Mielőtt bárki téves következtetésre jutna a cím alapján, fontos elmondanom, hogy nagyon szeretem anyukámat. 🙂 Ő valóban nem reagál túl jól az újdonságokra, tehát a reakciója -e tekintetben mindig borítékolható. De miután erősen beszűkültek a lehetőségek, hogy hová lehet vinni a kis törpét, úgy gondoltuk, hogy az egyetlen garantáltan kutyamentes 🙂 és így biztonságos hely számára, a szüleim kertje lesz. Remek ötlet, akkor indulás. De előbb a vándorcirkusz csomagol. Elvégre a macska hordozóban kell utazni. Persze, hogy következetes leszek ebben ( is!). Na de ki hallott már olyat, hogy ami este hálószobaként funkcionál franciaággyal, az reggel már utazó boksz. Na akkor gyors lakberendezés némi bútor csere, esti cuccok ki, új rénszarvasos pokróc be. Zseniális. Máris kész az utazó hely. Már csak némi játék, jutalomfalat, kutyakakis zacsi, telefon az ügyeletes orvos számával, popsitörlő, víz, itató edény, tartalék törölköző, papírtörlő kell és lassan indulhatunk. Irány az autó. Kis túlzással az utca végéről, nekifutásból tudtuk csak lecsukni a csomagtartót, annyi mindent vittünk erre a hosszú – kb. 5 km-es – útra. Felkerekedtünk tehát, hogy szembenézzünk ismét a sárkánnyal. 🙂 Nem telefonáltunk, hogy megyünk – így legalább nem készülhetett újabb ellenérvekkel – és bíztunk abban, hogy ez a kis kutya majd csak leveszi valahogy a lábáról a szigorú anyukámat.
Nem sikerült túl jól a debütálásunk. A bokszban Spy-al,- persze szigorúan kint a teraszon- anya csak úgy ontotta a bölcsességeket. Még ki sem lépett Spyke, meg sem nézte, de már sorolta, hogy ide nem jöhet, mert : 1. fél tőle, /lelki szemeim előtt megjelent a szalagcím, hogy halálra marcangolta a 9 hetes kölyök kutya a nagymamát/- 2. megszökik, /olyan kerítés van, hogy azon még egy zsiráf sem lép át / 3. nem szobatiszta /könyörgöm, ez a terasz, egyébként van nálam pelenka is :-)/ – 4. lepisili a virágokat, tuját, füvet stb. / na ja, ez várható, de majd veszek másikat, ha kiszáradnának egy kis pisitől a 20 éves fenyők és a tuják, amiknek ember deréknyi törzsük van/ 5. különben is, minek hoztuk haza /tényleg, ezt kérdeztem én is először magamban. Jézusom, tiszta anyám vagyok!/. Eközben Gazdi kiengedte a picit, aki a füvön boldogan játszott apukámmal. Őt azonnal levette a lábáról.
Szigorúan pórázon, nehogy megtámadja a nagymamát…
Megéreztem, hogy itt van egy kis rés, tudtam, hogy innen kell támadnom. “Látod, hogy örül neki apa. Mindig szeretett volna kutyát, csak Te nem engedted.” Megtudtam, hogy mindegy mit akar, ide nem jöhet akkor sem Spyke. Megsértődtem és elporzottunk, amilyen hamar csak tudtunk. /Persze előbb becsomagoltunk. :-)/
Teljesen lelombozva új, kutyamentes helyek után kellett hát néznünk. Nem túl könnyű feladat, de a karantént nem akartuk a lakásban, teraszon tölteni. Elautóztunk messzebb a várostól, és kerestük a helyeket ahol talán nincs másik kutya. Így akadtunk rá a rétre, amit azóta is csak nagy játszótérként emlegetünk. A kicsi Spy-ból azonnal előbújt a vadász, és ahogy kiszálltunk veszett módon ásásba kezdett. Tele volt a rét pocok lyukakkal. Ez a kis vacak pedig olyan elmélyülten dolgozott. Nem járt sikerrel, mert amíg mélyítette a gödröt a pocok lelépett egy másik kijáraton, pont a lábam előtt. 🙂 Gyakorolgattuk, hogy hátha hallgat a nevére, de ki sem emelte a fejét a gödörből. Ma már tudom, hogy repkedhetnek körülötte grill csirkék akkor sem hagyja abba az ásást.
Itt terem a sárkányfű…
Fél óra alatt teljesen kiütötte magát. Nyakig sárosan, aludt hazafelé. Az ölemben. Összegömbölyödve. / A bazári cuccok mind hátul voltak./
Mivel még nem éreztem megnyugtatónak az otthoni táp és konzerv készleteket, hazafelé beugrottunk, hogy újabb szaktanácsokat kapjunk, immár egy állateledel kereskedőtől. Mindenre felkészülve kis és nagyobb szemcseméretű táppal több gyártótól, több ízesítéssel, 4-5 új konzervvel boldogan autóztunk haza. Nálam boldogabb már csak a kereskedő lehetett. 🙂 De nem érdekelt, mert tudtam, hogy valamivel majd csak megetetem, és közben a vadász is megnyugtatott, hogy prémium tápot kapott, ott van a starter csomagban. / Ja, hogy az! Persze, hogy azt utálta leginkább./
Kezdődött hát az esti rituálé, a kutya semmilyen formában nem eszik tápot, nem pisil a pelenkákra, csak és szigorúan a lakás minden pontjára. Indul hát a maratoni húsfőzés, játék, teraszon üldögélés kakira, pisire várva, aztán a lefekvés. Gazdi jó éjszakát kíván, fülében a füldugóval, én pedig elhelyezkedek az ágykereten, és azon gondolkodom, mivel érdemeltem én ezt ki. Gondolatban átfutok mindent amit mondtak a szakértők, olvastam a neten vagy kutyás könyvekben. De nem jövök rá mit csinálok rosszul. Megfogadtam, hogy ha ezt tanulni nem tudom, akkor próbálom ösztönösen jól csinálni majd, és holnap reggel az első dolgom az lesz, hogy máglyára vetem az összes szakirodalmat. Csúnyán cserben hagytak. Ezzel a boldog gondolattal szendergek félálomban, míg nem indul a hajnali 2-3 -szori felkelés, hiszen meg fogja tanulni 1. a szobatisztaságot, 2. a nevét…
Kommentek