Az első nap délutánján sok mindent átértékelem, és elkezdtem más szemmel nézni a világot. Itt van ez a kiskutya akit most szakítottunk ki az addig ismert biztonságos környezetéből, próbál alkalmazkodni, megfelelni és én képes vagyok eközben mindenféle kicsinyes dolgokon aggódni. / Nahát, ez is én vagyok ?/ Rájöttem, hogy a nehézségek- vagy amiket annak hittem- megoldhatók. Csak megfelelő mennyiségű papírtörlő kérdése az egész. 🙂
Felállítottuk a szabályokat. Spyke nem alszik ágyban, nem jön fel a kanapéra, nem jön be a hálóba. Mi megyünk le a földre, hogy megmutassuk, ott minden milyen biztonságos. Nem élünk némán, hogy szokja az itthoni zajokat, kialakítunk egy napirendet, felügyeljük a biológiai szüneteket a teraszon, hogy egyre kevesebb baleset legyen, másnap pedig irány az iskola. Jó terv. Hiába, na zseniálisak vagyunk. 🙂
Eljött az este,és addigra a terv néhány ponton már recsegett-ropogott. A teraszon a pisilő nem működött jól, mert a kutya állandóan homokot hozott be, és non-stop vagy a pisit vagy a kakit vagy a homokot takarítottuk. Gazdinak muszáj lesz átgondolni a szobatisztasághoz szoktatást. Néhány óra után kitalálta, hogy a homokot kavicsra cseréli, és bent pedig pelenka lesz a bejárat mellett, és a lakás több pontján is, befújva helyhez szoktató spray-vel. Ezalatt a pár óra alatt már minden szőnyeget megjelölt a kicsike így vagy úgy./ Gazdi pedig egy belsőépítész magabiztosságával lakberendezett, hiszen néhány órával a megérkezésük után, már nem volt szőnyeg a lakásban -mindet feltekerte-, mindenhol pelenkába botlottunk és leterített nem használt pokrócokat, hogy majd azon ülünk amíg játszunk. Úgy nézett ki az édes otthonunk, mint egy menekülttábor. Ja és a szag is kezdett hasonlítani./ Nem baj, bírom én ezt…
A játszópléd… Mosható:-)
Spy mindeközben nyomkövető üzemmódban közlekedett. Folyton láb alatt volt, – vigyázz rá ne lépj, dörgött a szigorú apa – minden érdekelte, és sohasem fáradt el. Én már hulla voltam a rengeteg felmosástól, mosástól, teregetéstől.
Gyorsan mozog, nehéz fotózni, láb alatt van. Mi az?
Végre eljött az este. Itt van a kis helye, egy műanyag fürdőkád szerű cucc, benne egy párnával. / Gazdi vette. :-)/ Na ez jó lesz, majd az előszobában fog aludni, pont szemben a hálóval, nyitott ajtónál, hogy érezze a szagunkat, és halljon minket. Betettük a helyére. Kimászott. A műanyag edény csattant a kövön, Spy megijedt. Ide biztosan nem megy be. Újabb lakberendezési ötlet született. Ha egy pokrócot teszünk a műanyag kád alá, akkor nem fog csattanni. / Korszakalkotó, és egyedi gondolat by Gazdi./
Éjjeli menedékhely. Szerintünk.:-)
Végre lefekvés. Ahogy ágyba bújtunk, azonnal bejött a hálóba. Na ezt már nem. Ezek a szőnyegek még nem pisisek. Ide biztosan be nem jön. Becsukom az ajtót. Sír, ugat. Gazdi mosolyogva átnyújt egy zacskó füldugót, hogy azzal aludjak. Tuti nem fogok hallani semmit, nála már bevált a módszer, zajos szomszédoknál is. Pár perc múlva nem bírom tovább. Ki kell találni valamit. Gyors kupaktanács. Barikádozzuk el az ajtót. Úgy látni nem fog, de hallani és érezni igen. Megvalósítás következik. Egy kanapé párnát feszegetünk be az ajtó nyílásba, ami felett mi átlépünk, de a törpe nem tud majd bejönni. / Ismét szép és egyedi megoldás született. :-)/ Átlépünk, betesszük a picit a helyére, visszamászunk az ágyba. Füldugó és alvás. Hallom, hogy kimászott a helyéről. Kaparja a párnát. Nem baj, majd ha felnőtt áthúzatom. 🙂 Most, mintha csendben lenne. Szuper. Nyertünk, feladta. Próbálok aludni, de félálomban egy puffanást hallok. Felkelek és látom, hogy kocog felém. Átmászott a barikádon. / Hiszen látta, hogy kell, persze, hogy megcsinálta…/Ezt nem hiszem el. Gyorsan felveszem, átnézem. Nincs semmi baja. Új terv kell ma estére. Ezt már egyedül kell kitalálnom, mert Gazdi persze az igazak álmát alussza, füldugóval. 🙂
Azt hiszem a valódi terrierterápia akkor és ott elkezdődött.
Kommentek