Gazdinak néha el kell utaznia pár napra. Olyankor mindig egyedül maradok otthon. Mi tagadás, néha félek. Főleg a sötétben. Egyszer, még régebben, egy másik lakásunkban fogtam egy betörőt is. 🙂 Na azóta totál para vagyok, ha egyedüllétről van szó. Gazdi szerint, ez most megoldódik, hiszen itt van Spyke. Felhördültem, jaj de jó. Biztonságban leszek hiszen megvan vagy másfél kiló!
Mivel megértette, hogy fontos számomra a biztonság így Gazdi elkocogott egy barkács boltba és egy újabb zárral az ajtón, otthon hagyott minket.
Azt nem értem, miért nem kaptam, rácsokat az ablakra, kiskaput a bejárat elé és rendőröket fél órás időközönként járőrözve az utcában, holott ezt is kértem. Semmi gond. Simán megy majd ez nekem egyedül is. Csak pár dologra kell figyelnem és minden rendben lesz. A csatatér lakásban, ahol mindenütt játszós pokrócok voltak nekiálltam a saját időbeosztásom szerint tenni-venni. A kis pótkocsi a nyomomban volt végig. Mindenről tudnia kellett. Amíg takarítottam bezártam a bokszba. Végig ugatta az egészet,és mivel ekkora hangzavart még én sem bírok ki, így hát kiengedtem. Azonnal hörögve, támadta a porszívót. 🙂 Valahogy csak végeztünk, és mindenkinek jár egy kis pihenés alapon, beestem a fotelba, kezemben egy kutyás könyvvel, hiszen fontos, hogy következetes gazdi legyek. Törpe azonnal rám csatlakozott. Unatkozott, játszani kell. Kedvence a vécépapír guriga volt, azt dobáltam neki, ő kergette aztán akkurátusan miszlikekbe aprította. Még jó, hogy most takarítottam. 🙂
Nem baj itt az idő egy kis déli sétára. Irány az erdő. Hat ökörrel sem lehetett bevontatni, mert arra még nem járt és egyébként is susogtak a fák a szélben. Na, akkor előre megyek majd csak jön utánam. Elvégre falkavezér vagyok, akire lehet támaszkodni. Kedvesen hívogatom, beszélek hozzá. Egy jó kis ösvényen ereszkedtem úgy 200 métert, kutya sehol. Visszafordulok, és látom, hogy kocog vissza, a parkoló felé. Pánikba esek, azonnal loholok utána, hogy időben elkapjam, mielőtt jön egy autó. Sprintelek, dombon fel, ő hátranéz, és még jobban fut. Esküszöm, láttam ahogy vigyorgott. Tetszik neki, hogy kergetem. Büdös dög. Bevarázsolom az autóba, irány haza. Beüget a lakásba és azonnal pisil, kakil. Ja, hogy azt kint elfelejtett a nagy játékban. 🙂 Így jártam. Szolgálati takarító készlet elő, újra rendet rakok mindenütt. Közben bevágja az ebédet, és lepihen az egyik pokróc állomásra, ahonnan azért jól lát engem is. Néma csendben maradok, remélve, hogy most lesz 1-2 óra nyugalmam. Elvégre valamikor pihen is. Minden vallás minden istenének hálát rebegek. Végre elszenderedett. Mindez persze nem tart túl sokáig, mert jön a délutáni műszak. 🙂 Irány a nagyi. El kell mennem a vacsorámért, mert ha Gazdi nincs otthon nem főzök. Ott legalább szem előtt lesz a kertben.
Egy kis kerti hancúr, séta után hazaérünk. Leülök vacsorázni. Mellém ül a szőnyegre, és olyan adó 1% kérő tekintettel bámul. Tudom én jól a szabályokat. Nem kaphat az asztalról, és nem ehet előttem. A kutyának úgy folyik a nyála mint egy komodói varánusznak. Nem bírok vacsorázni. Talán ma – de csakis ma, és csak egyszer- kivételt teszek. Leülök mellé a szőnyegre és adok a tányéromból. Ez így -véleményem szerint- nem minősített esete az asztalnál evésnek. Törpe belakmározik és azonnal tele is lesz megújuló energiával. Jó, akkor most pár perc pihenő és majd játszunk, nehogy gyomor csavarodást kapjon. Őt mindezek nem érdeklik. Irány a pokróc.
Leülök, Spy pedig tépkedi a pulcsim ujját. Ellökdösöm, közben elmagyarázom Neki, hogy még pihenni kell evés után, mire olyan eszeveszett rohangálásba kezd amit addig soha nem láttam. Vadul cikázik fel-alá, döng a padló, meg nem áll. Bármit csinálok rám sem hederít. Hiába hívom, hiába lebegtetek jutit a szeme előtt. Nem érdekli semmi. Tépi, rázza a játékait. Mindent széttúr, és úgy dől be a kanyarokba, mint Valentino Rossi. Minden szőnyeget felcsavar és így megy ez hosszú percekig. Éveknek tűnik. Ülök a pokrócon és sajnálom magam. Kívülről addigra már úgy festek mint Bridget Jones a legrosszabb napjain. Jó, még éppen nem dohányzom, de mindjárt iszom valamit. Bőgök és arra gondolok, hogy kerültem én ide? Ki ez, itt? Maga az ördög? Mit kéne csinálnom vele? MIKOR HAGYJA MÁR ABBA????
Csöng a telefon. Gazdi érdeklődik, hogy ment ma. Nem akarom, hogy tudja mit élek át éppen, így hát elmesélem milyen szuper napunk volt együtt. Derűsen csevegek és összefoglalót adok erősen idealizált változatban. Csak pár dolgot hagyok ki. Megkérdezi, hogy félek-? Nem, egyáltalán. Az tényleg eszembe sem jutott, arra kérem itt nincs idő.
Lassan elmúlik a roham, és beesek az ágyba. A kereten egyensúlyozva félálomban arra gondolok, hogy egy gyönyörű, szófogadó kutyával, póráz nélkül sétálok a virágzó réten… Ebből csak egy kis nyüszögés riaszt fel. Hajnalodik ideje kivinni pisilni. Na majd holnap minden jobban megy. De nézzük a derűs oldalát. A kutya eddig semmit nem rágott meg, és lassan haladunk a szobatisztasággal is. És nem alszik ágyban! Hiába jó falkavezér vagyok, aki ismeri a szabályokat és következetesen be is tartatja. 😀
