Ültem a kis törpével a karomban és arra gondoltam, hogy Gazdi biztosan egy porszívóügynök.Mi más lehetne amikor hibátlanul alkalmazta azt a technikát, hogy ha otthagyod a terméket egy hétvégére, nagyon nagy az esélye, hogy a vevő megtartja. Kipróbálta, megszerette. 🙂
De vissza az alváshoz. Rá kell venni valahogy a “terméket” egy kis alvásra. Körülnéztem mivel is operálhatunk. Itt már a “Zs” terv volt érvényben. A Gazdi által beszerzett holmikhoz léptem és elkezdtem leltározni. Műanyag kád- kuka. Benne párna- jó. Autós szállító boksz- macska méretben. 🙂 -talán? Az általam akkor már bibliaként használt kutyás könyveket felütöttem és fény gyúlt, talán a bokszban aludhatna az ágy mellett. Megvalósítás következik. Pisis párna,- amire még hazafelé csurizott, csak Gazdi elfelejtette megemlíteni- ki. Gyors fertőtlenítés után, kibélelés következik. Kutya be a bokszba. Visítás, rácskaparás. Most már feladom. Persze egyedül van szegény. Ez az első estéje a tesók nélkül. Akkor kell egy tesó vagy mami dummy. A játék plüss már bent volt a bokszban de az nem működött. Mi van még? És az évszázad ötlete született meg. Frottír mosdókesztyűbe / más rongy addigra már mind használatban volt, plüssünk sincs több/ betettem egy olyan klasszikus tiktakoló ébresztő órát – az ébresztés funkciót kikapcsolva- majd kitömtem zoknikkal. Elkészült a mama dummy, aminek ver a szíve. Próba. Spyke, a plüss víziló, és mama dummy be a bokszba. És láss csodát odagömbölyödik hozzá, mi több szinte ráfekszik. Gyorsan irány a háló. Magam mellé tettem az ágyhoz a bokszot. Némi kapirgálás, ágyazás következett.Kis nyüszítés. Lenyúltam, hogy a kezemet is érezze. A kezemnek nyomta a pici testét a rácson át, maga alá kotorta a dummy-t, és elhelyezkedett. Teljes a béke, nagy sóhajtás után végre alszik. Nincs még késő csak hajnali két óra. Igaz, hogy én ezt az éjszakát, /majd még jó sok ilyet/ az ágykereten egyensúlyozva töltöttem, és a karomban már nem volt vérkeringés ébredéskor valamint sajgott az összes bordám, de működött. Jó csak reggel 5-ig, de az is valami. Nem baj szeretek korán kelni. Gazdi amikor felkelt, javasolta, hogy tegyek a boksz és a szőnyegpadló közé egy pokrócot. Segítség, mi ez a pokróc mánia? Később minden kezdő kutyás ismerősnek elmondtam a módszert. Persze az ágykeretes rész nélkül. 🙂
Másnap reggel Gazdi terasz projektje megvalósításra várt. Most Ő jön, amíg mi elmegyünk a Spyke-val az óvodába, hiszen szombat van és beiratkozunk – ennek ugye már rég utánanéztem-, addig ő lecseréli a homokot, kavicsra a pisilőben. Csodálatos, megint alakul valami. Irány a suli. Boksz be az első ülésre az autóba, onnan lát a kicsi és indulunk. Imád autózni. Olyan volt mintha bölcsőben ringatták volna. Miért nem megy ez este? Kezemben az oltási könyvvel és Spy-al bemegyünk a kutya suliba. Lerohannak a gazdik és a kutyák is. Fényképezik. / Akkor tapasztaltam meg először, mennyire gyorsan befogadnak egy kutyás közösségbe./ Jön a suli vezetője és átnézi az oltási könyvet. Rám mosolyog, majd közli, hogy ha megvan minden érvényes oltása akkor hozhatom, de most is befizethetem az óvodai díjat, egyébként meg le ne tegyem. Ott állok teljesen leforrázva, és majdnem elsírom magam. Hogy lesz nekem jól nevelt kutyám? Mit csinálunk addig vele? Hova vihetem, hol van olyan hely ahol nincsenek kutyák? Ezt miért nem mondta senki? Vagy olvastam csak nem emlékszem már? Karomban az addig újra elszenderedő pöttyös palacsinta pocakkal irány haza. Mi van, ez a kutya csak nappal alszik? Elújságolom az összes szuper hírt Gazdinak, azzal kiegészítve, hogy karanténban vagyunk, mert ide cipővel be nem jön senki. Sőt egyáltalán nem jön senki! Nyilván az esti alvásmegvonás miatt is, de a kiborulás határán vagyok. Gazdi azonban tudja mivel kell örömet szerezni és bemutatja új művét.
A terasz dísze…
Tényleg klassz, és olyan sokat dolgozott vele. / Nem utolsó sorban remekül működik. / Nem kis munka volt kavicsot fel, homokot le hordani három emelet magasba vödörben. Én meg itt sajnáltatom magam. Nem és nem. Majd csak találunk olyan helyet, ahová el tudjuk vinni, hiszen fontos, hogy legyen napirend. 🙂 / Azt hiszem az eredeti tervből valójában csak ennyi maradt meg./
Lassan dél lett, ideje megetetni a kutyát. Tegnap csak egy kis jutit evett, talán virslit, mert annyira sok inger érte, hogy nem is erőltettünk mást. Nézzük miket vett gazdi. Prémium táp, konzerv, jutalom falat, rágós kis cipő./ Ez profi volt.:-)/ Mérő edénnyel gondosan kiadagolom a napi három részre osztott tápot, majd leteszem és várok. Spyke megszagolja és elkezd hátrálni. Nincs az az Isten amiért ezt Ő megegye. Biblia elő, Gazdi a neten olvas utána, mit kell tenni. Próbálkozunk. Keverjük konzervvel, öntünk rá levest. Ez eddig mind pfúj. Elvesszük, később letesszük, gesztus eszünk, kongba dugjuk. Hiába. Pánikolok, hívom az orvost, akihez a jövő héten megyünk. Próbáljuk meg a csirkét rizzsel, attól nem lesz hasmenése. Vagy más prémium tápot. Egyébként meg hétfőn vár.
Munkamegosztás folytatódik. Rizst főzök, elrohanok csirkéért, veszek még 2-3 másik tápot. Hazaérek és látom, hogy ülnek a nappali közepén a játszós pokrócon és nagyon jól szórakoznak. Önfeledten. Minden elérhető játék kézközelben úgy mint, gumi szalámi, süni, alvós víziló, rágós csont és cipő, sípolós gumi hal, ezek mind Gazdi előző napi nagy bevásárlásának ékkövei. 🙂 Azt is megtudom, hogy kell még a pokrócra egy párna is, hogy ne fázzon meg Spyke a kövön. 🙂 De nézzem meg milyen ízlésesen eligazította, és, hogy színben megy a pokróchoz./ Én egyébként még a mai napig sem tudok úgy játszani, olyan gyerek lenni ismét mint Gazdi. És ezt nagyon szeretem nézni./
Játszóház a nappaliban..
Megpróbáljuk az új menüt. Ilyet még nem láttam. Minden egyes rizsszemet kikotort kár, hogy nem számoltam meg előtte, de biztosan tudom, hogy mind megmaradt, és megette a csirkét. 🙂 Tuti, hogy röhögött rajtam magában. Persze ismerek olyan kutyákat akik csak rizsen ellennének annyira szeretik. A többi száraz táp természetesen szóba sem jöhetett. Nem baj, majd felhívom a vadászt, hogy ott mit ettek, meg utánanézek néhány házi receptnek. Aznap ismét leckét kaptam egy kölyök kutyától. Hiába, terrierterápián vagyunk. 🙂
Kommentek