Terrierterápia, kockázatokkal és mellékhatásokkal...

Amikor kiválasztottam a fajtát, bevallom a külseje alapján döntöttem. Még az sem volt alarm jelzés számomra, hogy egy vadásztól vettük. Gondoltam, na és akkor mi van. Kicsi még, olyanná alakítom amilyenné csak akarom. Volt egy kép a fejemben arról, hogy milyen a tökéletes városi társ. Na ez borult meg elsőként, és cseréltem a tűsarkút, túracipőre…. Tovább »

Gazdinak néha el kell utaznia pár napra. Olyankor mindig egyedül maradok otthon. Mi tagadás, néha félek. Főleg a sötétben. Egyszer, még régebben, egy másik lakásunkban fogtam egy betörőt is. 🙂 Na azóta totál para vagyok, ha egyedüllétről van szó. Gazdi szerint, ez most megoldódik, hiszen itt van Spyke. Felhördültem, jaj de jó. Biztonságban leszek hiszen… Tovább »

Lehet, hogy álmomból felkeltve nem sorolom pontosan az összes fontos csillagászati esemény dátumát, úgy mint tavasz napforduló stb. de van néhány biztos jele annak, hogy végérvényesen tavasz van. Fura alakok, fura dolgokat művelnek, beleértve engem és a családomat is. De nézzük sorban, pontokba szedve. 1.  A droid szomszédunk sapkában, arcmaszkban, szemüvegben, overallban, gumicsizmában, kesztyűben reggeltől… Tovább »

Szintén emlékezetes leckét kaptam a törpétől akkor, amikor először közösségbe mehetett. Előfordult talán veletek is, – velem már sokszor- hogy első látásra ítélek meg valakit. Amire végképp nem gondoltam, pár évvel korábban, hogy mennyire sokszínűek az emberek, és kikkel fog összehozni egy kiskutya. De vissza az első közösséghez.  Olyan kutyafuttatót találtunk, ahol nincsenek kerítések. Maga… Tovább »

Gondoltam, írok pár sort arról, milyen tapasztalataink voltak az óvodától az iskoláig. Volt néhány felejthető, meg néhány szuper pillanat is. Amikor végre letelt az a fránya karantén,  egy szombati napon, kora reggel -elsőként érkezve- toporogtunk a suli előtt, és vártuk, hogy minta kutyát faragjunk a terrierből. 🙂 Irány az óvoda. Kis fakerítéssel körülvett rész az… Tovább »

Megnyugtatok mindenkit, hogy mostantól már nem babanapló szerint folytatódik a történet.  Tegye fel a kezét az akinek nincs ilyen otthon! Utólag, nyilván nem is tudok visszaemlékezni minden egyes napunkra,/ nem is untatok ezzel senkit/ de a kezdetek – amiről eddig írtam- annyira beleégtek az emlékezetembe, hogy könnyű volt visszaidézni, és ezen keresztül megmutatni kik is… Tovább »

Persze, hogy nem aludtam túl sokat.  Gazdi sem, a füldugóival. 🙂 Ekkor már visszasírtam az ágykereten egyensúlyozást. De valahogy reggel lett. Elmúlt a vihar, és tűkön ültem, hogy hány órakor lehet, illik felhívni a vadászt. Amíg ezen gondolkodtam, újra feltekertük a szőnyegeket és visszaraktunk minden -általam gyűlölt- pokrócot. Így is sivár volt az egész lakás,… Tovább »

Eltelt az első hétvégénk, és elérkezett a hétfő. Reggel mindenkinek indulni kell dolgozni. De mi legyen a kutyával? Hú, ezt nem terveztük el előre. Persze, hogy is tervezhettük volna, amikor csak úgy betoppantak váratlanul Pénteken? Azóta minden l’art pour l’art módon működik. Gazdi teljesen tanácstalan. Itthon nem maradhat, mert csak kora délután érünk haza. Addig… Tovább »