A híre megelőzte. Biztos észrevettétek, ha kutyás gazdik találkoznak, van egy örökzöld téma ami mindig szóba kerül, ez pedig az orvos. Alapjában véve elégedett voltam Doki 2-vel, és csak udvariasságból hallgattam végig, ahogy néhány kutyás mesélt az új fiúról. Sem a nevét, sem a számát nem tudtam, csak az utcát ahol rendel. Volt valaki, aki azonban testközelből élte át, mi az, ha már nem valami csip-csup baja van a kutyának, hanem tényleg kezelni kell, és felkereste az új fiút. Szuper latívúszókban mesélt róla. Ő is Doki 2- höz járt korábban, de elmondta, hogy nem elégedett vele, valami megváltozott. Mostanában iszonyúan leterhelt lett, építkezik, gyerekük lesz, és már nem öröm, hanem rutin neki a munka. Ráadásul tényleg nagy baj van náluk, és nem jön rá mi az. Szóval váltott. Régebben, reggelente gyakran találkoztunk ezzel a Gazdival meg a kutyával, aztán eltűntek. Csak hónapokkal később került elő, és akkor sem volt vele a kutya. Kiderült, hogy súlyos autoimmun beteg, és ha nincs az új fiú, aki elhatározta, hogy megmenti, már nem is élne. Olyan leletei voltak, hogy a vizsgáló laborból telefonáltak, hogy él-e még a kutya. Most rengeteg gyógyszert szed, kicsit megőszült, a kezelés elvitte a fürdőszoba felújítás árát, de ÉL!
Ekkor döntöttem el, hogy benézek a csoda dokihoz egy oltás erejéig. Spy-t addigra már tényleg csak különféle harci cselekkel lehetett bevinni Doki 2-höz. Nézzük meg mi lesz itt. Kis utcában, eldugott rendelő. A kutya boldogan rohan be az ajtón, nem fél. Nincs beteg, mehetünk is be. Bemutatkozom, és elmondom, milyen sok jót hallottam róla. Rám néz, és azt mondja: Biztos, nem rólam, hanem a kollégámról. Ő reggel rendel. Franc. Akkor most mi legyen. Na jó,a kutyát nem lehet kétszer beoltani, akkor adja be ő az oltást, én meg máskor felkeresem a másik dokit. Nem bírtam várni. Másnap, csak úgy kíváncsiságból, egyedül benéztem hozzá. Beteg nem volt, ráérősen beszélgettünk, elmondtam, hogy miket hallottam róla, Ő pedig olyan átéléssel mesélt arról, milyen érdekes volt az az eset, hogy észre sem vettem, de laza két órát voltam ott kutya nélkül. Engem meggyőzött, de reméltem, azért nem sűrűn fogunk találkozni vele.
Teltek a hetek és minden ment simán, mígnem egy reggel nagyon furcsa dolog történt. Készültem a reggeli sétára, hívom a kutyát nem jön elő. Kajával próbálom csalogatni, semmi. Bedobom az összes kutya haver nevét, hogy kivel játszunk ma, még mindig semmi. Bebújt a házikójába, és csak nézett.
Nem jövök ki…
Megsimogatom, és érzem, hogy tűzforró a teste. Valami szörnyű, jeges rémület futott végig rajtam. Nálunk, nincs erőszak, szóval hagyom a házikóban. Próbálok, nem pánikolni és akkor jöjjön a telefon. Persze, azonnal kiderült, hogy csak Doki 2 száma van meg az új fiúé nincs. Mindegy, hívom. Azt azért érezte, hogy ez nem a kenjem be beatadinnal eset, szóval vigyem be, és kap lázcsillapítót. Oké, mikor mehetünk? Hát, csak később, talán délután. Na itt szakadt meg végleg a kapcsolatunk, mert én addig tuti nem várok. Próbálom Spy-t kihúzni a házikóból, bemegy az ágy alá. Onnan is kivadászom, és robogok vele az új fiúhoz. Azonnal bejutunk, és mondom, hogy mi a baj. Spy egyre rosszabbul néz ki. Megemlítem, hogy az előző orvos lázcsillapítót javasolt. Felhördül, és elmagyarázza, hogy addig nem kap, míg ki nem deríti mi a baja. Vérvétel, mindenféle vizsgálat – szám szerint, és időben sem volt ennyi összesen az előző helyen- végül megy a laborba. Mert neki az is van. Nála nem fog napokig tartani, míg megjön egy eredmény. Spy infit kap, és végre lázcsillapítót. Az eredmény lesújtó. Babézia. Vigasztal, hogy az elején fogtuk meg, és szerinte minden rendben lesz. 3 imizolt kell kapnia. Savas injekció nagyon fog fájni neki. Mindjárt, jön, megnézi van-e még a hűtőben, mert már hónapok óta senki nem tud szállítani. Hiánycikk. Ott fekszik Spy az asztalon, látom, hogy nincs jól, és én minden szenthez fohászkodom, hogy megkaphassa a kezelést. Szerencsénkre az új fiú szeret tartalékolni, így nála még van. Ő maga is nagyon aggódik, hogy mi lesz, ha végleg kifogy a készlete, mert akkor sok kutya fog meghalni. Mindig tudja, hogyan kell biztatni egy gazdit. Szóval ez a hír is nagyon feldobott. Beadja a szurit. Spy visít, ez tényleg fájt neki. Megbeszéljük, hogy mi a kezelés menete, és hazaviszem. Persze, hogy szabadságon leszek végig.
Otthon felteszem az ágyra és mellé fekszem. Folynak a könnyeim. Igyekszem erős maradni, de tele a fejem, a mi van ha kérdésekkel. Végre alszik egy kicsit. Nagyon sokáig fekszünk egymás mellett. Próbálom minél közelebb húzni magamhoz, simogatom a selymes kis fejét, és azt a jó kis kutyaszagot memorizálom. Bárhová megyek a lakásban, mindig magammal viszem, hogy lássam, és ő is lásson. A nappaliban felteszem a kanapéra.
Én is látlak…
Tudom, hogy nincs most jól, de a fülébe súgom, hogy minden szülinapjára grill csirkét kap, de most meg kell gyógyulnia, én pedig mindig nagyon vigyázok majd rá. Később, az ismétlő injekciók beadása miatt, kitört otthon a háború. Ki is vigye el a kutyát, mert egyikünk sem akarja ezt a fájdalmas visítást hallani. Gazdi támogat, mondja, hogy menjünk ketten. Az ajtóban visszafordul. Ő ezt nem bírja. Az utcán is hallani kutya sikítását. Sírva viszem haza. Harmadszor is én nyertem meg a feladatot, akkor már egyedül. Tudom, hogy muszáj. Újra vérvétel, nézzük a májenzim szintet és még más értékeket. Csúnyák az eltérések. Szóval még hónapokig tartó kezelés vár ránk. Én rögtön azt érzem, hogy jó helyen vagyunk, itt a legkisebb dologra is figyelni fognak. Végül a hosszas gyógyszerezésnek meg lett az eredménye, lassan javult minden érték. Ilyen előzmények után, nagy szó, hogy Spy még bemegy a váróba. Magától. Ott persze remeg, és még a mai napig is, mindig rázkódik tőle az asztal egy-egy vizsgálatnál, de ő is tudja, hogy itt vigyáznak rá. Ekkor egyezünk meg az éves szűrésekben, abban, hogy biztosítást kötünk a kutyára – mert ez hónapokig tartó kezelés is sokba került- és abban is, hogy nála 3 hetente megy a spot on, mivel sokat úszik. Később, amint újdonságként megjelenik a piacon a Foresto, olyan nyakörvet kap Spy az élősködők ellen, de abból egy leszakadt, csörtetés közben, egy olyan vastagon lett vadkakis, hogy én dobtam ki, a harmadiktól ami kicsit tovább volt fenn pedig, bepirosodott a bőre. Maradt hát a spot on. Mostanában pedig a Bravecto-ra várunk. Elérkezett az ideje annak is, hogy az új fiú a nevet kapjon tőlem. Számomra Ő a nagybetűs KEZELŐ.
Kommentek