Nézzük a szerelem oldalát a dolognak. Adott egy kis törpe, aki minden szempontból ránk van utalva. Legyen bármilyen nehézség is aznap, ő biztosan kiköveteli a maga részét. Szigorú napirend szerint él, attól eltérni, nem igen lehet. Nagyon következetesen, mindig ugyanazokkal a jelzésekkel figyelmeztet, ha véletlenül csúszásban vagyunk. Vele együtt lenni, tényleg terrierterápia. A szó minden értelmében. Végtelenül örül nekünk akkor is, ha csak a kukát visszük le, és már jövünk is vissza. És, bár kan kutyus, mára azért elég bújós is lett. Na nem minden percben, de azért ennek is megvan az ideje. 🙂 Szóval szeretem a kis pasit.
Kedves kis “virágszálam”..
Van azonban valami, ami, soha nem változik köztünk. Mintha állóháborút vívnánk, ebben a kérdésben folyamatosan. Hol egyikünk, hol másikunk áll jobban, de ez a csata még mindig tart. Spyke, nem csak rossz evő, és válogatós kutya, de a gyógyszerezés tudományát is el kellett sajátítanunk mellette. Soha nem értette a Kezelő, hogy nekünk miért is van szükségünk három adagra mindenből. Pedig nagyon egyszerű. Varázslónak kell lenni ahhoz, hogy Spy torkán letoljak egy gyógyszert. A gél formátumokról és a szuszpenziókról nem is beszélve. Az igazi rémálom. Senkinek sem kívánom. De nézzük szépen, sorban, hogyan is vesz hülyére egy kerti törpe. 🙂
Az én törpém…
A történet 10 hetes koráig nyúlik vissza. Szóval, még egészen pici volt, amikor is Doktor 1 lenyomta az első féreghajtót a torkán. Ez benne igen mély nyomott hagyott, az autómban pedig egy hatalmas adag hányást, amibe azonnal bele is feküdt, út közben többször is. 🙂 Csikorgó gumikkal visszafordultam a rendelőbe. Spyke eközben boldogan nyalogatta a hányást, mert abban még voltak egészen jó kaja darabok. A visszapillantóból néztem ezt a kis jelenetet, és szentségeltem magamban folyamatosan. Vissza értünk hát a bölcs doktorhoz, aki újra lenyomta a torkán a pirulát, Spyke pedig – jó kutya módjára- reflexből rögtön hányt. Ezúttal a vizsgáló asztalra. 😀 A szám szélét harapdáltam eközben, nehogy elnevessem magam. Akkor még nem sejtettem, hogy később nem leszek ilyen vidám. Doktor 1., – aki nem rendelkezik egy szent türelmével- további két tablettával vágott ki minket. “Próbálkozzon a kedves Gazdi otthon.” Hát köszi. 🙂 Így kezdődött minden. Nekem pedig rá kellett jönnöm egyedül, hogyan lehet kicselezni a kölyköt. Haza érve, azonnal nekiugrottam a témának. Kérdeztem róla kutyásokat, írtam fórumkora, beszéltem orvosokkal, olvastam könyveket. De a pirulák, továbbra is kifogtak rajtam. Rengeteg tanácsot kaptam az évek során, arra vonatkozóan, hogy mi a tuti módszer. Próbálkoztam is lelkesen. Mindennel. Ha valaha is más kutyájára vágytam, az biztosan akkor volt, amikor a saját szememmel láttam olyan jó kutyákat, akik sorban ülnek reggel a gyógyszerért,- mint egy idősek otthonában- beveszik és lazán elrágcsálják. Mert bármi, ami a Gazdi kezéből érkezik tuti finomság. / Az már csak másodlagos, hogy egy gumipókot is képesek elfogyasztani. :-)/ Persze, hogy megevett ilyenkor a sárga irigység. Tényleg a legkényesebb kutyát pécéztük ki magunknak? Hát tényleg.
A nagy teszt időszak pedig azóta is megy tovább. Itthon, a valamibe belerakom dolog lehet csak az egyedül üdvös, mert a torkon letolom módszer után pár perccel, rutinosan kihány mindent. Direkt. Azonnal. 😀 Arról is listát tudok írni, mivel nem veszi be a pirulákat. Vegyük is sorba. Kockasajt. Utálja, a szagát sem bírja, önmagában sem eszi meg, inkább arrébb megy. / Nem tudom kire hasonlít?/ Felvágott, párizsi. Szereti, de nem alkalmas igazán a célra, mert kipotyog belőle a pirula, és ha az egyszer leesett, akkor az tuti ott is marad. Májkrém. Ez viszonylag jól működött egy darabig. Mára eljutottunk odáig, hogy nem eszik májkrémet. Sőt, ha kiveszem a hűtőből, menekül. Kivéve Gazdi zsemléjét, amikor hazahozza. 🙂 Általában, gyanakodva méreget, ha májkrémmel kínálom. Csak úgy fogadja el, -nagy ritkán- ha leguggolok hozzá, és ő megnézheti. Így biztosan a kezemből adom, és fix, hogy nem csempészek bele semmit, a konyhapultnál. 🙂 Csirkemáj, szív, egyéb hús darabok. Ezeket szereti, de túl sokáig rágja, és ahogy gyógyszerhez ér a foga, rögtön kiköpi. Hol csak a gyógyszert, hol az egészet. Tonhal konzerv. Nincs mindig itthon, de abban egyszer kétszer már lecsúszott. Ha hasmenés miatt kezeljük, eleve kizárt. Virsli. Körberágja, csak azt a darabot amiben a gyógyszer van, – de azt módszeresen- természetesen a tablettát elém köpi, a többi falatot pedig rágás nélkül megeszi. 😀 Mondjuk ki bátran, ez a kutya direkt szórakozik velem. Gazdi már neki sem áll, egy ennyire embert próbáló feladatnak. Tudja, hogy a kísérleteink csúfos kudarcra vannak ítélve.
Érthető hát, hogy sokszor bepróbálkozom a Kezelőnél. Kérem, – mi több, könyörgök neki- hogy az első napi adagot, ha lehet ott rögtön, a rendelőben, injekció formában adja be akármiből. Pl. : fájdalom csillapító, antibiotikum esetén. Hallani sem akar róla, ő nem szurkál feleslegesen. Én, meg oldjam meg. Így már nem kell magyaráznom azt sem, hogy egy-egy kúra előtt miért is tervezgetem éjszakánként,- miközben Spy elégedetten durmol- hogyan és mivel és mikor fogom beadni a piruláit. 🙂 Mit is kell vennem hozzá. Külön bevásárló lista létezik ilyen esetekre.
Mivel ez az állapot nem normális , bármi áron megoldás kell! Hiszen évente néhányszor ott a féreghajtó, ha pedig beteg, más gyógyszert is be kell tudni adni. Különösen a nagyobb darabokat utálom. Azok fognak ki rajtunk leginkább. Hiszen ha a a tablettát osztani kell, és több darabból áll össze az adag, az eleve kész rémálom. Ilyen kezdetek után könnyen elképzelhető, milyen egyszerű volt vele, amikor hónapokig kezelték a babesia után, netán valamiért antibiotikum kúrát kellett kapnia. Na, ezek azok a helyzetek, amikor minden cselre szükség van. Okosabbnak, türelmesebbnek kell lenni. Hogyan járjunk túl az eszén. Idővel kikísérleteztünk egy új módszert. Már nem a konyhapultnál adom neki a gyógyszert. Sőt ha osztani kell, vagy felbontani, elmegyünk otthonról. Felhívom Gazdit, még a séta alatt, hogy bonthat, darabolhat. Így mire hazaérünk minden olyan mint máskor. Nincsen semmi gyanús vagy szokatlan. Így nem hallja, ha roppan a tabletta. Ezek az alap fortélyok. Miután ezt már tudtuk, csak valami tuti vivőanyagra kellett találnunk. És ráleltem a grill csirkére, no és a baconre. A grill csirke bőrében, például simán be tudom adni a gél formátumot is. Ha kellően gyorsan tolom az orra alá a következő húsit, rágás nélkül megy le. Ugyanígy működik a bacon is. Áldassék a feltalálók neve. A bacont kicsire tépve beadok egy becsomagolt tablettát, és már lógatom is az orra alá a következő szeletet. Zseniális. Így működik!
Gyógyszer adagolás…
Utána gyorsan egy szelet “tiszta” bacon…
Az eddigi tapasztalatainkat, pedig ki kellett bővíteni, néhány újabb megfigyeléssel. Tehát, egészen addig remekül működik a módszer, amíg ezt nem a konyhapult közelében teszem. Hát persze, hogy az igazán veszélyes övezet. Ott bármi megtörténhet, bármivel próbálkozhatok. Ha nem lát, nem hall semmilyen gyógyszer jelenlétre utaló jelet, akkor is gyanús vagyok. Amikor onnan próbálok adni valamit, inkább elmegy, és – vagy elfordítja a fejét, ha a közelébe érek. Aztán, arra is rá kellett jönnöm, hogy nem mindegyik bacon alkalmas erre a nemes célra, van amit nem szeret. Na, azzal még semmit sem tudtam beadni, soha. Ez tényleg komoly? Lehet, hogy szívat engem ez a kutya? Naná. Bár, ez a két csodaszer eddig bevált, nem akarom elkiabálni, hogy megnyertük a háborút. Soha nem tudhatom, mikor fordít, újra. 🙂
De ezzel még nincs vége. Hiszen, amiről álmomban sem gondoltam volna, mégis később ellenséggé váltak a kullancs elleni cseppek voltak. Tudom, hogy most mindenki felhördül, hogy ez aztán végleg túlzás. De mit csináljak, ha ez sem megy simán. Én sem értem miért. Tényleg nem tudom, hogy a csomagolás zörög-e úgy mint a tablettáé, vagy mi más lehet az oka, de ez is vörös zónás dolog. Itt az ügymenet a következő. Először is, nálunk ez két emberes munka. Csepp kinyit. Kutya megadja magát. Valaki lábra állítja. A másikunk széthúzza a szőrét, és közben rácsepegtet. Szőr összezár. Kutya áll, és szemmel láthatóan szenved. Várunk egy kicsit. Otthagyjuk. Spyke azon mód lerázza magát. De, mivel nem szeret félmunkát végezni, biztos ami biztos alapon belehempereg a szőnyegbe. Vajon mennyi szívódik fel így? És mennyire lehet védett kullancs ellen a szőnyeg? Nem meglepő talán, hogy várom a Bravecto-t. De, hogy azt hogy fogom beadni, egyenlőre el sem tudom képzelni. Rágótabletta. Ő biztos nem fog kérőzni rajta. Főleg nem magától. Erre is kell valami terv, mert, ha máshogy nem megy, letolom a fülén. 😀
Végül is, van még valami, amit csakis miatta fejlesztettem tökélyre. Ez pedig, a legyek egy lépéssel mindig a kutya előtt technológiám. Hiába, jól jön az életben is, ez a gondolkodásmód. Köszi Spyke! Újabb terrierterápiás leckét kaptunk…
Kommentek