Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Vidám vasárnap…

Na, nem a tévében futó műsorra gondolok, arra ahol az Úr földi szószólója egy telemarketinges. 🙂 Inkább arra, hogy egy jó kis kutyás délutánt terveztem, akár több órás kirándulással, hazafelé fagyizással. Teljesen elfogulatlanul állítom, mi több, tudom hogy, Spyke nem egy minta kutya. Amikor terriert választottunk, sok mindenre felkészültünk. Persze, voltak meglepetések,  igazi garázdaságok mindig… Tovább »

Rossz kutya, jó kutya… / Bongó története/

Van az úgy, hogy azt érzem a kutyám, nemhogy egy főnyeremény, hanem egyenesen egy szent. Ehhez csak találkoznom kell Bongóval, és máris megnyugszom. És, hogy miért is? Bongót és gazdiját a kutyaoviban ismertük meg. Naná, hogy álom páros voltak. Olyan, aierdale terrier – bár a nevéből nem gondolnánk, mégis meglepő módon- lány kutyus, aki mindig… Tovább »

A füle sem áll jól…

Még bevallani is szégyellem, de bizony gyakran megfordult a fejemben annak idején, hogy mennyire fogom szeretni Spyke-t, ha már nem kis kölyök, hanem felnőtt kutya lesz. Nem akartam, hogy felnőjön! Gyakran kérdezgettem Gazdit erről, de csak nevetett rajtam. Utólag, persze az egész felvetés szánalmas, de akkoriban ez tényleg foglalkoztatott. Mert hát történhetett bármi is korábban,… Tovább »

A nagy sportág választó… 2. rész

A coursing jó móka volt, de mivel nem teljesen az amire gondoltam, új sport után néztünk.  Az agility volt, a második jelöltünk. Hirdettek is egy kezdő tanfolyamot. Ott a helyünk. 🙂 A csoportba, csak engedelmes és behívható kutyusokat vettek fel. Épphogy megugrottuk a suliban a lécet.  Az idő múlásával azonban az emlékek megszépülnek, – mint tudjuk-… Tovább »

Szerelemben, háborúban…

Nézzük a szerelem oldalát a dolognak. Adott egy kis törpe, aki minden szempontból ránk van utalva. Legyen bármilyen nehézség is aznap, ő biztosan kiköveteli a maga részét. Szigorú napirend szerint él, attól eltérni, nem igen lehet. Nagyon következetesen, mindig ugyanazokkal a jelzésekkel figyelmeztet, ha véletlenül csúszásban vagyunk. Vele együtt lenni, tényleg terrierterápia. A szó minden… Tovább »

Mesél az erdő… / Picur története/

Az erdő, ahol reggelente kutyások, futók, kirándulók jönnek össze csodálatos hely. Itt kezdünk minden napot, ha esik, ha fúj. Télen  is felmászunk, térdig érő hóban is. 🙂 Az, hogy milyen titkokat, történetek rejt, számomra is később derült csak ki. Van egy kis Büfé a parkolóban, előtte padokkal. A Büfés úgy ismer mindenkit, mint egy jó… Tovább »

A nagy sportág választó… 1 rész.

Elhatároztuk, hogy kitalálunk valamilyen kutyás sportot, amivel lefárasztható lesz ez a kis energia bomba. Na, de mi legyen az? Én legszívesebben a délutáni verseny alvásra szavaztam volna. Persze, hogy ilyen opció nem volt. Maradt a kutyás futás- még mit nem, az kéne, hogy még fussak is-, az agility- ne már, épphogy kihevertem a kutya sulit-,… Tovább »

Új fiú a városban…

A híre megelőzte. Biztos észrevettétek, ha kutyás gazdik találkoznak, van egy örökzöld téma ami mindig szóba kerül, ez pedig az orvos. Alapjában véve elégedett voltam Doki 2-vel, és csak udvariasságból hallgattam végig, ahogy néhány kutyás mesélt az új fiúról. Sem a nevét, sem a számát nem tudtam, csak az utcát ahol rendel. Volt valaki, aki… Tovább »

A te kutyád…

Biztosan észrevettétek már, hogy ha van egy kutyus a családban, akkor ő minden olyan estben Gazdi kutyája, amikor valami nagyon jót csinál. Bezzeg ha nem… Nálunk sincs ez másképpen. Főként akkor, amikor Spyke meg egy valódi szentet is dühöngő őrülté változtat, mindössze néhány óra leforgása alatt. Miután kezdett beállni a napirendje, úgy tűnt sokkal könnyebb… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!