötelet, csontot, minden félét, majd a kötelet beáztattam vízbe, és a mélyhűtőben lefagyasztottam, hogy hűtse az ínyét rágás közben. Zseniális. Oda adtam, hogy kipróbálja. Elmélyülten dolgozott, kéjesen, csukott szemmel rágcsált. A tervem kiválóan működött, mi több, imádta. Yes!!!! Feladat kipipálva, így biztosan nem a bútorokat rágja majd. Ja, hogy egy valamiről megfeledkeztem menet közben? Hát igen, rágás után jön a pisi. Márpedig, ha nem voltunk elég gyorsak, ajtónyitáskor, akkor a lakásba. Pontosabban a szőnyeg mértani közepére. És, ugyan a kutya semmilyen bútort nem rágott meg a, a szőnyeget csúnyán elbuktuk. Jöhetett hát a felújítás, és a költözés! De ez már egy másik mese…
Kommentek