Még nincs minden veszve, mert nem lehet azonnal elhozni a kicsit. Új terv kell, de gyorsan. Itt az idő, hogy bevessük a nehéztüzérséget. El kell mondanom anyukámnak, hogy mit tervezünk.
Ahogy vártam, úgy is történt minden. Elmentünk hozzájuk / mellesleg kertes házban élnek, de anyukámat megharapta egy kutya még gyerekként /és a reakciója a következő volt.
“Nem kell kutya! Ide ugyan nem hozzátok. Ha kutyátok lesz, soha nem lesz unokám”. / Na ebben nem tévedtél anya, de a többiben igen./- nyilatkoztatta ki a véleményét a maga pokróc stílusában.
Leforrázva távoztunk. Gazdi azonnal lázadozni kezdett, hogy:” Nem ő fogja eldönteni, meg nem kell segítsége, majd megoldjuk valahogy. ” És már hívta is a vadászt. Természetesen sietnünk kellett, mert az ötös alomból / 2 fiú, 3 lány/ már csak 1 fiú és 2 lány van neki.
Készségesen felajánlotta, hogy úgyis jön be a városba, behozza őket, hogy választhassunk.
Nemsokára megérkezett és a következő látvány fogadott. Egy csomagtartóban, egy halom pisis újságpapír csíkon három kis törpe sertepertélt. 2 hófehér kislány, tökéletes monoklikkal és pöttyökkel, hibátlan mancsokkal. Álmaim kislányai. Gondolatban már nevet is adtam nekik. 🙂
Majd ebbe az idillbe betolakodott, mintegy ledózerolva a testvéreit egy kis tehén foltjaival rendelkező fiú, aki úgy csóválta a farkát, hogy majd szétesett. És örömében még hempergett is. Mindenhol pisis volt. Gazdi imádta.
Na melyikük tetszik?- kérdezte a vadász.
Nem igazán tudom, bármelyik kislány jó lesz.- mondtam a karomban tartva őket.
Maga szerint fiú vagy lány?- kérdezte Gazdi.
Hát a fiúk jelölgetnek, a lányok meg tüzelnek. -kaptuk meg a szakszerű választ, csak hogy segítsen a döntésben.
Végül kiválasztottuk a teljesen fehér kislányt, akinek csak egy cser színű folt volt a fején, és abban maradtunk, hogy hétvégén hazahozzuk.
Addig is volt egy csomó tennivalónk. Hiszen minden holmit be kell szerzünk, keresünk kell orvost, kutyaovit, biztonságossá kell tennünk a lakást és a teraszt.
A kutyabiztos lakás…
Gazdi nekiállt kis pisilőt építeni a teraszra. Díszkőből volt a keret, benne homok. Még soha semmilyen munka nem készült el ilyen expressz gyorsasággal mint ez. 🙂 Általában hetekig tart egy kép felfúrása, vagy egy izzócsere is. 🙂
És megindult a visszaszámlálás. Volt még egy hetünk.
A fejemben pedig folyamatosan sugározta műsorát a rémrádió.
Kommentek